Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
180 55. országos ülés janii; r 23. 1SS5. nak, hogy minden tanár először a hallgatók száma és az óra szám után kapja meg a fizetést, de a műegyetemi tanács azt nem fogadta el. Miért? azért, mert a tanácsban többsége volt azoknak, a kik kevés tanítási óra mellett sok fizetést húznak (Derültség!) s ennélfogva az a javaslat megbukott, daczára annak, hogy még a közoktatási minister urnak is előterjesztetett. A minister szintén igen czélszerűnek és jónak találta, de daczára annak minden ugy maradt, a hogy volt. Ez pedig, méltóztassék elhinni, a lehető legnagyobb igazságtalanság. Mert az nem mindegy, akár valakinek van 6 hallgatója, akár pedig 300. Azt a 300 hallgatót ki kell hallgatni és én mondhatom, hogy 8 napon keresztül, néha két hétig reggeli 8 órától délután l-ig és délután 3-tól 6-ig folyvást examináltam és azt tudni kell, hogy mit tesz az, a mi hallgatóinkat kihallgatni, a tanárnak tízszer annyit kell beszélni, mint a hallgatónak. Minden ilyen vizsga után megbetegedtem és nyolcz napig feküdtem az ágyban mig kihevertem. Ezek a tanárságnak kedves oldalai. Voltak idők, midőn naponként 6 órát adtam elő daczára annak, hogy akkor csak 1,200 frt volt a fizetésem. Hát ennek igazolására, a mit Hermán képviselő ur felhozott, csak azt akarom hozzáadni, hogy az az eljárás, a mely a műegyetemen dívik, semmi esetre sem helyes, mert az igazságtalan alapon nyugszik és én azt kívánom, hogy minden tanár azon tanpénzből kapjon először az órák szerint, másodszor pedig a tanulók száma szerint megfelelő részt. Mert 6-nak előadni és 300-nak előadni nagy különbség. Mert méltóztassék felvenni, hogy 300 hallgató közt hány ripők van. (Nagy derültség.) Ezeket folyvást fegyelem alatt tartani nem csekély erőt követel. Egyébiránt nekem harminczéves tanárkodásom alatt soha egyetlenegy tanítványommal sem volt bajom. Ezeket akartam helyreigazítás végett felhozni, felkérvén a t. minister urat, hogy e tekintetben méltányosabb és igazságosabb felosztást méltóztassék behozni a műegyetemen is. Azt mondottam beszédem kezdetén, hogy a német rendkívüli tudományosságát egyetemi szervezetének köszöni. Ezen szervezethez tartozik az is, hogy ott minden évben új rector választatik. És hogy ezen rendszer mindig a legjobb hatású volt, azt épen azon eredmény mutatja, hogy a német egyetemek minden tekintetben virágzó állapotban vannak. Igaz, itt Budapesten is ugy van, de amint hallom, már kísérletek történnek a tekintetben, hogy a rector éveken át maradjon meg. Ez nagyon veszélyes dolog lenne, pedig a műegyetemen is történt, hogy egy és ugyanazon rector 6 éven át megválasztatott. Igen jól tudják a képviselő urak, hogy az, a kinek a hatalom a kezében van, azt a hatalmat felhasználhatja a maga érdekében és oda viheti a dolgot, hogy a tanárok 1 majoritása ő reá fog szavazni. Ebből az követ! kezik, ha a rector több éveken keresztül ül a recI tori széken, hogy elick-uralom áll be a tanintézeteknél épen ugy mint másutt. A műegyetemen is igy volt — nem tudom most hogy van, mert több éve, hogy nem vagyok tagja. Ezeket akartam helyreigazítás végett felhozni és főleg azon ferde nézeteket rectificálni, a mik a képviselőházban uralkodnak. Tibád Antal jegyző: Bende Imre! Bende Imre : T. ház! Csak egy negyedóra van még hátra: méltóztassék megengedni, hogy holnap szólhassak. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök T. ház! (Halljuk!) Igen röviden szándékozom nyilatkozni, felhasználva a még hátralevő időt. (Halljuk!) Nyilatkozatom főczélja az, hogy a magam részéről, | saját meggyőződésem szempontjából, tiltakozzam j Hermán képviselő urnak egy állítása ellen. De | mielőtt ezt tenném, ha már szót emelek, lehetetj len. hogy a legszűkebb körbe összevonva, ne nyii lafkozzam az itt felvetett egyházpolitikai kérdés! ről. (Halljuk! Halljuk!) Részemről, az egyházpolitikában, értem az I egyházakkal szemben követendő politikában csak j a következő szempontokat tartottam és tartom | irányadóknak: tisztelni jogait, meggyőződését, \ szokását mindegyiknek; ha valamikor szóba jön ] bármely oldalról a magyar apostoli király joga j bármelyik egyházzal szemben, megvédeni azt kül1 és beltámadás ellen. (Élénk helyeslés jobbról.) És ha | valaki kétségbe igyekeznék vonni, hogy Magyar| ország koronás királya mindennemű jogát törvéj nyes kormányának utján gyakorolja: e tant nem acceptálni, de visszautasítani. (Helyeslés jöbbfélől.) A mi az autonómia kérdését illeti, mihelyt valamely e hazában lévő egyház tisztába jő azzal, hogy minő irányú, minő körű autonómiát és mely czélzatból akar: megfontolandó, hogy az állam mindenek felett álló érdekébe nem ütközik, azután, ha nem ütközik, szívesen hozzájárulok. De midőn még itt a t. ház kebelében is egyik t. képviselő ur sürgeti az autonómiát, mert szerinte szükséges a püspöki kar túlkapásait korlátozni; a másik pedig keményen síkra kel némefy tanok ellen, még is arra figyelmeztet, hogy szükség van az autonómiára, hogy annak idejében annak világi eleme megvédje a papi javakat, melyeket ugyan tudtomra Magyar országon nem fenyegetett és nem fenyeget ma is senki. A harmadik szerint szükséges, hogy ne legyenek dúsgazdag főpapok és szegény plébánosok, hanem egyenlően osztassák meg a vagyon; midőn ilyen ellentétes irányzatok hozatnak szóba, hogy az autonómia létrehozassék, én, méltóztassék megengedni, a kérdést oly tisztázottnak, hogy azt most gyorsan kézbe venni.. az iránt törvényhozásilag intézkedni lehessen, n^m tarthatom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)
