Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

4S. országos iüéf január 15, 1885. 15 informandum regem appellálni. Méltóztassék ap- | pellálni, méltóztassék kifejteni, hogy a hitel központi szabályozó önálló orgánuma nélkül Magyarország épen ugy el nem lehet, mint nem lehet el más állam, hogy ez életföltétele a magyar államnak is. És ha az -aggályok még azután is fenn forognak: levonni a helyzetből a consequentiát. Önmegtagadással jár, bizonyos, de én ez önmegtegadást megvárom azon férfiútól is, ki a lelépőnék helyére fogna lépni. Ha az elsőnek nem sikerült, álljon elő a második. Talán az már inkább meghallgatásra talál. De ha, a mit nem akarok hinni, nem találna: talán sikerülni fog e feladat a harmadiknak, talán a negyediknek. Valamelyiknek minden esetre. Nehéz, nagy feladat, de megoldásához nem szükséges egyéb, minthogy legyen Magyarországnak elég erős, szilárd, hazafias, hü embere. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Elveket szükséges határozottan, fentartás nélkül felállítani annak, a ki ez országban zászlót kivan bontani. Annak nem szabad felállított programmjában clausulákkal élni, nem szabad ugy körül barrikadirozni azt, hogy akárki többé vagy kevésbé jogosan, abban mintegy egérutakat sejthessen. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Bizonyos feltételek alatt, bizonyos körülírásokkal gr.Apponyi t. képviselő nr a külön vámterület hívének mondta magát, felemlítette azonban, hogy ehhez még most nyúlni nem kivan, miután nem tartja Magyarországot abban a helyzetben levőnek, hogy nagy aetiók kifejtésére alkalmas lenne. Lehet, hogy a nemzet most nagy actio kifejtésére nem képes. De a ki Magyarországon vezérszerepet visz, ne csak a győzelem eldöntésének pillanatában legyen jelen, hanem legyen ott a győzelem előkészítésében is. Ha nincs hangulat, teremteni kell. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Mi, t. ház, e padokon reclamáljuk a nemzet jogainak összeségét s e reclamatióval nem készülünk felhagyni mindaddig, mig Magyarországnak egy reclamálni való joga lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lehetséges azonban, hogy e reelamatió kevésbé volna talán vehemens vagy keserű, ha tapasztalni nyílnék alkalmunk, hogy a kormány arra használja fel nagy többségének feltétlen támogatását, mit egy Bismarck nélkülözni kénytelen, hogy a nemzetnek ez erőgyűjtésre szükséges respiriumot megszerzi s őt abba a helyzetbe igyekszik hozni, hogy ha talán lassabban is, mint mi óhajtanok, talán más utón, mint mi tartjuk helyesnek, de eljuttatja a nemzetet abba az állapotba, mikor több nyomatékkal követelheti azon jogait, melyek őt isten és világ előtt megilletik. Mi követeljük magunk számára az elismerést, hogy elveinkhez hívek vagyunk, de követeljük azon elismerést is, hogy hazafiaknak tekintessünk és mi s pártunk egyáltalában nem esnék kétségbe e' miatt, ha a túloldalon olyan politikát tapasztalna, a mely magmutatná a nemzet előtt a mi felesleges voltunkat és a mely az általunk nem helyeselt utakon és módokon is oda vezetné a nemzetet, hol mi azt látni szeretnők. De az 1867-iki kiegyezések óta egyetlen egy tény sem fordult elő, a mely bennünket megerősítene azon reményben, hogy az önök politikája oda vezet, a hol mi a nemzetet látni óhajtanok. Ellenkezőleg, a tények egész sorozata szól a mellett, hogy mindinkább belebonyolódunk azon hálóba, a melyet mi már eredetileg végzetesnek találtunk s a melyből a kibontakozás mind inkább nehezebbé tétetik. Közgazdasági helyzetünknek kritikája ezúttal volna helyén. Én azonban nem kívánok a kritikába ereszkedni és csak egy jellemző körülményt akarok felhozni és ez az, hogy valóban jellemző, hogy a mi gyarmati helyzetünk ma már nem mondatik malum necessariumnak, nem, hogy a sok közt a legkevésbé rossz, mint kezdetben még mondatott, hanem kívánatos gyanánt állíttatik oda olyannak, mint a melynek megváltoztatása a hazára káros és veszélyes és a melynek megváltoztatása ellen, még ha erre másfelől jönne is a kezdeményezés, nekünk kellene ellentállást kifejteni. (Ugy van ! a szélső balon.) Mert nem kevesebb az, mit a t. ministerelnök ur e házban többször említett, nagyváradi beszében mondott, hogy ő Ausztriával a vámközösséget fenn kívánja tartani, vele ezen alapon a szerződést megújítani; hacsak nem kellene azt tapasztalnia, hogy Magyarország érdekei kellő méltánylásban nem részesülnek oda át. Nekem, hogy e nyilatkozatban valami megnyugtatót találhassak, meg kellene biznom ministerelnök úrban, hogy ő Magyarország érdekeit kellőképen taxáim tudja, hogy ezen érdekekhez állását köti s tudnom kellene, melyik az a határvonal, a melyen innen Magyarország érdekeit respectálva s a melyen túl azokat sértve látja. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) A ministerelnök urnak eddig viselt dolgai, különösen pedig magatartása kifelé és fölfelé, bennem ezt a bizalmat felkelteni nem képesek. (Ügy van! a ssélső baloldalon). És én nem tehetek róla, de szomorúan látom kifestve Magyarország legközelebbi jövőjét. Avagy olyannak találta-e a ministerelnök ur akár a múlt, akár a legközelebbi múlt történetében Ausztria magatartását, hogy annak politikájában a rugók közt a nagylelkűség is szerepel ? (Élénk tetszés a szélsőbal felől.) Én azt hiszem, hogy ő csak azt tapasztalhatta, hogy Ausztriát soha más, mint a legridegebb érdek vezette, (ügy van! a szélső baloldalon) és hogy helyzetének előnyével mindig volt lelke visszaélni mások rovására, kizsákmányolni mások hátrányos helyzetét. Képzelhetni e ránk nézve már most gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetet, mint midőn egyfelől az özönvíz erejével