Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

366 46. országos ülés január 13. 1885. kívánok az előttem ma felszólalt t. túloldali képviselő urak beszédére megjegyzéseket tenni; egyet azonban el nem hallgathatok. (Halljuk!) Az igen t minister ur azt mondta, hogy az az egyetemes zár, melyet Európának kellene felállítani az újvilággal szemben, valóságos ellentétben van az önálló vámterülettel. Legyen szabad erre vonatkozólag egy példát felhoznom, mely az ellenkezőt bizonyítja. Ugyanis Napóleon idejében fel volt állítva a zár Angliával szemben és ugyanakkor fennálltak a külön vámterületek is. (Igaz ! Ugy van! a bál- és szélső baloldal egyes padjain.) Egyébiránt végigtekintve nemcsak hazánk, de a szomszéd államok közgazdaságán is, azt kell tapasztalnunk, hogy a mezőgazdasági üzletág a többi üzletágakkal a versenyt ki nem tartja; és mig az elvont abstract tőke óriási mérvben növekszik, a mezőgazdaság napról napra sülyed és veszt képességében a vele foglalkozókat táplálni. De nem is lehet máskép a mostan divatozó zsidós rendszer mellett, mely egyoldalúiag védelembe vesz minden más üzletágat, kivált azokat, melyek munka nélkül járnak, csak a mezőgazdaságot és kisipart nem képes vagy nem akarja védeni. Azokkal az üres vészkiáltásokkal ipar után nem segíthetünk magunkon. Magyarország termékeny rónáival első sorban mindig mezőgazdasági ország marad; ha a mezőgazdaság tönkrement, nincs a világnak azon hatalma, mely az országot az enyészettől megmenthetné. Hogy mezei gazdasági nyers terményekben túltermelés létezik, az kétségbe nem vonható. Annak nem mi vagyunk az okai, de a most cultura alá vett földrészek, melyeket a haladás napról napra közelebb hoz piaczainkhoz és a melyek épen reánk nézve a legveszélyesebb concurrensek. Ezen versenytől ma már minden állam megijedt és e verseny elől menedéket keres. Abban biznak, hogy a mit a gőz közelebb hozott, azt a vámsorompók visszatarthatják. Hogy ily mesterkélt védelem a gőzerővei szemben tartós ellenállást nem lesz képes kifejteni, az kétségtelen. De ezen mesterséges elzárása piaczaiknak előttünk is, reánk nézve kétszeres kárral jár és nem tudom képesek leszünk-e csak néhány évig is kikoplalni. Gondolkozzunk a felett, hogy elzárhatnók-e mi is ily hermetice magunkat a külföldtől, minden szükségletünket fedezhetjük-e belföldről; ugy hogy ha a külföld nem veszi is a mi terményeinket, mi se szoruljunk az ő terményeire. Eltekintve attől, hogy civilisatiónk igényei messze túlhalad ják terményeink nyers tömegét, nem vagyunk erre képesek azou szerencsétlen állapot folytán sem, melybe az Ausztriával való vám- és kereskedelmi közösség folytán jutottunk. Összes igyekezetünknek tehát egyelőre oda kell irányulni, hogy | a külföld említett eljárása ellen egész hatalommal I küzdjünk. De egyszersmind oda is kell irányulnia, hogy a mezőgazdaságot, azon szorult helyzetből, melyben az tesped, felszabadítsuk. Terményeinket nem szabad vásárra vinni azon primitív nyers állapotban, mint azt nagyobbrészt ma teszszük. Nem csak azért nem, mert ez állapotban legdrágábban szállítjuk és legolcsóbban értékesítjük, de azért sem, mert ez által a földet erejétől, zsírjától, azon kincstől, melyet a természet adott a föld mineralis alkatrészeiben megfosztjuk, ezáltal az országot idővel^ puszta, terméketlen sivataggá teszszük. És azért nem elégséges, hogy lehetőleg csak szeszt, czukrot, zsirt és kövér húst producáljunk, de a gabona és takarmány ezen átalakulásának helyben kell történnie; ott a hol a nyerstermény termeltetett, kell azt egyszersmind másodrendű termónynyé átváltoztatni. A szeszt a gabonából, a kukoriczából nem Budapesten vagy Aradon kell gyártani, hol a trágya rothadása csak miasmák terjedésére jó, vagy honnan azt csak nagy munkaerő felhasználásával és vasúti szállítással lehet elszállítani. Ez által felesleg sok munka pocsékoltatik el. Aczukortermelésről pedig Ausztria kedvéért nem szabad egészen lemondanunk. (Ugy van! a baloldalon.) A mit a kormány fiscalis politikai és zsidó protectionista jellegű szesz- és czukoradó törvényeivel vét, azt jóvá nem teheti a földmívelési minister azzal, hogy évenként pár tuczat nemes apa-állatot importáltat az állam költségére. Csak egy a mezőgazdaság érdekeit kizárólag szem előtt tartó új szesz- és ezukoradó-törvény által lehetne az országnak illő állattenyésztést biztosítani és igy a legszükségesebb gazdasági reformok egyikét létesíteni. De ez még nem elég; évtizedek pusztításait, melyet az állam túlságos direct és igazságtalan indirect adóival véghez vitt, csak nagy áldozatokkal lehet jóvátenni és itt az elkövetett hibák belátására és töredelmes bevallására van szükségünk. Három kellék kell, hogy megállhassunk: nagy mennyiséget olcsón előállítani és szállítani, mert különösen a mi a szállításon elvész, az senkinek sem használ s valóságos felemésztett holt tőke. S jól tudom, hogy közlekedési viszonyaink olyanok, hogy nem tudunk Európa piaczain az új világ termékeivel, melyek olcsó vizi szállítás által jutnak Európába, concurrálni, de meg nagyon rossz gazdálkodást is folytatunk, mert mi vagyunk a leggyengébb termelők. Rosszabb viszony sehol sincsen, mint Magyarországon, hol egy holdra 9 hectoliter termény esik Zimándy Ignácz (Közbeszól): Még ennyi ' sem!