Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

74 32 országos filét deeeeHtber 6. 1884. egy utasítást bir és ez az, hogy mindenki ellen intézett panaszt hallgasson ki, vegye fel és ha oly természetűnek hiszi — még arra is fel van jogosítva — hogy máskép nehéz volna eljárnia, az ilyenekre vonatkozót egyenesen, közvetlenül nekem jelentse fel. Őt tehát semmi nem feszélyezheti abban, hogy bárki ellen is kihallgatást teljesítsen. (Helyeslés jobbfelöl.) Hanem tudok én is esetet, Írásban is be tudnám bizonyítani, hogy vannak emberek, részint a rendőrség kötelékéből elbocsátottak, részint mások, kik haragusznak, hogy egy és más dolog, mi eddig ment a rendőrségnél, most már nem megy, a kik beszélnek mindenfélét, de aztán mikor elhivatják őket, hogy tessék hát megmondani, felveszem a jegyzőkönyvet: akkor megretirálnak, sőt még ugy adják aztán elő, mintha őket erőszakolni akarták volna a vallomásraj mikor pedig nekik vállam kedvök nem volt. Ez nem szóbeszéd, errő actákkal tudok szolgálni a képviselő urnak. (Tetszés a jobboldalon.) És méltóztassék még megengedni t. képviselőház azt, hogy egy kérést fejezhessek ki. Megmondottam ugyanis, hogy a vizsgálat folyik, megmondottam, hogy minden áttétetik a bírósághoz, melynek azután módjában van ha szükségét látja, a kezébe adott bíinnyomokat tovább folytatni és épen azért, miután a vizsgálat természetében fékezik, hogy annak minden részletei előre fel nem deríthetők és másodszor, mert csak a vizsgálat eredményei wtkv, lesz bárki azon helyzetben, hogy Ítélhessen, a nélkül, hogy esetleg ártatlan embereket is sújtson Ítéletével vagy megtámadásával: méltóztassék ezen vizsgálat eredményét bevárni és azután akarni ítéletet hozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig magát a két kérdést illeti, a vizsgálat ki van terjesztve a fővárosi állami rendőrségösszes személyzetére és összes ügykezelésére. Tehát nem szándékozom kiterjeszteni a vizsgálatot, mert kiterjesztettem. Hogy hajlandó vagyok-e az állami rendőrséget akként szervezni, hogy az a főváros és a kor követelményeinek megfeleljen,erre t. képviselőház, nem mondhatja senki, hogy nem hajlandó. (Derültség a jobboldalon.) Hajlandó vagyok erre mióta minister vagyok, a törvény le is tette az alapját. Hanem egyet akarok és ez az, hogy midőn egyfelől a fővárosi munieipalis rendőrség embereit a méltányosság majdnem parancsolta átvenni, tehát a legnagyobb része még ma is azokból áll, kik onnan átjöttek, másfelől, midőn a rendőrségi intézmény nálunk annyira új és midőn egyáltalán a közbiztonság érdekei iránti felfogás is sajátságos, a mint ezt még a t. képviselő ur is — a ki pedig oly súlyt helyez reá — interpellatiójával bebizonyította, midőn azon felszólításomra, hogy a ki tud ily bűnösöket, miért nem mondja meg az illető helyen, a^t mondta, hogy csak nem tehet az ember spicliszolgálatokat ? (Derültség és élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy ily körülmények közt a legjobb törvény mellett is egyszerre jó és teljes s nemcsak egyszerre, hanem pár év alatt is jó és teljes rendőrséget szervezni nem lehet. De különben méltóztassanak elhinni, a közbiztonság közegeinél bűnjeleket megadni, vagy ha kell azok ellen megadni, az nemcsak nem spieliskedés, de a közügynek tett helyes szolgálat és sokkal inkább megfér az én felfogásom szerint bármely helyzetű egyén igazságérzetével, mint egy testület ellen általánosságban odadobott vád, melyet megfogni nem lehet, mely ellen nem tudja ki hogyan védje magát, de a mely épen azért hasznot soha, bajt, kárt és kellemetlenséget nagyon sokat okozhat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Szilárd: A ministerelnök ur válaszát megnyugtatólag tudomásul nem vehetem. Nem tehetem azért, mert a ministerelnök ur ugy tüntette fel válaszában a dolgot, mintha az államrendőrség alaptalanul lenne vádolva. Bocsánatot kérek, én vádjaimat a hírlapokból vettem, (Zajos felkiáltások jobbfelol: Jó helyről!) a „Budapesti Hirlap"-ból, a „Pester Lloyd"-bólésa „Nemzet"ből. Ezek hivatalos lapok. Ezek és a többi nem hivatalos lapok a rendőrség szennyesét szellőztették és sem a rendőrség főnöke, sem maga a rendőrség nem kért elégtételt. Kell tehát a vádakban valami igaznak lennie. De hogy igaz vádakat emeltem, azért jót állok és fentartom a ministerelnök ur válaszával szemben is. Egyébiránt hogy igazságos legyek, kijelentem, miként én ezúttal senkit sem akarok igaztalanul vádolni s fentartom magamnak a jogot, hogy a fenyítő és fegyelmi vizsgálat befejezése után érdemlegesen válaszolhassak. Tisza Kálmán ministerelnök: Hivatkozom a t. képviselőházra, hogy a képviselő urat fenyegettem-e valamivel. (Zajos felkiáltások jobbfelol: Nem!) Ez az egyik. Másodszor pedig hivatkozom arra, hogy tagadtam-e, hogy a rendőrségnél vannak hibák. Ha tag-adtam volna, magamat vádoltam volna, hogy miért indítottam vizsgálatot, (Derültség jobbfelol) harmadszor abból, hogy valaki sajtópert indít-e megtámadtatása folytán, következtetni arra, hogy bizonyosan van alapja annak, a mit róla mondanak, nem lehet, mert a mai időben odajutottunk, hogy ilykép némely embernek mindennap 30 sajtópert kellene indítania (Zajos helyeslés a jobboldalon) és mert oda jutottunk, hogy a sajtóbíróságok meghozván az ítéletet, hogy rágalom követtetett el, de azt, a ki elkövette ártatlannak mondják, (Igaz! Igás! jobbfelol) ily körülmények közt minden jóravaló ember kerüli a sajtóbiróságokat. (Zajos helyeslés jobbfelol. Nyugtalanság a baloldalon és a szélső balon és felkiáltások: Ilyeneket