Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

350 46. erwágoi ülés január IS. 1885. tartozást; és hogy a tagok nemcsak veszteséget nem szenvedtek, hanem rendes 5%-os kamatot kaptak ; végre hogy a többi szövetkezet, ha nem is ilyen fényes eredményt, de kedvezőt azok is mutatnak fel. Azt hiszem, t. ház, ha valaki ily eredménynyel szemben azt állítja, hogy ezen hitelszövetkezetek működése helytelen, hogy az alap nem egészséges és hogy ezt máskép kell csinálni, jogosítva vagyok azt mondani: csináljatok tehát jobbat, de csináljatok meg valamit. (Helyeslés a halon.) De helyesnek azon politikát nem tekinthetem, a mely évekig nézi tönkremenését a kisbirtokos osztálynak, a mely skrupnlizál a felett, hogy mi történjék, de jobbat nem csinál. (Helyeslés a balon.) Megvallom, nem tudom kitalálni azt, hogy ezen hitelszövetkezeti rendszerben mi a veszélyes és hogy kire veszélyes? Hogy a szövetkezeti tagokra, a befizetőkre nem veszélyes, bizonyítja az, hogy megtakarított pénzökért, a melyért eddig nem tudtak kamatot kapni, 57" kamatot kaptak; és hogy azon emberekre, a kiket a bukástól megmentettünk az által, bogy ezen három év alatt az árverés előestéjein 7% kamatra pénzt adtunk, hogy azokra nem volt veszélyes, azt merem állítani. Mindezen létesítések, ugy a talajjavítás, mint a mezőgazdasági hitel rendezésére nézve nem csatlakozhatom azok nézetéhez, a kik azt mondják, hogy a kormány feladata ezt létesíteni, de épen oly kevéssé csatlakozhatom azon nézethez, amely azt tartja, hogy a létesítés nem a kormány, hanem a társadalom feladata. Sem az egyik, sem a másik nézet kizárólagosan nem áll: a társadalom maga nem fogja megoldani ezen kérdéseket, hogy ha a kormány által nem támogattatik, de a kormány sem képes az ilyen feladatot egymaga megoldani, csakis minden factor buzgó és önzetlen összműködése mellett lehetséges az ilyen feladatokat aránylag rövid idő alatt megoldani. (Helyeslés.) És e tekintetben legyen szabad figyelmeztetni a t. kormányt egy részletre, a mely nézetem szerint ezen létesülésekre nagyon is hátrányos volt eddig és a társadalom működését nagyon megakasztotta. És ez azon szomorú körülmény, melylyel az ország több részében találkoztam, hogy az államban elszórtan elhelyezett hivatalnokok magukat mintegy a társadalmon kivül állóknak tekintik. Igen természetes, hogy dicséretes kivételek vannak, de nagyban magokat a társadalmon kivül állóknak tekintik és azt hiszik, hogy kötelességöknek megfeleltek, hogyha szorosan vett hivatalos kötelességeiket teljesítik és nem támogatják a társadalom ilyen működését, kivéve, ha magok nem szerepelnek mint létesítők vagy felsőbb instructio folytán nem cselekesznek. Más országban ez talán közömbös volna, de nem közömbös Magyarországon, a hol fájdalom, ismerjük a közönségnek azon indolentioját, de servilizmusát is, a melynél fogva csak azt tartja jónak, a mi a kormánytól jön; és ha látja, hogy a kormány közegei bizonyos kezdeményezéseket ignorálnak, ez nagy akadálya a létesülésnek. Én tehát azt mondom, hogy vállvetett közreműködése szükséges itt minden factornak és én arra kérem a t. kormányt, hogy közegeit figyelmeztesse, hogy ne tekintsék magukat a társadalmon kivül állóknak, hanem vállvetve működjenek közre e téren hivatalnoki teendőiken túl is. De vár e kérdésekben a törvényhozásra is egy nagy feladat, mert feltéve, hogy a társadalom és a kormány vállvetve igyekszik a dolgot létesíteni, még sem lesz képes ezen czélokat gyorsan elérni törvényhozási intézkedés nélkül. Lehetetlen a mezőgazdasági hitel rendezése, lehetetlen egy talaj javítási rendszer alkalmazása telekkönyveink mai állapota mellett. Ez annyira ismeretes, hogy azt részletezni feleslegesnek tartom, azért csak azt jelzem röviden, hogy mit tartok én e téren a törvényhozás feladatának. Csak néhány főbb pontot akarok megjegyezni. Itt van első sorban telekkönyveink tulajdoni és teherlapja. Tudjuk, hogy az ország számos vidékén a birtok nemcsak nem áll mai tulajdonosának nevén, de sőt 2 vagy 3 telekkönyvezésen kellene átmenni, mig a nevére irathatnék és ő a birtokkal feltétlenül és korlátlanul rendelkezhetnék. Tudjuk, hogy számos vidéken számos tehertétel van betáblázva még most is, melyeknek substratuma pedig teljesen megszűnt, de az formahiányok folytán ki nem törölhető. Itt sem a társadalom, sem a telekkönyvi hivatal, sem a kormány nem segíthet. Hanem a törvényhozás feladata a mai tényleges állapot beiktatását decretálni, mellőzvén a közbeeső állapotoknak kitüntetését és lemondván az állam részéről ezen bekebelezési illetékekről és igy tabula rasat csinálván a múlttal szemben. A jövőre nézve pedig a törvényhozás feladata decretálni ismét azt, hogy a telekkönyvezés kötelező legyen. Én azt hiszem, hogy nem túlkapása ez az államnak és nem túlságosan benyulás az egyéni szabadságba, midőn a törvényhozás látván azt, hogy polgártársaink nagyrésze a nekik adott jogokkal élni nem tudván, hitelét fentartani nem tudja és igy közvetve birtokát is veszélyezteti az által, hogy koczkáztatja hitelét, decretálná egyúttal azt, hogy a polgárok azon jogokkal, melyeket neki ad, kötelesek legyenek élni is, köteleztetnék tehát minden nyilvános hivatal, adó-hivatal, közjegyző, telekkönyvi hivatal arra, hogy az adás-vevési és csere-szerződéseket, a bérleteket, kölesönkötéseket stb. egyik a másik;

, kai közöljék és a telekkönyvezési és illetéfcb-eszej dést ex offo eszközöljék. Az utóbbi illetékeknek ex offo beszedése a papiron eddig is történt; de csak papiron, azt látjuk abból, hogy ma oda jutottunk, hogy a törvényhozás termében kötelességünknek tartjuk fel-