Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

f S.S. országos ülés fog függeni, hogy regnieolaris bizottság kiküldessék-e vagy sem ? S minthogy a regnieolaris bizottság semmi kötelezőt nem határozhat, igen természetes, hogy azon esetre, ha a regnieolaris bizottság jelentést tesz, ha netalán javaslatokkal jönne, ismét a törvényhozás kezében lesz azok fölött határozni, azokat elfogadni, vagy visszautasítani. Az idő tehát ezen dolgok tüzetes megbeszélésére kétszer is fog kínálkozni. Első izbeu, midőn a regnieolaris bizottság kiküldése indítványoztatik és másodízben, a mi szerintem sokkal alkalmatosabb időpont erre, midőn majd a regnieolaris küldöttség jelentést tesz. Veszély sem egy, sem más irányban nem lehet benne, mert sem a regnieolaris bizottság, sem a kormány, szemben a létező törvénynyel semminemű kötelező határozatot, olyant, mely a törvény módosítását involválná, nem hozhat. Ismétlem, ha a maga formája szerint a horvát tartomány gyűlés kívánni fogja — és meg is mondom, ngy tudom, hogy fogja kívánni — a regnieolaris deputatio kiküldését: a kormány indítványozni fogja, hogy a magyar törvényhozás is határozza el a maga részéről a bizottság tagjainak megválasztását. Én azt hiszem, hogy épen akkor, midőn — mint látjuk—-bizonyos félreértések forognak fenn, a módot megadni, hogy találkozzanak a regnieolaris bizottságban a magyar törvényhozás és a horvát tartománygyülés tagjai, minden irányban csak helyes lehet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mert vagy kiderül, hogy a hangoztatott panaszok alaptalanok s akkor magoktól el fognak enyészni, vagy kiderül, hogy alaposak s akkor lehet rajtok segíteni a maga rendes törvényes módja szerint. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben én azt, hogy a horvát tartománygyűlés többsége részéről magának a kiegyezési törvénynek módosítása kívántatnék, még eddig nem hallottam. A mi pedig engem illet, csak nemrég volt szerencsém nyilvánítani, hogy én azon törvényt teljes épségében fentartandónak tekintem. (Helyeslés a jobboldalon) S ezt most is kijelentvén, kérem a t. házat, hogy ezen költségvetési tételt megszavazni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Nagy érdekeltséggel hallgattam a t. ministerelnök urnak Szederkényi t. barátom felszólalására adott válaszát. Hivatalosan constatáltatik ez által előttünk, hogy oly regnieolaris deputatio, mely horvát részről állítólag felmerült visszaélések, panaszok felett fogna bíráskodni, ítélni, csakugyan kérelmeztetni fog a horvát többség részéről. Azonban a ministerelnök ur arról nem tud semmit, hogy magának az 1868: XXX. t.-czikknek módosítása kéretik a jelenlegi horvát többség által. Én részemről őszintén akarván nyilatkozni, megvallom, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. űeeíembör 9. 1884. 81 inkább örvendettem volna, ha ez utóbbi eset áll fenn. Panaszok az ő részökről mindig fognak felmerülni, azt bizonyítják a legújabb évek története. Akár minő előzékenységgel viseltessék Magyarország Horvátország iránt, nem mondom egész Horvátország, de egy jelentékeny zavargó párt és az általa hatalmába kerített horvát közvélemény mindig fog okot találni a panaszra, habár a bárány és farkas meséjének analógiája állana is fenn valóságban. Ezen panaszok gyökeres orvoslása, a mit nekünk is óhajtanunk kell, csakis az 1868 : XXX. t.-cz. módosítása utján történhetik. Részemről már sokszor hangsúlyoztam itt e terem falai közt, hogy alig-alig tartok egy-egy kötést nagyobb karúnak a magyar közjog újabb történetében, mint azt a bizonyos 68-iki fehér ktpot. Jól tudom, a jelenlegi ministerelnök ur annak alkotója nem volt, hanem most fentartása mellett nyilatkozik és nem óhajtja azon törvény módosítását. Én részemről a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt fennállott régi közjognak barátja vagyok. (Helyeslés a szélső balon.) Mindig hangsúlyoztam, hogy Szlavónia, az a három megye a magyar közjog értelmében mindig más mértékkel mérendő, mint a milyen mértékkel mérendők Horvátország többi részei. Igaz, hogy a fehér lappal ezen három megyét odaajándékoztuk olyan reményekkel, a melyek nem teljesültek. Azonban épen mivel nem teljesültek ezen remények, midőn horvát részről folyton insultusoknak vagyunk kitéve, nagyon itt volna ideje az 1868: XXX. tö vényezikk módosításának, hogy legalább a régi közjog alá helyeztessenek a volt sziavon megyék, a hol a dunántúli megyékből beözönlő és ott lakó magyarság folyton zaklatásnak, nemzetiségi elnyomásnak van kitéve, míg a Magyarországban lakó horvát testvérek akár a Muraközben, akár Mosonymegyében e tekintetben épen nem panaszkodhatnak. Sajnálom tehát, hogy a ministerelnök ur nem óhajtja e törvény módosítását, vagyis Szlavóniát a régi közjog ellenére minden magyar és német, szóval nem horvát lakossággal együtt odadobja, feláldozza. Én nem akarok a jelenlegi úgynevezett horvátnemzeti pártnak szemrehányást tenni. Jól tudom, hogy elég szemrehányásnak vannak ők maguk kitéve kedves testvéreik Starcsevicsék részéről. Nem akarom, kivált azokat, a kik itt ülnek, tenni felelőssé mindazokért a mik ott történnek. Hisz jól tudom, hogy ők maguk is insultáltattak azért, mert olyan a milyen magyar barátok; de azért mivel ők vannak jelenleg többségben,legyen nekem megengedve egy jóakaratú testvéri szó, figyelmeztetés hozzájuk arra nézve, hogy a jelenleg Horvátországban fennálló állapotokat, a hol köztudomás szerint a nagy többség, kivált a míveletlen elemek, folyton izgattatnak nemcsak a Starcsevics-párt világi elemei, de különösen az alsóbbrendű clerus tagjai által is, 11