Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

46. országos ülés jannAr 13. 1885. 869 eloszlathatta mindenkinek a kételyét, ha ngyan lehetett valakinek e fölött kételye, hogy e rend­szernek mintegy megtestesüléseként ott ül az előadó széken Wahrmann bankárképviselő ur, az uzsora-szabadság bajnoka. (Nagy mozgás és nyug­talanság jobbfelől.) Távol legyen tőlem az idealismust ki gúnyolni és a eynicus realismusthelyébe helyezni, de ha eszményképeket alkotunk magunknak, le­gyen az lelkesedésre érdemes s ne tegyünk ugy, mint önök, kik itt a szabadkereskedés eszméjét hangoztatják, lelkesedni látszanak érette és erre az eszme valósításaként — mellőzve a pártjukon ülő képzett gazdákat — odaültetik Wahrmann Mórt az előadói székre. [Igaz! Igás! a bal- és a szélsőbal különböző' padjain.) Simonyi Iván: Jellemző, felér egy beszéd­del. (Derültség.) Hácz Géza: Sajátságos a földbirtokos osz­tály ezen tényben rejlő és nyilvánuló lenézése és semmibe vétele Magyarországon e tárczánál, hol a földmívelésre kell, hogy a súly fektettessék, mert ez képezi pénzügyünk és közgazdaságunk alapját s mely, mint említettem, épen az utolsó időben kény­telen létharczot vinni nagy nemzetközi verseny következtében. Ugyanaz a Wahrmann Mór képviselő ur ül ott, ki eléggé merész volt — ha ugyan a Lipót­városban kell csak bátorság is az ilyenhez — nyíl­tan kijelenteni, hogy az uzsoratörvényt a közsza­badság ellen való merényletnek tekinti és Pauler Tivadart csak azért, mert nem hajtá nyakát zsidó igába, méltatlannak a ministeri állásra; ugyanaz a Wahrmann Mór az, ki a közgazdasági politika egyetlen és mindenki által méltányolt fénypontját, a vasúti politikát helyteleníti, de nincsen szava az ellen, hogy olyan zsidó vállalkozóknak adassanak a középítkezések, kikről maga a minister volt kénytelen kijelenteni, hogy többé velük nem szer­ződik, bizonyára azért, mert megcsalták és lopták az államot. (Helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon) Wahrmann Mór, mint a közgazdasági tárcza előadója, előre is görcsös ragaszkodását jelenti a kormány részéről azon közgazdasági politikának folytatásához, melyet ő a lipótvárosi hires pro­grammbeszédben körvonalozott. Wahrmann Mór az előadói'széken ! Praegnan­sabb alakban közgazdaságunk jelenlegi állapotát festeni sem lehetne. Szabadság és, egy az uzsora igája alatt nyögő rabszolga-osztály! Lelkesüljön a maró gúny fölött a ki tud, mi keserűséggel fordulunk el tőle és fel­hívjuk a nemzetet, tekintsen oda és épüljön, hogy gazdasági érdekeinek képviselete mily kezekbe jutott. (Tetszés balfelől.) De nemiselsőizben látjuk az előadói széken, évek óta működik azon a helyen, oly elvek keresztülvitelén, melyeknek dicsőtlen útját általános nyomor, tönkretett, koldusbotra ju­KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. II. KÖTET. tott nép és eladott keresztény birtokok jelzik, amint Batu kán útját égő falvak és városok. Elnök: A t. képviselő urat arra vagyok kény­telen figyelmeztetni, tessék tárgyilagosan szólni, (Helyeslés jőbbfelöl) mert ez e tárczával összefüggés­ben nincs. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelől.) A sze­mélyes támadásoktól méltóztassék tartózkodni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Brácz Géza: Keleti szomszédok szorították ki nemzetünket ősi hazájából nyugatra e második szép hazába, itt egy évezredig pihent vagy győze­delmesen védekezett ellenségei ellen; és most ismét itt kisértenek ijesztő számban keleti visszataszító alakok és szorítják a nemzetet. Simonyi Iván: Kérem ez személyes sértés. Hisz Wahrmann Mór szép ember. (Nagy derültség.) Elnök: Kénytelen vagyok a t. képviselő urnak e kifejezését megrovással illetni. BiáCZ Géza: Szorítják a nemzetet a távol tengerentúli nyugat felé, vagy az itt maradók számára kovácsolják a rabszolgaság lánczszemeit. De mert mi nem akarjuk e második hazát elhagyni, se nem akarjuk, hogy gyermekeink rabszolgák legyenek ugyanazon hazának földjén, melynek őseink szabadurai voltak: tiltakozom e tolakodó szellem ellen és azon költségvetést, melyet e szellem jónak látott ajánlani, sőt ő dictálta, mert a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minis­ter ur csak a holt üres formát őrzi, a lélek ott lebeg ; (Nagy derültség. Mozgás jobbfelöl) és miután e lélekkel megbarátkozni nem tudunk, mert azt nemzetünkre öldöklőnek tartjuk és mert nincs erőnk onnan lerántani, hol a solid kereskedőnek vagy okszerű gazdának kellene ülni: a magyar és keresztény nép nevében tiltakozunk a többség ezen nemzetellenes merénylete ellen, a mely csak ugyan elhozza reánk azt időt, ^melytől már Petőfi óvott: „oroszlánokkal vívtunk hajdanában s most — • tessék a többit Petőfiben elolvasni. (Nagy mozgás.) E tárcza költségvetését általánosságban sem. fogadjuk el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain. Nagy mozgás minden oldalról.) Wahrmann Mór előadó: T. ház! Nem szándékozom előadói minőségemben szólni, ha­nem személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) En az utóbbi időben igen ritkán szoktam szót emelni a házban (Felkiáltások balfelöl: Jól teszi!) Igenis, jól és helyesen cselekszem, mert én is abban a nézetben vagyok, a melynek ma gr. Keglevich István képviselő ur adott kifejezést, hogy ily körülmények közt, ha a parlamentben ilyen hang és modor uralkodik, minden előkelőb­ben gondolkozó egyén tartózkodni fog attól, hogy gyakrabban emeljen szót a házban és csak a leg­szükségesebb és a legsürgősebb felszólalásokra szorítkozik. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Keglevich István t. képviselő ur panaszkodott, hogy meg­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom