Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

31. országos ölés deczember 5. 1S84. 4,5 minister ur szeme láttára történt az Összes állami administratiónak prostituálása. Hogy ha más lett volna a belügyminister és nem saját maga a ministerelnök ur, azon ministert, ki cabinetjét annyira compromittálta, mint a ministerelnök Ur compromittálta az államrendőrség ily kezelésével, rég eltávolította volna cabinetjéből. (Élénk helyeslés és derültség.) És mi mikor ezeket látjuk, látunk itt küzdelmet : minden szónok, minden párt magának követeli a liberalisnmst, nagy harczot vivnak a liberalismus mellett a nélkül, hogy valamelyik megmondaná, hogy miben áll az ő liberalismusa ? Ha a kormánypártról valamelyik szónok bebizonyította volna, hogy a nemzetnek 10 évi kormányzata alatt miben szaporodott a joga és mennyiben terjesztetett ki a mi szabadságunk — mi nem tudunk semmit a nép jogának megszaporodásáról, sem szabadságunk kiterjesztéséről, mi csak azt tudjuk, hogy törvényeink, szokásaink által biztosított jogunkban korlátoztatunk, midőn a hatalmi érdek ugy kívánja az omnipotentia és az önkény jogunkat és szabadságunkat büntetlenül tiporhatja el Magyarországon. {Igaz! Ugy tan! szélső halon.) A szabadelvííség ugy tűnik fel előttem, hogy az egy öltöny, egy nagy palást, melyet mindenki magára akar ölteni, de egyik sem a nemzet kiéhezett testére melegítőül borítani. (Tetszés a szélső balon.) Magára akarja ölteni a kormánypárt, hogy eltakarja vele termetének visszatetsző ooltát, (Élénk derültség) mert én az-ő liberalismusát nem találom sehol; a hol pedig találom, azzal ugyan ne dicsekedjenek. Mert az állami vagyonnak kezelésében, abban elismerem liberálisak, a protectio és nepotismus gyakorlatában igen is liberálisak, az állam zsebéből kortesjutalmakat osztogatni, abban is liberálisak, az erkölcsökben — no abban meg épen liberálisak. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Mikor láttam ezt a huza-vonát, hogy melyiké legyen hát mind ez a szabadelvüség! Eszembe jut Barbiernek egy satyrája erről a szabadelvűségről s feltűnik előttem az abban rajzolt kép. A felvert szarvas menekül, a kopók lihegő mellel, csaholó szájjal és habzó ajakká] rohannak utána. Űzik a mig utói érik, lerántják, darabokra széttépik és mindegyik egy-egy véres konczczal vonul el egy-egy bokor alá és a későn érkezőnek fogvicsorítva morogja azt: ez az én programfflom, (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Ilyformán magyaráztam én, t. ház, a vitát megnyitó beszédemben, hogy mikép értem magam és elvbarátaim határozati javaslatát, a melynek 3. pontja akként szól, hogy a kormány az állam javait nemcsak az állam ezéljaira fordítja, hanem saját pártjának erősítésére is felhasználja és ezzel szemben engem nem czáfolt meg senki. Úgy látszik, a vitát kerülni az óvatosság parancsolja. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A ministerelnök ur e helyett félremagyarázta, elesürte-csavarta az én határozati javaslatom és indokolásom értelmét s épen ellenkező következtetéseket igyekezett abból levonni. A ministerelnök urnak ezen utolsónak felhagyott tréfája helyesléssel találkozott; ha a czél a helyeslés volt: a czélt a ministerelnök ur elérte. De ezen feladatának megoldási sikere miatt nem is kellett aggódni, mert azok, a kik szavait helyeselték, már azelőtt el voltak határozva, mielőtt szólott volna, hogy beszéde végén megfogják éljenezni. (Derültség a szé'ső haloldalon. Mozgás jobbról.) Az ellenzéki szónokok beszédeinek értelmét elcsürni-csavarni, valódi értelmükből kiforgatni nem tartozik a vitatkozás nemességéhez; ebben nem nyilatkozik az ékesszólásDemosthenese,hanem igenis Kleonja. És eszembe jut itt Aristophanes vígjátékából egy tétel, midőn ekként kiált fel: Mily csodás eledellel élsz és mi lehet a mit iszol, ó Kleón, hogy hazádnak minden jó fiát legyűröd nyérveléssel? (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, fogadja el határozati javaslatomat. (Zajos helyeslés és megújuló éljenzés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Bálijuk ! Halljuk.') Bárha a vita bezárása előtt szólhattam volna, kívántam volna még a költségvetéshez szólni; de most a vita bezárása után ezt nem teszem s egyáltalában nem is akarok beszédet mondani, hanem csakis azon joggal élek, mely e ház minden tagjának meg van adva, hogy ugy fejezzem ki magamat, személyes megtámadásra reflectálok egy pár szóval. (Halljuk! Halljuk!) Arról, a mit a képviselő ur a fővárosi rendőrségről felhozott, lesz módomban a belügyministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával szólam; hallgatok tehát róla ez alkalommal. Midőn pedig a képviselő ur azt állítja, hogy a kormány az államköltségvetésben a nepotismusban liberális és erkölcseiben meg épen liberális, ezt nem tudom miként értelmezzem : a liberalisnmst akarta-e vele a képviselő ur megbélyegezni, vagy a kormányt? Ha a kormányt akarta vele megbélyegezni, hogy erkölcseiben liberális, ez annyit tesz, hogy a liberális erkölcsök rosszak. Ezt nem tudom ugyan, de részemről, mint egy minden alapot nélkülöző, tisztán a szenvedélytől vezetve oda dobott üres vádat visszautasítom. (Zajos tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Megjegyzem továbbá még azt, hogy én a képviselő ur határozati javaslata indokolásának 3-ik pontját a parlamentben mindenkinek meglevő joga. szerint magyaráztam, ehhez jogom volt s szavait még lel is olvastam, hogy ferdítésbe tévedésből se essem. De magyaráztam ugy, a mint nemcsak jogom volt magyarázni, hanem a mint az igazság I követeli és magyaráztam igenis azért, mert nem akartam azt megmondani, a mi nézetem szerint