Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-46
46. országos ülés január IS. 1885. 361 kiállítás tartama alatt közgazdasági eongressus 1 Budapesten tartassák, melyre külföldi szakértők is meghívandók s mely tehát nemzetközi eongressus jellegével bírjon. Mind ez azt mutatja, [hogy a középeurópai vámszövetség eszméje Liszt Frigyes halála óta nem nyugodott, hogy sőt inkább a legirányadóbb középeurópai államokban talajt nyert. Azonban mégis a legújabb időben is csak egyes hangok voltak azok, melyek nyilvánosan mellette nyilatkoztak és hogy mennyire hiányzik a közös veszély érzete s ezzel a közös védelem kényszerűségének megismerése még ezt bizonyítja azon tény, hogy Franc zia ország, Németország és Ausztria-Magyarország kormányai, ahelyett, hogy mindent követnének el arra, hogy ezen államok vállvetve szembeszáll]anak a közös ellenséggel, oly kereskedelmi politikát követnek, melynek signaturája a saját országának gazdasági elkülönítése és mely már oda vezetett, hogy a nevezett államok közti gazdasági viszony a nyilt vámháborúhoz nagyon közeledik. Ilyen körülmények közt határozottan kételkedem abban, hogy a Magyarország fővárosában tervezett nemzetközi közgazdasági eongressus jobbra való fordulatot fog elő idézni; — hiszen ismeretes dolog, hogy mind azon különböző nemzetközi congressusok, melyek európaszerte eddig tartattak — természetesen kivévén az európai diplomatia congressusait — a nemzetközi viszonyok fejlődésére semmi befolyást nem gyakoroltak. Ennek oka abban rejlik, hogy az eddigi ilynemű congressusok tagjai, ámbár szakértők s pedig részben általánosan elismert authoritások illető szaktudományuk terén : de mindazonáltal, legalább nagyobbrészt, nem foglaltak el oly közállást, melynél fogva a eongressus határozatait saját országuk kormányával érvényesíthették volna. S épen attól függ minden, hogy a eongressus tagjai saját kormányaikat a eongressus határozatainak végrehajtására rábírni képesek. Kérem, ne méltóztassanak engem félreérteni. Maga az eszme ellen, hogy nemzetközi közgazdasági eongressus tartassák, az országos kiállítás alkalmával Budapesten legcsekélyebb kifogásom nincs, ellenkezőleg ezen eszmét örömmel üdvözlöm. De a mit ellenzék, ez az, hogy a eongressus, az eddigi ilynemű congressusok mintája szerint, oly tagokból álljon, a kik minden szakértői derékségük és tudományos hírességük mellett legalább túlnyomó többségében nincsenek azon helyzetben, hogy saját kormányaikra a eongressus által hozandó határozatok értelmében sikerrel hassanak. E szerint az a kérdés forog fenn, vájjon milyen tagokból kell állni a Budapesten tartandó nemzetközi közgazdasági congressusnak, hogy azok a congressuson képviselt országok kormányait a eongressus által hozandó KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. határozatok részére meguyerni képesek legyenek. E kérdés megoldása korábbi időben, a hol a kényuralom az általános kormányformát képezte, teljes lehetetlenség volt volna. Annál könnyebb ma, a hol, Oroszország kivételével, minden európai állam alkotmányos kormánynyal bir. Miután, t. i. alkotmányos kormány mint olyan semmit sem tehet a népképviselet közreműködése és beleegyezése nélkül, sőt inkább a legöntudatosabb alkotmányos kormánynak is végre alárendelnie kell magát a népképviselet akaratának, világos, hogy a Budapesten tartandó nemzetközi közgazdasági eongressus tagjai a eongressus általhozandó határozatokat saját kormányaiknál csak akkor lesznek képesek érvényesíteni, ha saját országuk népképviseletéhez tartoznak, illetőleg a részes országok népképviseleteinek ad hoc választott megbízottjaik. A kérdés megoldása tehát: a középeurópai államok népképviseletei által választott nemzetközi képviselő-congressus eszméje. Ezen eszme is már több ízben megpendittetett kiváló férfiak által az európai sajtóban, ugy legkivált az osztrák publicista dr. Fischhof Adolf által, a kinek vezér-szempontja e tekintetben igenis nem középeurópai vámszövetség alkotása, hanem a szárazföldi hadseregek reductiója volt. Hogy pedig a nemzetközi képviselő-congressus eszméje már európai hirű férfiak által szóba hozatott és ajánltatott, ez nem csak nem hátrány, hanem oly előny, melyért szívesen lemondok az eredetiség dicsőségéről. De a fődolog az, hogy ezen eszme korunk egész irányának megfelel, mely abban nyilvánul, hogy a modern culturnépek a nemzetközi forgalom óriási emelkedése által mindinkább közelednek egymáshoz és mindazt, a mi rájuk nézve a közélet különböző terein közös, közösen szabályozni igyekeznek. Magától érthető, hogy a középeurópai államok népképviseletei a nemzetközi képviselőcongressusba küldendő megbízottjaikat hivatalos parlamentaris ülésben nem választhatják addig, inig erre nézve a középeurópai államok alkotmányaiban gondoskodva nincs, E választás eszközlése czéljából tehát minden egyes népképviseletnek mint az illető képviselők összesége nem hivatalos gyűlésének parlamenten kívüli ülésre kellene összeállnia. Ellenben a parlamentaris szokásnak egészen megfelelő és alkotmányos szempontból tökéletesen megengedhető volna, ha a magyar képviselőház hivatalos jegyzőkönyvi declaratióban nemzetközi képviselő-congressusnak Budapesten való tartása mellett nyilatkozna és az illető declaratiót hivatalos fordításban és kiadásban a franczia törvényhozási kamarának, a német országgyűlésnek és az osztrák képviselőháznak küldené. A mint t. i. a 'magyar képviselőház, mint olyan, sokkal kevésbé fontos alkalomból mint a jelenlegi, már 46
