Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

64 32. országos Illés deezember 6. 1S84 évről évre szaporodnak egyfelől világosan látszó, másfelől pedig láthatatlan számokban, a mennyiben a vámjövedéki szaporulatot csak ugy becsempészve iktatják be a rendkívüli rovatba. Ezek azon indokok, a melyek folytán szükségesnek találtuk ezúttal erélyesebben és írásban tiltakozni ezen rovat ellen. (Helyeslés szélső balfeíM.) Mocsáry Lajos: A rainisíereínök ur azt. méltóztatott mondani Imre Aurél t. képviselőtársam beadott határozati javaslatára nézve, hogy a fölött, hogy a közösiigyí kiadások bevétessenek-e ü költségvetésbe vagy sem, szorosan véve szavazni sem lehet, A ministerelnök urnak tökéletesen igaza van, hogy ha a törvényre hivatkozik a tekintetben, hogy a delegatiók által megállapított közösügyi kiadások a költségvetésbe felveendők. De az 1867. évi XII. t.-cz. egyetlen szóval sem mondja azt, hogy ezek az országgyűlés által okvetetlenül meg is szavazandók. E két dolog közt lényeges különbség van és az 1867: XII. t.-ez. ilyet nem is határozhatott el, mert ez egyenesen képtelenség lett volna. Azt a kérdést vagyok bátor intézni a ministerelnök úrhoz, hogy ha a delegatiók oly dolgok felett hoznának határozatot, a melyek hatáskörükbe nem tartoznak és ha ezek túllépnék a törvény által meghatározott jogkört: akkor is köteles az országgyűlés megszavazni a mit a delegatiók elhatároztak ? Azt hiszem, hogy ez esetben világos kötelessége volna az országgyűlésnek meg nem szavazni és fel sem venni az országpyülésileg megszavazandó költségvetésbe a delegatio határozatát. (Ugy van! szélső balfelöl.) Arra vonatkozólag, a mit Helfy képviselő társam ezen rovat financiális oldalára nézve előadott, van szerencsém egy dolgot megjegyezni. (Halljuk! Halljak!) Tökéletesen ugy áll a dolog, a mint mondta, hogy t. i. feltűnő, hogy az egyik oldalon ott van kövér betűkkel, hogy a közösügyi kiadások összege 28,530,000 frt, ugy hogy azok a kiknek nincs idejük, vagy kiknek nem szokásuk bővebben beleereszkedni a számokba és a kik csak az összegeket nézik, első tekintetre azt gondolhatnák, hogy az összes quota nem több, mint §8.530,000 frt. Igaz, hogy a túloldalon van mint rendkívüli kiadás 4.195,000 frt. Feltűnő a számcsoportosítással való ügyeskedésre való törekvés, nincs összeadva e két összeg és hogy a közösügyi kiadások czímén nincs 32.725,000 frt feltüntetve. Van még egy dolog t. ház, s ez még ennél is fontosaid). A pénzügyi bizottság a, maga előterjészté seben azt mondja, hogy az idén 631,000 frttal kisebb a hadügyi kiadás, mint a múlt évben. Bocsa natot kérek, de ez egyszerűen nem áll, mert hallgatással mdlőzve van az, hogy a határvám jövedelme nagyobb ezen évben körülbelül 400,000 frttal, minta múlt évben. Minthogy a quou szerinti rész ebből minket illet s minthogy ez az országnak ép oly jövedelme, mint akár az egyenes adó, akár a dohányjövedék, a határvám jövedelem többletéből ezt le kell vonni s akkor ugy ál], hogy nem 600,000 forinttal kisebb a kiadás hanem legfölebb 200,000 forinttal. Itt tehát mindenesetre létezik törekvés arra, hogy számcsoportosítások által az igazság elburkoltassék, s doeumentálva van az, a mi az általános vitában íelemlittetetí; és a mit tagadásba vett a t. pénzügyminister ur, hogy t. i. a mostani költségvetés Őszinteség hiányában szenved. (Helyeslés a szélső I aloldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! A fenforgó határozati jevaslatok közül azt a határozati javaslatot, a melyet Thaly Kálmán t, képviselő ur benyújtott, alapgondolatára nézve elfogadom. Ez az alapgondolat minden oldalról, még a kormány részéről is helyeseltetett s ez abban áll, hogy a Bécsben levő udvari, kamarai és hadügyi levéltárak ügye abban az értelemben oldassák meg s az legyen a vezérelv a kormány tevékenységére nézve: hogy ezen levéltáraknak Magyarországot illető részei kiválasztassanak s ide Budapestre hozassanak. Ezt az alapgondolatot, hogy ebben az irányban kelljen működni, én elfogadom s ugy gondolom a t. kormány is elfogadja. A határozati javaslatnak vannak azon felül nézetem szerint nem lényeges részei, de melyek olyanok, hogy azok, ha megmaradnak, gátolnák azt, hogy a határozati javaslathoz •— bár annak alapgondolatát tökéletesen helyeslem — jelen alakjában hozzájáruljak. {Halljuk!) De ha ezen alkatrészek kihagyatnak, részemről semmi aggodalmat nem táplálok ezen határozati javaslat elfogadása ellen és ez a két alkatrész olyan, hogy egyik sem foglal magában lényeges körülményt. Az egyik vonatkozik arra, hogy a delegatio határozatára hivatkozás történik és mintegy annak lerontására és ellensúlyozására czélzónak tűnik fel a javaslat. Pedig az én nézetem szerint ellentmondás határozottan nincs a kettő közt és a magyar országgyűlésnek feladata nem ebben áll ellentmondást tüntetni fel, hanem nézetem szerint az volna feladata, hogy a ház véleményét nyilvánítsa az iránt, hogy ezen levéltár ügye minő irányban és szellemben vezettessék megoldásra. Ennélfogva kérném t barátomat hogy a bevezetést, mely a delegatio határozatára czéloz, a mely csakis ugy hozatott be, hogy ezen határozati javaslatnak mintegy történeti alkalma feltüntettes^ék, a mi ennélfogva nem annak lényeges tartalma, ha lehetséges volna azt kihagyni. A másik a mit óhajtanék kihagyni, a mi szintén nem lényeges tartalom, az a passus, a hol az van mondva, hogy a tervezett vegyes enquéte összehívása az 1867: XII. t.-cz. némely határozatával ellenkezik. Az én t. barátom gondolata, hogy a közös ügyeket a törvényben meghatározottakon felül szaporítani semmi szin alatt nem szabad, tö-