Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-55

S5. országos ülés január 23. 1885. 169 ügyelmébe ajánlani, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csak ezeket óhajtottam ez alkalommal elmondani ; egyébiránt ismétlem, az Irányi és Ugron t. képviselőtársaim határozati javaslatait elfogadom. (Élénli helyeslés a szélső baloldalon.) Jánossy János: T. ház! Nem tartok fölöslegesnek egy szót is, mely nemzeti közoktatásügyünk fejlesztésének felvirágoztatásának érdekében itt e teremben, bármely oldalról elmondatik. Hisz jövőnk reménye, állami nagyságunk és tekintélyünk föltételei csíráznak a jól rendezett s lelkiismeretesen vezetett iskolában. Azt is látom, hogy ez a kérdés minden párt rokonszenvét, a család és társadalom teljes figyelmét és támogatását birja. S ha — tekintve az aránylag valóban csekély eszközöket, a közoktatási czélokra évenkint megszavazott kevés összegeket — mégis látjuk, hogy az alapműveltség, a népnevelési viszonyok örvendetesen javulnak, a magyar közmívelődés évről évre fokozatosan és arányosan terjed: teljesen indokoltnak tartom az elismerést, melylyel a közvélemény a jelenlegi cultusminister urnak ebbeli sikeres fáradozásaiért párt- és osztálykülönbség nélkül adózik. De t. ház, az elismerés épen ezen általánossága mutatja, mennyire tévedett Zimándy t. képviselőtársam, midőn tegnap azzal állott elő, hogy Trefort minister ur tisztelői csak önző, nemtelen czélok által vezettetnének az elismerés ezen általános érzetében. Szerinte ugy látszik, mindaz, ki nem hajlandó az igen t. cultusminister urat Zimándy ur szerint vád alá helyeztetni, az mind kanonok, meg püspök akar lenni. (Derültség.) T. ház! Semmi sem áll annyira távol tőlem, mint föltétlen dicsérete közoktatásügyi állapotainknak. A fénynek van bizony árnya is és a sok jó mellett van bizony itt-ott tévedés, hátramaradás is. S hogy igazat adjak Lesskó t. képviselőtársamnak a vallás-erkölcsi állapotoknak itt-ott észlelhető hanyatlása iránt, nem tehetem, hogy lelkem egész hevével ne provocáljam t. paptársaim munkásságát, apostoli buzgalmát az iskolaügy minél lelkesebb felkarolásában. (Helyeslés.) Necsak a jogi kérdések, necsak a hatalmi érdekek vegyék erőnket igénybe, hanem tegyük kezünket az ekére és igyekezzünk minden erőnkkel az iskolában isteni és emberi törvény által számunkra biztosított vallás-erkölcsi munkakört betölteni. (Helyeslés jobbfelől.) Ily módon sokkal hasznosabb szolgálatokat tehetünk nemzeti közoktatásügyünknek, mint alaptalan recriminatiók és vádaskodásokkal, melyek első pillanatra elárulják a forrást, a melyből származnak. T. ház! Én is határozottan tiltakoznám s felszólalnék az ellen, ha a közoktatásügyi kormány KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. a katholikus alapokat és alapítványokat rendeltetésükkel ellenkező czélokra használná. De nem történik. Az egész vád, melyet Zimándy képviselő ur e részben ismételve felhozott, a Bibics-féle alapítványban culminál. Biztosíthatom a képviselő urat — mert utána jártam a dolognak — hogy ezen alapítvány is csak a katholikus culturális czélra, t. i. az aradi katholikus gymnasium felállítására fordíttatott és ezen katholikus tanintézet tanárainak dotálására fordittatik. A mi Zimándy képviselő ur második gravamenjét illeti, hát t. ház, megtörtént egy esetben, hogy a cultusminister ur protestáns tanárt alkalmazott tgy felsőbb katholikus tanintézetnél, de ezt sem tette volna, ha egy nagytekintélyű s magas állású, különben buzgó katholikus férfiú nem protegálja vala ezt a kinevezést. (Nevetés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston: Nem én neveztem ki! Jánossy János: S most engedje a t. ház. hogy a katholikus autonómiának itt felszínre hozott kérdéséhez röviden hozzászóljak. Alig vettetett fel ennél fontosabb, a magyar közjogot nagyobb mérvben tárgyaló, az egyház és az állam közötti viszony történetileg adott helyzetétjóbban alteráló kérdés, mint épen a katholikus autonómia kérdése. Elvileg nincs, nem lehet az ellen alapos kifogása senkinek. Százan és ezren lelkesülnek azért s keresik abban azon egyedül helyes formát, mely az állam és egyház közötti jogviszonylat számára alkotmányos intézményeink keretében alkotható. Hazafias, egyházuk érdekei és jogai iránt buzgó magyar főpapok lelkében támadt 1848-ban gondolat, hogy a rendi alkotmány eltörlésével, a parlamentaris rendszer s a felelős kormány alapjára fektetett állam ezen új formájával szemben, az egyház számára is az új viszonyoknak megfelelő új alapot találjanak. A rohamosan fejlődő átalakulás által meglepetett főpapjaink nem hitték lehetségesnek, hogy a legfőbb kegyúri jogoknak alkotmányos gyakorlata a felelős ministerium mellett is fennállhat, még pedig az egyház kára nélkül. íme t. ház, visszaállított alkotmányunk óta. majd két évtized múlt el s a katholikusegyhäz megfért a parlamentaris alkotmány szervezete mellett is, nem fogyatkozott meg, de gyarapodott, nem sodortatott eonflictusokba, hanem élte és éli a béke áldásos napjait. Igaz, hogy ezen körülmény nem involválja azt, hogy ha létezik az egyház és állam közötti jogviszony végleges rendezésének az eddigi status quo-nál egy jobb módja, hát arról mondjunk le; s ha az autonomicus forma lenne az a mód, hogy ne rendezzük ezt a kérdést az autonómia útján. Én, t. ház/J;eljesen tudom méltányolni Ugron