Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos ülés január 12 1885 339 melyet eddig a magtermelésre fektettünk, át kell | alakítanunk és az állattenyésztésre és a gyümölcstermelésre kell átmennünk. Ezen átalakulási korszak küszöbén a minister ur jónak látta múlt évi kiadásainkhoz képest agriculturánk fejlődésétől tetemes összeget elvonni, t. i. 43,287 írttal kevesebbet tüntetvén fel. Én barátja vagyok minden megtakarításnak és csak üdvözölni tudom a minister urat, a ki államháztartásunk kiadásait kevesbíteni igyekszik. "De hogy közgazdasági állapotaink jelen szomorú állapotában a földmíveléstől ez összeget megvonja, azt én nem tarthatom örvendetes jelenségnek. {Helyeslés a szélső halon.) Sőt ugy vélem, hogy az egész átalakulási processus alatt nem kis feladat fog nehezedni az államkormányzatra. Őszintén megvallom, én a minister urat már is a segélyactio terén óhajtottam volna látni. Nincs szándékom a t. ház becses türelmét igénybe venni annak fejtegetésével, mik vétessene fel a segélyactio keretébe, mik ne, azok legnagyobb része a budget-vita alkalmával fel lettek itt a házban említve. Csupán kettőre kívánom a t. minister ur figyelmét felhívni, szerény nézetem szerint azok elodázhatatlan sürgőssége miatt. (Halljuk!) Első sorban, hogy anyagi zavarokba jutott gazdaközönségünknek mód és alkalom nyujtassék arra, ha máskép nem lehet, ugy pénzügyi intézeteink gyökeres reformja útján, hogy kevesebb költséggel,kisebb kamatra és kevésbé nehézkesen szerezhessék meg gazdaságuk átalakítására s többeknél már vagyonuk megmentésére szükséges kölcsönösszeget; másodsorban pedig arra, hogy a szállítási ügy hazánkban mielőbb reformáltassék, mert valóban elszomorító állapot, miszerint azon hitben, hogy ha már a nyugat piaczát is elvesztenők teljesen, megmaradt a kelet piacza számunkra, egyszerre oly hivatalos jelentéssel kell találkoznunk, mint a bulgár consuléval, melyben constatáltatik, hogy a Balkán félszigeten azért nem találunk piaczra, mert Lompalankába Marseillebői és Liverpoolból 40V«kal olcsóbban szállítanak, mint hazánkból, sőt Né metorszag is kiszorít onnan bennünket, daczára kedvezőbb földrajzi helyzetünknek, mert az általunk támogatott Dunagőzhajózási társulata németországi árúk olcsóbb szállítására szerződésileg kötelezve van. Mindezeknél fogva és felette gyarló közgazda sági helyzetünknél fogva, gazdasági állapotaink orvoslását a beterjesztett költségvetés alapján lehetőnek nem tartom és ennélfogva a költségelőirányzatot el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a ssélső halon.) Gr. Széchényi Pál, fóldmívelés-, ipar és kereskedelemügyi minister: T. ház! {Halljuk!) A szólásra felirott képviselők közül a ki következnék, valószínűleg hosszasabban akarván beszélni, semhogy egy negyed óra alatt elvégezhetné felszólalását, azért, hogy ezen idő I kárba ne veszszen, engedje meg a t. ház, hogy némelyekre a ma hallottak közül reflectáljak, csak némelyekre azért, mert a hátra levő idő alatt mindazokra, a mikre reflectálni szükséges volna, nem lehet válaszolni. Horváth Gyula t. képviselőtársam nagyon érdekes felszólalásában azt hangoztatta, hogy mennyire szükséges az ipar, kereskedelem és a fóldmívelés fejlődésének egyöntetűsége a mi viszonyaink közt. Tökéletesen osztozom nézetében és vallom én is, hogy nem szabad közgazdaságunk egyik ágában sem elmaradnunk a másik közgazdasági ágnak veszélyeztetése nélkül, de határozottan állítom azt, hogy az ipar és kereskedelem fejlődése mindenesetre feltételeztetik mezőgazdasági fejlődésünktől, mert erős, kifejlett gazdasági rendszer nélkül ipart, kereskedelmet várni lehetetlen. (Helyeslés.) Es azért én tökéletesen jogosultnak látom az agrarismus azon részét, mely szemmel tartva az ipar és kereskedelem fejlődését, szemmel tartva tehát hazánk összes gazdasági fejlődését, minden esetre figyelmét kelti fel a gazdáknak gazdaságuk rendszeres kezelésére és ez által összes gazdasági fejlődésünket előmozdítja. Ily agrarismust kívántam űzni azóta, hogy a nyilvánosság terére léptem és fogok űzni, a meddig a nyilvánosság terén leszek és azért magamat ily értelemben ma is agráriusnak vallom és az is fogok maradni. Ily értelemben vévén az agrarismust, azt bajnak nem tartom, mert ezen agrarismusnak köszönhetjük azt, hogy utóbbi időben gazdasági kezelésünk mikéntjére határozottan sokkal nagyobb súlyt fektet gazdaközönségünk és okul azon, a mit régen kellett volna elfogadni; nemcsak a tengeren túli, de szomszédos versenyző tartományoktól é-i azok sokkal előre haladottabb gazdasági viszonyaitól, mint a mieink. Én tehát ebben az agrarismusban veszélyt nem látok, mert akár minő mozgalmat tekintünk nálunk vagy másutt, azt kizárni nem lehet, hogy a sok eszme és indítvány közt egyik-másik olyan ne legyen, a mely életrevalónak nem bizonyulna, a melyet egyik fél ne fogadna el, a másik fél ne kívánna. Az agrárius eszmecsere közben is sok mindenféle javaslat fog előfordulni, de azt hiszem, hogy ép a tapasztalatban és a viszonyok felismerésében fekszik a kulcs, hogy mindezek közül azok választassanak ki, melyek életképességéről meg vagyunk győződve s melyek hasznosságát előre tudjuk. Gróí Károlyi Sándor t. barátom hosszabb felszólalásában a hitelszövetkezeteket is érinté s azokat ugy állítá oda, hogy miután ő a mostani kormány alatt azok létesítését nem várhatja, azért volt kénytelen a kormánypártból kilépni és más párt kötelékébe beállni. Nagyon sajnálom, hogy t. barátomat a pártváltoztatásban ép ezen indok