Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos ülés január 12. 1885. 331 balról.) A mi most e ministerium hatáskörében foglaltatik, az könnyen elintézhető minden államférfiúi szellem hozzájárulása nélkül, közigazgatási utón. Az erdőkezelésre való felügyelet, a ménesgazdaság iránti intézkedés, a selyemtenyésztés, a rizstermelés, a phyüioxera-üldözés, mind oly dolgok, melyek közigazgatási utón is elintézhetők volnának. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugy állok majdnem a közgazdasági minister úrral, mint Grünwald t. képviselőtársam a belügyminister úrral szemben. G-rünwald képviselő azt óhajtotta volna, hogy Magyarország belügyministere legyen minél hatalmasabb ember, hogy a magyar közigazgatást belemárthassa a bureaucratia óriási tintatartójába. Én azt óhajtanám, hogy Magyarország közgazdasági ministere legyen minél hatalmasabb ember, hogy a magyar nemzetet kibonthassa az idegen érdekek kötelékeiből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt óhajtom, hogy a magyar közgazdasági minister köthessen és bonthasson szerződéseket, a hol ezt a termelő osztály érdeke megkívánja, hogy háríthassa el az akadályokat, a hol ezek a fejlődés útjában állanak és emeljen gátakat ott, a hol a szabad verseny nemzetgazdasági fejlődésünk kárára szolgál. (Élénk helyeslés a szélsőhalon.) Én, t. ház, tökéletesen méltánylom gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam beszédét és ismerem a földmívelő osztály súlyos szenvedéseit és kárait. Azonban kénytelen vagyok kételyeimet kifejezni arra nézve, hogy vájjon azon bajokat orvosolni lehet-e ugy és azon az úton, melyet ő erre nézve kijelölt. Bizonyos fontossága és jelentősége van a földmívelési hitel szervezésének és azt hiszem, hogy arra nézve nincs köztünk véleményeltérés , azt mindegyik párt óhajtja, hogy Magyarország földmívelő osztályának hitelviszonyai javíttassanak. De ez nem orvoslása a bajoknak, mert az, hogy a földmívelőnek nagyobb mérvben kell hitelt igénybe venni, már magában véve baj. Nekünk a földmívelőt oly helyzetbe kell hozni, hogy saját gazdasága által fejthesse ki : z eredményt és saját erejéből mívelhesse a földet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ezt tehessük, mindenekelőtt és első sorban nemzeti közgazdasági politikára van szükségünk. Én nem osztozom azok véleményében, kik azt hiszik, hogy a gabonaárak olcsósága egy ealamitás. T. ház! Én figyelemmel olvastam a történelmet ésseholsem láttam a történelemben feljegyezve oly pontot, melyben panaszkodtak a felett, hogy túlságos sok élelmi szer lévén, borzasztó szerencsétlenségekkövetkeztek be. Igenis olvastam, hogy éhség pusztított' az embereket, az élelmi szerek túlságos drágaságuknál fogva egyesekre nézve nem voltak kellő mennyiségben hozzáférhetők, ebből betegségek keletkeztek stb.; de hogy az élelmi szerek olcsósága az emberiségre nézve calamitás volna, elfogadni nem tudom és az államok azon intézkedését, mely az élelmi szerek megdrágítására vonatkozik, semmi tekintetben sem pártolni, sem helyeselni nem lehet. Eszembe jut erről Madách Imre eszkimója. Az eszkimó, midőn az istennek nézett Ádám előtte megjelenik, arra kéri, hogy uram add azt, hogy minél kevesebb ember legyen és minél több fóka. Ez az éhes ember önzése, mely lehet rút, de mert éhes embertől jő, némileg megbocsátható. De azok, a kik Európa területét a gabona behozatala elől el akarják zárni, a kik minden áron drágítani akarják az élelmi szereket, megfordítják Madách mondását, azt kívánva, hogy legyen minél több ember és minél kevesebb fóka. Éz rútabb önzés, mert ez a jóllakott ember önzése az éhes emberrel szemben. Azt hiszem, hogy az a kívánatos és természetes viszony, hogy minél több legyen az ember és minél több a fóka, vagyis minél nagyobb a termelés és minél nagyobb a fogyasztás. Az ily eredmény előidézése képezheti a közgazdasági politikának és a közgazdasági érdekeknek helyes megoldását és ép azért volt igaza azon nagy nemzetgazdának, a ki a nemzeti gazdasági politikának rendszerét először kifejtette, midőn könyvének jeligéjéül e szavakat irta: „Et la patrie et rhumanité!" Nein szolgálhat egy nemzet érdekének, a mi más nemzetnek végtelen kárára van. Már ezen szempontból én nem lehettem hive sohasem azon tanoknak, melyek föltétlenül a szabadságnak zászlója alatt, de a nélkül, hogy a szabadságot jelentették volna, léptek fel. Én nem rajongok ugy a manchesteri iskola tanaiért és elveiért, mert a szabadság elvével a nemzetgazdaságban és a közgazdasági politikában gyakran, sőt mondhatnám minden alkalommal a legnagyobb visszaélések történnek, mert a mit a szabadság czíme és zászlója alatt elkövettek, az nem volt szabadság, hanem csak szabadság arra, hogy az erősebb kiaknázza a gyengébbet. Az ily szabadságot én nem adom meg, annak nem vagyok embere. Meg vagyok győződve arról, hogy a mely állam nemzeti alapon nyugszik, az, ha nemzeti alapon fenn akar maradni, első kötelessége nemzeti intézményeit kifejleszteni és ha a nemzeti intézmények elégtelenek, azokat kiegészíteni. Nem nyugszik addig állam valódi nemzeti alapon, mig a közgazdasági politika nem basirozott nemzeti alapra, (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ezen eszmének es.ikugyan megfelel az, a mit Horváth Gyula t. barátom mondott, hogy az ellentéteket az osztályok közt nem kell keresni. Én azt oda reducalom, hogy meggyőződésein szerint az ellentéteket a termelő osztályok közt nem kell keresni. Ez tény és igen örvendek, hogy ezt Horváth Gyula igen t, képviselőtársam szájából hallottam, mert nekem gyakran fájt és igen roszszul esett, midőn a kormány élén álló férfiú, Tisza 42*