Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-48
10 48. országos ülés január 15. 1885. hogy azon téren a kormány jóakaratú támogatását, összes tevékenységét a legloyalisabban fogjuk fogadni és annak hasznát venni iparkodunk. Azt hiszem, ő reá is hivatkozhatom mint tanura, hogy mindazon vádakat, melyeket Horváth képviselő ur a szász hierarchiát emlegetve — a brassói főpapot is ide értve — és a szász ipar és kereskedelmi kamarára nézve felhozott, merőben alaptalan. T. ház! Egyben mégis igaza van Horváth képviselő urnak, hogy vannak a Királyföldön emberek, kik még a gazdasági intézkedésekben és teendőkben, melyekkel a kormány tartozik az országnak, pártpolitikát űznek. Fájdalom, tapasztaltuk. Vannak ott emberek, kik ugy állították oda a helyzetet, mintha a kormány igenis hajlandó lenne bizonyos meglevő bajokat orvosolni, de hogy van annak ára is. (Derültség balfelől.) Azt hiszem, hogy a kormány loyalis törekvésének ily eompromittálásáról még tudomása sincs a t. kormánynak, de igenis megdöbbentő tény az, hogy épen az utolsó választás alatt a t. minister urnak ottani szakképviselője a közgazdasági előadó ur, kötelességének tartotta épen a választási mozgalom közben az egyik kerületnek összes falvait beutazni és nagyon érthetően tudatni az egyszerű parasztokkal, hogy mindazon bajnak, melyeket felpanaszkodnak, meg lesz a maga orvoslása, csak válasszanak kormánypárti képviselőt. És volt a t. minister urnak egy másik közege, a ki sokkal indiscretebb módon jár el az illető, fájdalom, nagyon fontos, veszedelmes ágnak képviselője, (Halljuk! balfelöl) t. i. a vesztegintézeti főfelügyelő, a ki megértette az érdekeltekkel — és ezt a legbiztosabb forrásból tudom — hogy mindazon határszéli zaklatásoknak, melyek a marhavész és más tekintetben oly gyakran felmerülnek és a melyek bénítják az ottani kereskedelmet és árúforgalmat, azonnal vége lesz, ha választanak valakit — meg is mondom rögtön, hogy kit, mert tudom, ő is meg fog botránkozni rajta — a ki senki más, mint a szőnyegen levőtárczának igen t. államtitkára, t. i. Matlekovits ur, (Herültség balfelöl) akkor azonnal vége lesz a bajoknak, melyek régen megvannak és ugy akarja orvosolni, hogy küldjék oda nem kormánybiztosnak, hanem képviselőnek. (Derültség balfelöl.) Én ismerem a t. államtitkár urnak loyalitását, ismerem azon ellenszenvet, melylyel régen viseltetik a brassóiakkal szemben, felteszem, hogy eszeágában sem volt korteskedni jönni Brassóba, mert tudta, hogy milyen lesz ott a fogadtatás; igy tehát meg vagyok győződve, hogy ő azon bizonyos hívatlan prókátornak nem épen nagyon megbízható és tapintatos eljárásáról tudomással nem birt s azt ép ugy helyteleníti, mint a hogy helytelenítem én. Ezt a táreza kezelőjének reputatiója érdekében szükségesnek tartottam felemlíteni, kérve őt, figyelmeztesse alantas közegeit, hogy ne compromittálják működését ily tapintatlansággal. Épen ezen óvintézkedésekkel szemben, melyek a marhavész meggátlásából történtek, melyek legnagyobbrészt zaklatásoknak tűnnek fel és ennélfogva igen nagy ellenszenvvel és bizalmatlansággal fogadtatnak, mondom, ezekkel szemben nem kellett volna megengedni, hogy az állami közegek compromittáltassanak; mert most minden intézkedés, mely ebben a tekintetben történik, nem ugyan én általam, hanem az érdeklettek által is csakugyan zaklatásnak, bosszantásnak fog vétetni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon) Szólottam a kormányközegekről, a kik túlbuzgóságuk által compromittálják a kormányt, compromittálják aministernek jóakaratújóhiszemű intézkedéseit és törekvéseit, tehát erkölcsi kötelességemnek tartom kijelenteni azt is, hogy Brassómegye főispánját ezek között nem értettem. Igaz ugyan, hogy ő az általa megszerzett positiót nem annyira mint főispán, hanem mint az ottani a kormányközegekkel érintkezésben álló első erdélyi banknak elnöke felhasználta arra, hogy nagyobb működési tért szerezzen általánosan ismert és elismert közgazdasági törekvéseinek, igaz, hogy ez által a maga főispáni positióját is erősítette, mit szívesen látunk mindnyájan és legalább én részemről meg vagyok győződve s talán tapasztalta a t. kormány a választások alatt, hogy ő ezen befolyásával mindig loyalisan jár el és semmiképen sem kívánt visszaélni ily czélokra, mint azon nevezett alantas közegek. T. ház! Kénytelen vagyok még egyszer s azt hiszem utolszor visszatérni Horváth t. képviselő úrra, ki beszédjének vége felé kissé tárgyilagos is tudott lenni és magyarázni iparkodott, hogy miért hanyatlik, különösen Brassóban az ipar s ezt főleg a posztó-iparra értvén, azt mondotta, hogy a jelen kor a divat kora, a ki nem képes alkalmazkodni a divat igényeihez, az hátra fog maradni. Ha olyan egyszerűen állana a dolog, hogy csak a divathoz kellene alkalmazkodni Brassóban a gyáraknak s ennek megtörténtével túl lennénk minden bajon, talán szívesen látnók még egyszer Horváth Gyula képviselő urat, de azon bajok kútforrása, a melyekről ő szólott, sokkal mélyebben fekszik és sokkal messzebbre terjed. Igaz, hogy a jelenkor a divat kora, igaz, hogy talán czélszerűbb lenne, ha Brassóban alkalmazkodni lehetne a divat követelményeihez, de méltóztassék csak felvenni, hol gyártják jelenleg azon iparkelméket, melyeket eladnak Erdélyben? Legnagyobb részben Morvaországban, Brünnben, Csehországban, a hol azok már századok óta meghonosodtak. Ezen iparágak már századok óta bírnak bizonyos piaczokkal, nagy tőkével dolgoznak és a generatiókon át betanított munkásokkal egyáltalában ők egy régen meghonosodott nagy iparnak és nagy tőkének minden előnyével birnak.
