Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

31. orsíágOäi ülés deczember K IS84. m áll. Bizonyítja ezt az, hogy a költségvetést a tudományos és jótékony intézetek terén és mindenféle emberbaráti téren, melyet a társadalom felkarolt, vagy pedig ha a közgazdaságot veszszük, a gazdasági egyesületek és ipariskolák tekintetében, akár a jótékony, nevelési és humánus intézeteket, az állam erejéhez képest mindeniket fentartja, buzdítja, segélyezi, támogatja. Ezt azt hiszem, kétségbe vonni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl,) De nem szükséges e szempontból, hogy szembe állítsuk egy egyszerű felhívásra és figyelmeztetésre az államot a társadalommal, és hogy az ellenzék álljon a társadalom, a kormánypárt pedig a kormány pártjára. Ez egészen hamis felfogás, melyre absolute szükség, de még csak ürügy sincs. (Helyeslés jobbfelöl.) És éppen azért, mert a társadalomban betegségek mutatkoznak, ne méltóztassék ezeket vagy elleplezni, vagy az államra, vagy pláne az ideiglenes kormányra ráhárítani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ideiglenes?) Minden kormány időhez kötött. Mert ha látjuk, hogy van egy sajátságos, létező, de Európában mindenütt mutatkozó kis epidémia : az antisemitismus, (Élénk derültség) ha ezzel szemben azt mondjuk, hogy ez a mi államunk organismusából fejlődő dolog, tehát forgassuk fel az államot és reorganisaljuk, (Egy hang ba

1 felöl: Ki mondta ezt ?) Hermán Ottó képviselő ur. Ez oly túlzás, melyet én el nem fogadok. Ha azt mondják, hogy a mozgó töke könnyen szerzi a pénzt, és ezzel szemben siratták a földbirtokos helyzetét, a mely igen súlyos, de azt állíthatom, hogy az állam működése ebben a költségvetésben sokkal inkább szolgál a földbirtokos javára, mint a mozgó tőkének, vagy annak bármely működésének ; moudoin, ha a mozgó tőkét vádolják, helytelen, mert annak jótékony működésére szükségünk van. Nem szükséges, hogy a gyengeségeket emlegessük és a gyengeségek védelmére keljünk erőszakos birtok- és iparrendezéssel akkor, midőn a jogegyenlőség alapján el nem nyomja és hadat nem üzen azoknak senki. Tudom én azt, hogy ott az ellenzéken felkarolnak eszméket, melyek nem egészen érettek és szenvedélyeket, melyek gyakran veszélyesek. Tehetik azt t. képviselőtársaim, Grünwald Béla és gr. Apponyi Albert az ő ellenzéki nőtlenségökben elmehetnek a szenvedélyek meleg ágyába és kitúrhatják a csirát, elmehetnek a tudománynak virágkertjéhez és leszakíthatnak bimbót és gomblyukokba dugva elmehetnek kurizálni a néphez (Élénk derültség jubbfelöl és a balon) de mink mint kormánypárti családos emberek, (Élénk derültség) mi csak az érett eszméket és csak gyakorlat által kipróbált tanokat és intézményeket honosíthatjuk meg e hazában, és akkor midőn ezt teszszük, akkor ne mondja Grünwald t. képviselőtársam: „Excelsior! Excelsior* — önök lehajolnak és csak a folyó ügyeket intézik, a nagy feladatok iránt érzéketlenek, azokat nem ismerik. Sok dolgot ismerünk és tanulunk, a mit a parlamentbe nem hozunk. Meg van annak oka t. ház, meg van, mert a parlament a gyarkolati politika tere ; és ha igy csak azokkal a tényezőkkel dolgozunk, a melyek biztos eredményre vezetnek, az nem teszi azt, hogy azok iránt az eszmék, érzelmek iránt érzéketlenek vagyunk, melyeket mások könyvből vagy könyv nélkül hirdetnek. És t ház, ha Grünwald t. képviselőtársam azt mondja: Excelsior! Excelsior! a magyar államot megteremteni és azt radicalis reformok által létesíteni, ha mi azt a tanácsot rögtön el nem fogadjuk és meg nem kisértjük: az nem teszi azt, hogy a magyar állam consolidatiójára, azokban a folyó ügyekben és a feladatokban, melyekkel foglalkozunk a szükséges és kellő meg nem tétetett. Ha látjuk azt, hogy az állam miként gyakorolja ellenőrzését és vezetését a közoktatásban; ha látjuk, miként erősíti figyelmét a közigazgatás feletti hatáskörét egészségügyben, hogy a közbiztonságot mint biztosítja, hogy az alkotmány egyikmásik tényezőjét miként reformálja és miként készíti elő az elemeket a jó administratióhoz: én azt hiszem t. ház, hogy mind ebben — elszórtan bár — de tervszerűen és együttesen a magyar állam kiépítése van foglalva. Igaz, hogy a folyó ügyekről nem veszszük le szemünket, és azokat legjobb meggyőződésünk szerint nézzük, de azért a csillagról, mely bennünket vezet, el nem feledkezünk. És ha mindig rajta nem tartjuk szemeinket, ez egyszerűen azért van, mert nem akarunk ugy járni, mint az egyszeri görög bölcs, ki a csillagot nézvén, gödörbe esett. (Helyeslés jobbfelöl.) És akkor, midőn Grünwald t. képviselőtársam azt mondja, excelsior, excelsior és a pénzügyi eredményeket elismerte s miért én köszönettel is tartozom neki: nekünk erősíteni, szilárdítani kell a magyar államot — igen elismerem, de épen akkor is midőn a pénzügyeket rendezzük, teremtjük meg alapját azon biztos Magyarországnak és a további reformoknak. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénkhelyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Ugron Gábor I Az előttem szólott t. képviselő és előadó ur részint komoly, részint mulatságos beszédében többféle vádat hozott fel azon felfogással szemben, melyet mi itt az ellenzék padjain vallunk. Először is vitatta, hogy a deficit nem annyi, mint a mennyire mi mondottuk. Felsorolta igaz, hogy tiz millió forint az államjavak eladása által mint tőke az álíamvagyonból elvonatik és kiadásokra fordittatik; elfogadta, hogy 11 millió deficit mutatkozik a költségvetésben és 10 millió forintnyi új adósság vétetik fel a törlesztendő kölcsönök fedezésére. Aztán itt a 32 milliónál megállott és azt mondotta, hogy a deficit nem terjed tovább. Hát a t. pénzügyminister ur nyilatkozata egészen