Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

18G 56. országos ülés január 24. 1885. közel oly népes collegiuumkban jelentkezik a párhuzamos előadásokra, mint előbb az egyedüliekben" s hogy „az ifjú nem tudván, vájjon a vizsgálati vagy szigorlati tárgy párhuzamos előadásával foglalkozó tanárok melyike fogja őt esetleg vizsgálni, biztosítani kívánja magát az egymástól netalán eltérő előadások mindkettéjére nézve s hallgatja mind a kettőt". Ha ez igy áll, már pedig igy áll, mert maga a minister ur elismeri leiratában, akkor kétségtelenül baj van itt és a képviselők, kik félszóliftatnak ily bajok orvoslásának felemlítésére, csak erkölcsi kötelességet teljesítünk, ha a minister urat itt a házban felkérjük, hogy e bajon segítsen. Én a minister ur által leiratában említett iránynézeteket, melyeket a minister ur kifejtett és útmutatásul kijelölt, helyeslem és eorrecteknek elfogadom. A minister ur előadta leiratában, hogy intézkedni kellene akkép, hogy meghatároztassék, hány hallgató vehető be egy collegiumba és mennyi utasittassék párhuzamos előadásra és meghatároztassék az is, hogy az illetőket a köteles tantárgyakból necsak az előadó tanár, hanem más is vizsgálhassa. Továbbá felszóllította az egyetemet, határozza meg az utat és módot, hogy a tanpénzek mikép osztassanak föl. Ezen elvek nagyon helyesek és én csak arra kérem a minister urat, hogy a kétségtelenül meglevő bajok közepette iparkodjék ezen kérdést valamikép rendezni. T. ház! Lehetetlen, hogy ez alkalomból a ministerelnök urnak a tanpénzekről tegnap mondott megjegyzéseire ne reflectáljak. Én is nagyon helyeslem azt, ha egy nagy tudományú férfiú, a kit a hallgatók nagyobb számban hallgatnak, több jövedelmet húzzon. De nálunk nem igy történik. Nálunk csak azok díj áztatnak jobban, a kik kötelező tantárgyat adnak elő. Lehet valaki bármily tudományos férfiú, alig kap egy pár forintot. Azt hiszem, Vámbéry, Budenz, Hunfalvy János, Henszlmann és Torma nagytudományosságát kétségbe nem vonja senki sem és ezen tanárok alig kapnak 10-200 frt tandíjat. Igaz, hogy Angliában is különfélekép díj áztatnak a tanárok. De nálunk épen a tanrend folytán a nagytudományú férfiak kénytelenek megélni 2,900 írtból, mely összeg nem elégséges arra, hogy családjukat fönfcarthassák. T. ház! Tegnap a ministerelnök ur azon előadásokra, melyek a katholikus autonómiára vonatkozólag, itt elmondattak, többek közt azt hozta fel, hogy a nézetek annyira szétágazók, hogy nem tartja helyesnek törvényhozásilag intézkedni ily ügyben, mely még nincs kellőleg tisztázva és továbbá azt mondotta, nem tartja helyesnek, hogy azon tanok, melyek nem a ház keheiében állíttattak fel, itt polémia tárgyává tétessenek. Azt tartom, hogy a minister ur ezen két megjegyzése egyenes ellentétben van egymással. Kérdem, hogy a katholikus autonómia iránt meglévő különböző irányzatok hol tisztáztassanak, ha nem itt. Könnyű a ministerelnök urnak saját hitfeleivel polemisalni, mert meg van autonómiájuk. De nekünk, különösen a magyarországi római katholikusoknak nem lévén autonomiájok, kénytelenek vagyunk minden fontosabb kérdéseinkben itt felszólalni és kérni, követelni a minister úrtól, hogy intézkedjék valahára. Azt hiszem, hogy ezekben és azok után, a miket Irányi Dániel és Ugron Gábor képviselőtársaim ez ügyben elmondottak, elegendő alapot találok arra, hogy az Ugron Grábor képviselőtársam által beadott javaslatot elfogadjam. T. ház! Én és ugy tudom az egész ellenzék az általános vita alkalmával, midőn a t. elnök ur felszólalt és kívánta, hogy a költségvetés tárgyalása egész 3 óráig tartson, én és az ellenzék minden tagja ellenezte. De most, midőn a tárgyalások ily hosszasan elhúzódtak, bárki legyen az, ki e tekintetben indítványnyal lép a ház elé, én azt helyesnek találom és szívesen hozzájárulok. (Helyeslés a jobboldalon.) Bende Imre: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Nemrég történt, hogy hazánk egyik nagytudományú főpapja eszmegazdag, nagy igazságokat tartalmazó enuntiatiót tett az emberi lét legmaga-, sabb kérdéseiről. Mennyire időszerűek voltak a főpap szavai, mennyire maradtak időnkben is problemákul az élet leghatalmasabb eszméi, az emberi lélek ama folyton fennálló, vele egykorún letéteményezett tételei, melyek realisálásáért küzd az emberi nem; mutatják az időnként e házban is hallott kitűnő szónoki fejtegetések, melyekben, ha elágazó szempontokból is, thesis fundamentálisként átvonul egy és ugyanazon alapgondolat, hogy tényleg nincs kellő összhangzat a társadalom és tényezője és az állam és ennek jól felfogott czélja között. Felszólal Szatmár püspöke is és kimutatja,!]ogy tényleg megszakittatott az összhangzat az emberi lét összes egyéb tényezői és amaz ős igazságok, azon fenséges czél között, melyet a vallás képvisel. Mindegyik kereste és feltalálni vélte az összeegyeztetésre a közvetítést. Kereste és feltalálta a tudós férfiú is az igazságok örök kútfejében — azt hiszem,^kimondhatom, a legnagyobb nevet — istenben. 0 benne keresi s találja is ezt minden vallás, melynek nem az az alaptana, melyet Hennán Ottó t. képviselőtársam előadott, mire nézve a t. ministerelnök urnak tegnap tett főnkéit nyilatkozatát Magyarország, mely a vallásosságot tiszteli, bizonyára köszönettel fogadja, nem az az alaptana a vallásnak, hogy nyomorkodjál itt ember vigasz nélkül — e szót nem mondta ugyan a képviselő ur, de egész beszédjéből ez jött ki — majd ott kárpótlás lesz, hanem a szeretet, mely a vallás követelményeként az ő magasztos tisztaságában,