Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

ŐS. erszágöü ülés jaanár 21. 1&S5. 119 tantárgyat lehet vallásos elvek szerint magya­rázni? ellenben nincs oly tantárgy, melynek elő­adásánál a vallástalanságot ne lehetne tanítani, példa erre Franeziaország, a hol a mostani kor­mány intézkedéséből ilyforma Katechismus ada­tott ki, melyben azon kérdésre: „Mi az isten?" ez a válasz: „Az istenről nem lehet szólani, mert az megfoghatatlan." Vájjon az nem egyenes isten­telen oktatás-e ? Nem annyit tesz-e ez: nincs kö­zünk nekünk az istenhez és vájjon, ha a gyermek ezt az iskolában tanulja, várható-, hogy ez később valaha az istent elfogadja és urának ismerje? Mindezekből származnak ama szomorú jelenségek, melyek fájdalommal töltenek el minden jobb ér­zésű embert. A hittan csak mint közönséges tan­tárgy tárgyaltatik, melyről azt hiszi a tanító, hogy neki semmi köze hozzá. Azután még sokkal libe­rálisabb, hogy sem a vallás dolgával bíbelődnék. így keletkezik azután a vallástalan nemze­dék, mely gazdag contingenst szolgáltat nemcsak a socialismusnak, hanem minden más állam- és közveszélyes irányzatnak is. (Ugy van I a szélső baloldalon.) Minél inkább távozik a vallás-erkölcsi alaptól a nevelés, annál nehezebb biztosítani az emberek között a földi békét és a szivek boldog­ságát. (Helyeslések.) A földi rend és az égi rend, a földi ország és a menyország igy jut egymással ellentétbe, hol­ott neveltetésszerüleg egymást kiegészítő részek lennének. És valóban a vallás-erkölcsi alapra igen nagy szüksége van az iskolának. Alig volt korszak, a melyre oly igazán ráillett volna, mint a mienk, a biblia azon mondata: „mundusinmaliquopositus." A tévely, a dölyf, az isteni és emberi törvé­nyek elleni perduellió nemcsak egyeseket mételye­zett meg, hanem megtámadta a népeket, a nemze­teket is. Az atheismus, soeialismus karöltve járnak, megtámadva a positivitást, a zászló ki van tú'zve, sötét felhők tornyosulnak társadalmunk ege felett. És a Timoleonok? (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azok gúnyolódva emlegetik a gyémántos keresz­tek viselőit és az ősi tiszteletreméltó nevek és bir­tokok tulajdonosait, hisz nekik mindegy akárkié az a föld, ha mindjárt a pattagonok földje. (Egyes közbeszólások: Igaz! ügy van!) És ez mind a vallás­erkölcsi alap hiánya miatt. Ne tessék megijedni t. ház, ha a közös isko­lák feletti discussiót ezennel megérintem; mert az iskola czélja elvitázhatlanul nemcsak a tanítás, hanem a nevelés is és pedig erkölcsi, per eminen­tiam vallás-erkölcsi nevelés. Már pedig hogyan nevelhet erkölcsileg, vallás erkölcsileg vallás nélküli állam ? De etymologice is világos, hogy a vallás-erkölcsi nevelés vallást involvál és ha az állam nem akarja, nem akarhatja egy egyetemes országos állami vallást decretálni, akkor kire kell bizni ezt a nevelést? A vallásszabadság elvénél fogva ezt csakis a felekezetek vihetik véghez. Neve­lésről van szó és pedig hangoztatólag népnevelés­ről. Nos hát az államnak van-e annyi ereje, hogy azt a felekezetek közreműködése nélkül kellőleg véghez vihesse ? Hiszen látjuk, hogy az az egy­néhány a felekezeti iskolákhoz képest csekély számú közös iskola mi eredményt mutatott? ugy hogy még ennél is a felekezetek segítségére reá szorul. Hanem a mi legfeltűnőbb, az iskolák el­közösítésénél a katholikus iskolák czélba vétetnek, a többi más felekezetek iskolái ütésen kivül ma­radván, autonómiájuknál fogva. Nem akarom praeoccupálni senki véleményét, de nagyon különösen találnám annak a gondolko­dás módját, a ki a falusi iskolához a papot is hozzá ne gondolná. Pedig hát ez a tömb a falusi iskolák, nekünk akarva nem akarva erre kell a fősúlyt fektetnünk. Tehát ? iskola, falusi iskola és pap, ez elvitázhatlan és elválaszthatlan egymástól ég a nevelés benne s pedig vallás-erkölcsi, csakis a fe­lekezeti téren eszközölhető. Szerény véleményem szerint azt másként felállítani lehetetlenség és ha czélt akarunk érni, az lenne a legczélszerűbb, leghelyesebb eljárás és mód, ha a t. kormány a meglevő, de semmi esetre sem veszélyes alapú és irányú iskolákat támogatna s állandó segélylyel ellátna. A falusi, nagyközségi és kisebb városi isko­lák közt a különbség stmmi esetre sem lényeges, vagyis a fentebb vázolt falusi iskolakép reá illik a nagyközségi s kisebb városi iskolákra is s hogy rövid legyek, concret esetet mondhatok egy kisebb városi közös hányatott sorsú iskoláról, a hol a pro­testáns és izraelita felekezetű iskola bántatlanul hagyatván, rendszeres eljárás következtében csak a katholikus iskola okkal-móddal, a mint monda­tik, elközösittetett és ily állapotban több évi kétes eredménynyel küzködve, utóvégre megfeneklett volna, ha egy katholikus gymnasiumi pap tan­férfiu igazgatónak meg nem hivatik. Egy másik szintén kis városi katholikus iskola előbb elközösit­tetett, a legújabb időben pedig államivá declarálta­tott és pedig oly hallatlan példa nélküli módon, hogy a város annaleseiben mint unicum örök időkre szerepeltetni fog. A magyarellenes szellem terjesztéséről szó sem lehet, értem Sárosmegye felekezeti iskoláit, sőt ellenkezőleg és ezt büszkélkedve állíthatom, e tekintetben nemcsak a jó szellem, de ennek a lelke, a magyar nyelv örvendetes gyarapodásnak indult. Nálunk Sárosmegyében az az eset merül fel, hogy mi egyszerűen nem magyarosodunk, hanem hála istennek visszamagyarosodunk. (Helyeslés és de­rültség a baloldalán^ És itt kötelességemnek tartom, mint felső­magyarországi, Kassa város vidékéhez tartozó képviselő, reílectälni Jókai Mór mélyen t. kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom