Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

31. országos ülés Abyzanci császár culturája és állama is elenyészett. Ezen három tény bizonyítja, hogy a cultura önmagában nem államfentartó elem. Ha nincs hozzá nemzeti önbizalom, nemzeti elhatározottság, ha nincsenek nemzeti ideák, a cultura maga a nemzetet soha fentartani képes nem lesz. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Keglevich István képviselő ur {Halljuk! Halljuk ! a szélső balon) az én fogalmaimat akarta tisztázni a népsouverainitásról. Azt mondotta, hogy a népsouverainitás a monarchiában nem létezik. Létezhetik köztársaságban, létezett a régi Athénben, egy ideig a régi Rómában és a mai Francziaország is a népsouveraiunitáson alapulónak tartja magát. Monarchiában csak egy souverain van s ez az uralkodó, absolut államban az uralkodó kizárólagos viselője a souverainitásnak, alkotmányos monarchiában az uralkodó megosztja a souverain jogok gyakorlását a népképviselettel. T. ház, ez állhat Ausztriában, mely az uralkodó-ház örökös tartományaiból áll és melynekReichsrathja össze gyűl az uralkodó kegyelméből és a végből és a végett, hogy az uralkodó az ő véieményökei és tanácsukat meghallgassa. Nem áll ez Magyarországra nézve, mely választó monarchia volt és midőn a választás elvét feladta és az örökösödés principiumát elfogadta, ugyanakkor mind azon feltételeket, melyek a választás feltételeit képezték, megtartotta, (Ugy van! a szélső baloldalon) a mely feltételeknek megtartását nemcsak a koronázás ténye, a melylyel a nemzet a fejedelmet elfogadja, hanem a koronázási hitlevél és az eskü, melyben a fejedelem a nemzet feltételeit acceptálja, határozottan bizonyítja. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Magyarország mindig birt a souverainitás jogával, a választó monarchia idejében akként, mikép most. Pillanatra ezen jogok meglehettek tépve, el lehettek tiporva, de a nemzet azon jogokhoz mindig és szívósan ragaszkodott. Nem én mondom azt, a kivel szemben talán hivatkozhatik a t. képviselő arra, hogy democraticus és republicanus ideákkal vagyok saturálva, hanem mondták ezt Magyarország közjogának ismerői mindig. Hivatkozom itt Deák Ferenczre, a ki 1834-ben augusztus 25-én a következőket mondta: „Azt hiszi — t. i. Deák Ferencz — nem a fejedelem ad a nemzetnek jussokat, hanem a nemzet ad a fejedelemnek, mert a nemzet minden jussoknak forrása." (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A ki a magyar parlamentben leezkét akar osztogatni, annak előbb meg keli ismernie hazájának közjogát. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország közjogát nem lehet sem osztrák forrásból, sem a franczia royalistáktól megtanulni. (Helyeslés a szélső balon.) A ki megérteni akarja, sokat felfoghat az angol aristocratia történetéből, melyet az jellemez, hogy minden harcza a királysággal újabb jogot szerzett a nemzetnek daczember 5. 1SS4. 43 és nem volt soha a jogok feladásának tényezője. (Helyeslés a széls'd balon.) A-t. képviselő ur nincs is aztán azon helyzetben, mint az angol állümférfiak, a kiknek nincs szükségük arra, hogy a liberalismus elé jelzőt írjanak, mert liberális elveiknek közismerete és tevékenységük köztudata felmenti őket attól. Rossz festő az, a ki lefest valamit és aláírja, hogy mit festett, különben nem ismerik fel [Élénk derültség a szélső baloldalon.) így a t. képviselő ur is, midőn ugy jellemzi magát, hogy intransigens liberális, egy hamis képet adott magáról, mert hogy ha alá is irja, senki sem hiszi el neki, (Tetszés a szélső baloldalon) mert a ki azt mondja, hogy a polgári házasságot helyesli, de manem tartja behozhatónak, az nem intransigens, a ki azt mondja, hogy a botbüntetés eltörlését kárhoztatja, a sajtószabadság megszorítása mellett és az esküdtszéki intézmény behozatala ellen van, az nem liberális. És mit ér az az intransigens liberalismus, a mely sem nem intransigens, sem nem liberális. (Derültség a szélső baloldalon.) Hanem én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur liberalismusát egy magyar jelzővel ugy lehetne jellemezni, hogy „tőrölmetszett" liberalismus, még pedig á mogyorófa tövéről. (Hosszantartó zajos derültség.} Olvastam és hallottam különböző államok példáiról, olvastam Pulszky Ferencz egy értekezésében, a hol hivatkozik egy chinai hittérítőre Gutzlavra; olyan a t. képviselő ur liberalismusa is, mint a chinaiaknál, t. i. a chinaiaknál is meg van a szabadság, testvériség és egyenlőség három princípiuma, ott egy negyedikkel van megtoldva és ez a bambus. (Nagy derültség.) Mit ér a liberalismus, a melyről sokat hallunk beszélni, de senki meg nem mondja, hogy midőn szabadelvű, melyek az ő elvei. Itt hallottunk igen szép értekezést a liberalismusról, de hogy valaki annak tartalmát felmutatta volna és az utat megmutatta volna, milyen liberális intézményekkel akarja Magyarországot megajándékozni, ezt nem találtuk. S a midőn a liberalismus ily téveteg alapon áll, nem kell-e csodálkoznunk, hogy mindenki magának követeli a liberalismust, ép ugy a kormánypárt oldaláról, mint itt a mérsékelt ellenzéki oldalról Grünwald Béla t. képviselő ur, a kinek értekezése ugyan a liberális principiumok dicsőítésében nem volt fogyatékos, de azért épen tendentiájában az absolutisticus irány felé hajolt. Állami administratiót kivan Grünwald Béla képviselő ur és elfelejti, hogy Magyarországnak előbb állammá kell lenni, (Zajos tetszés a szélső baloldalon) hogy állami administratio lehessen. És hogy ha mielőtt Magyarország állam volna, hajtatnék végre a centralisatio, központosittatnék minden hatalom és semmisittetnének meg a nemzet önkormányzati institutiói: akkor ugy járnánk el, mint Francziaországban jártak, hogy megalakít-