Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

58, oreeáges ülés január 24 1S85. 201 Karánsebesen líukmann Ferdinánd szolgál a hadseregnél, baptista ; Cs. Nagy és egy másik nagy-szalontaiifjú a hadseregben szolgálnak,baptisták; Újvidéken lakik Lerch Róbert kiszolgált katona; Rausch Jakab, az őszi gyakorlatokon ide fenn volt s azokban részt vett. Nem áll tehát az, a mit a t. képviselő ur állított, hogy a baptisták a katonáskodástól vonakodnak. Ellenszó nélkül teljesítik ugy ezen, valamint többi polgári kötelességeiket; fizetik az állami és községi adót, sőt az egyházit is azon lelkészek és egyházak javára, melyeknek többé nem hivei, melyekhez többé nem tartoznak. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a házasságot a maguk módja szerint kötik csak. A házasságot, miután előbb azon lelkész által köttetett, melynek egyházához addig tartoztak, megáldja az illető baptista-főnök a maguk módja szerint, de a házasságot a fennálló törvények értelmében mindig a bevett vallás lelkésze köti rájuk nézve is. Vannak nehézségek s megtörtént a többi közt Kézsniárkon, hogy az evangélikus lelké sz nem akarta összeadni a baptista feleket, azt mondván, hogy az ő egyházából kiléptek s annálfogva ő nem illetékes többé ; folyamodtak a minister úrhoz s a minister az egyházi hatóság útján meghagyta a lelkésznek, hogy adja össze, miután a baptistákat nem tekinti bevett felekezetnek, annálfogva még az előbbi egyházhatóságok illetékesek rájuk nézve, következőleg tartoznak őket összeadni. Sőt vannak esetek, hogy olyanok, kik nem törvényes házasságban élnek, olyanok, kik nazitrenus hitformák szerint voltak összeadva, baptisták akarván lenni, a baptista hitfőnök nem fogadta be őket mindaddig, mig az illető bevett vallásbeli lelkész nem adta őket össze. így nevezetesen O-Budán lakik egy nazarenus házaspár, a melynek a baptista-főnök megtagadta a maga egyházába való felvételt. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy nem jelentik be a születéseket, házasságokat és haláleseteket. A születéseket és a haláleseteket azon politikai hatóságoknál jelentik be, melyek néhai báró Eötvösnek 1868-han kiadott rendelete szerint a felekezetnélküliek anyakönyvét vinni tartoznak, hogy pedig a házassági eseteket nem szükséges hogy bejentsék, onnan következik, hogy az illető bevett vallások papjai kötik az ő házasságaikat is. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy nem engedelmeskednek a törvényeknek és hatóságoknak. Szadán, Pestmegyében nem messze a fővárostól történt, hogy egy Vlavits József nevű baptista egyén, a kit az elöljáróság maga elé idézett valamely kihágás miatt és a ki mindamellett a meghívásra meg nem jelent, ugy hogy az elöljáróság esendőrséggel volt kénytelen őt elővezettetni, ezt az egyént, mondom, ezen engedetenségeért a baptista egyház kizárta kebeléből. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IH. KÖTET. Mondjon nekem a t. képviselő ur egyetlen egy egyházat, mely ilyen kihágásért vagy bármely más kihágásért valakit kizárt volna. Tehát oly szigorúan járnak el e tekintetben, oly nagy tisztelettel viseltetnek a törvény iránt és engedelmeskednek a hatóságnak, hogy ilyen a többi egyházakban hallatlan szigorra is képesek. Egyébiránt kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy az én határozati javaslatom nem baptisták befogadása végett van beadva. A baptistákról határozati javaslatomban egyetlen e,gj szó sem fordul elö. Én a baptisták kérdését csak a végett voltam bátor előhozni, hogy határozati javaslatomnak szükséges voltát indokoljam. A határozati javaslat egyszerűen a vallásszabadság iránti törvényről szól, oly törvényről, a minőt — mint említettem — 1874-ben a képviselőház által kiküldött bizottság kidolgozott és a mely gondoskodik először arról, hogy oly vallás, mely akár az állam ez áljaival, akár a törvényekkel ellenkeznék be ne fogadtassék, valamint arról, hogy minden új hitfelekezet megengedése csakis a kormány initiativája folytán történjék a törvényhozás útján. Ily törvényt sürgettem, nem pedig bármilyen törvényeketnem tisztelő sectának a felvételét. A vita végén vagyunk, nem sokára szavazunk. Én előre tisztában vagyok határozati javaslatom sorsa iránt, nem ámítom magamat, de legyen szabad megjegyeznem, hogy vannak eszmék, vannak elvek, a melyek bukásukban is szebbek, fenségesebbek és dicsőbbek, mint azon diadal, melyet ezek ellen fognak önök kivivni. Nem irigylem dicsőségüket. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Zsilinszky Mihály képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Zsilinszky Mihály: T. ház! Nagyon röviden kívánok nyilatkozni azokra, a miket Irányi Dániel t. képviselő urreám vonatkozólag mondott. Nem is szóltam volna egyáltalában; ha szavaim sok tekintetben félre nem értettek volna vagy pedig, ha a t. képvisleő ur határozottan nem állította volna, hogy én szándékosan tévesztettem össze a fogalmakat. Engedelmet kérek, én előbbeni beszédemben világosan megmondtam véleményemet; azt hiszem, nem szükséges ismételnem; elmondtam, hogy most csak azért szólalok fel javaslata ellen, mert indokolásul hozta fel ezt a felekezetet, mintha az volna egyik bizonysága annak, hogy Magyarországon nincs vallásszabadság. A mi azt illeti, mintha szándékosan tévesztettem volna össze a baptista és nazarenus felekezeteket, arra csak azt felelem a képviselő urnak, hogy igen is öntudatosan foglaltam őket össze. Ezt egyáltalában nincs okom tagadni. De ennek 26