Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-45
328 45 országos ülés jftnuár 12. 1SS5. lesz az adózási képességre is és lesz elég eset olyan, mely az adóhivatal elnézésére leend utalva. Köszönetet kell szavaznom e helyütt az igen t. pénzügyminister urnak azon intézkedéseiért, melyek tekintettel a gazdasági viszonyokra, az adóbehajtás szigorát, annyira a mennyire lehetséges, bizonyára mérsékelni fogják. De bizonyságául szolgál ez intézkedés annak is, hogy kormányunk a gazdasági helyzetet teljes komolyságában felismerte és figyelmére méltatta. Vannak sokan, kik az amerikai versenyt ideig-óráig tartó múló jelenségnek nézték s azért komolyabb intézkedéseket szükségeséknek sem tartottak. De lehet-e még ma is, t. ház, kicsinyeim az amerikai versenyt, midőn a gabna és lisztkivitelünk máris tetemesen megcsökkent, az árak a mai niveanra leszállottak és kiviteli piaczaink egy része tőlünk elhódittatott ? Lehet-e különösen Magyarországnak egykedvűen szemlélni azon eseményeket, melyek az egész világon készülnek s melyek féireismerketlenül az amerikai versenynek közvetlen következményei. Avagy szemet hunyhatunk-e Németország vasúti és gyarmati politikája és legújabb gabnavámjai és Francziaország agrár vámemelései előtt. Szabad-e Anglia legújabb kereskedelmi politikáját ignorálnunk. Az angol kereskedelmi politika a Sir Charles Dilke „Gcreater Britain" ideájának megvalósításán fáradozik, vagyis azon a nagy eszmén, mely a brit szigetebnek Indiával s az összes angol gyarmatokkal egy nagy, 320 millióból álló vámszövetségben leendő egyesítését czélozza olyképen, hogy tagjai egymás között vámszabadsägot élveznének, de kifelé magukat vámjaik által elzárnák? Ha ez eszme megvalósítása sikerül; ha Anglia búza- és kenyérszükségletét kizárólag saját gyarmataiból, kiválókép Indiából fedezendi; ha az angolok Indiában, melynek búzatermése már tavaly is közel 80 millió métermäzsát tett, a búzatermelést szokott erélyükkel forcirozzák, a kivitelt, mint tervezve van, óriásivasuti és csatorna-hálózatok építése által megkönnyítik s a termelési költségeket, melyek egyébiránt quarterenkint most sem tesznek többet 57* shillingnél, tetemesen lejebbszállítják: akkor a világ csakhamar egy olyan hatalmas versenytárssal fog szemben állani, a melylyel való megküzdés nemcsak a eontinentális földmíves-államoknak, de még az amerikaiaknak is a képzelhető legnagyobb erőmegfeszítését fogja szükségessé tenni. Az ekként fejlődő és immár concret alakot öltő eseményeket ignorálni, az általuk napirendre hozott problémákkal nem foglalkozni s a kérdések szerencsés megoldására minden lehetőt el nem követni, annyi volna, mint hazánk jövőjét, sorsát és hatalmi állását a véletlen esélyeinek kitenni. Hogy ezen helyzettel szemben közgazdaságunknak mi a részletes teendője, annak megállapítása jelen szerény felszólalás keretét messze túlhaladná, azért engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal csak elvileg jelezzem azon irányt, a melyben igénytelen felfogásom szerint, ugy a kormány, mint a társadalom tevékenységének haladnia kell. (Halljuk!) T. ház / A világgazdaság mai^fejlődésével és fordulataival szemben, hazánk gazdálkodási rendszerének is át kell alakulnia s részben új alapokra fektettetnie. Hatalmi állásunk fentartása az eddigi gazdálkodási rendszer mellett mind nehezebbé válik; az állami szükségletek évről évre növekednek, az igények természetszerűen mind inkább fokozódnak és állami szükségletünk már is oly fokra emelkedett, hogy azt a változott viszonyokkal szemben a kizárólagos agrár-gazdaság mellett elébb-utóbb már nem leszünk képesek fedezni és fentartani. Nemcsak hatalmi állásunk és állami létünk megóvása, de az egyén fentartásának és jólétének szempontjából is oly gazdálkodási irányokba kell tehát áttérnünk, melyek a rendelkezésünkre álló földnek, munkaerőnek és tőkének legbelterjesebb kihasználását és mi vele egyértelmű, legmagasabb értékesítését biztosítják. Ez t. ház, csakis a termelés valamennyi factorainak harmonicus összműködése által érhető el. Ép oly helytelen volna tehát a földmívelési érdekeket elhanyagolva, most már az industrialismusnak emelni oltárokat, mint helytelen és téves volna az a gazdasági politika, mely csakis az agrárius érdekek szempontját kívánná érvényre juttatni. Anyagi érdekeink ugy a földmívelés, mint az ipar és a kereskedelem fejlesztését követelik egyaránt. E három kereseti ág összefüggése sokkal szervesebb, semhogy egyiket a másiknak rovására el lehetne hanyagolni. Miként az egy pont felé működő erők akár csak egyikének is megzavarása érezhetővé válik a végeredményben, ugy lehetetlen, hogy az egyik gazdasági ágban beállott zavar vagy pangás ki ne hasson az összmtíködésre s ebből viszont az egyes factorokra. S mégis mit látunk ? Azt, hogy a közelebb lefolyt évek nemcsak nálunk, de másutt is, egy feudális oldalról megindított és feudális ezélok felé törekvő mozgalmat hoztak felszínre, mely az egyoldalú agrarimusnak szószólója lévén, a földmívelési érdekeket akarta hazánkban minden más termelési ág érdekei föléhelyezni és sok, kétségtelenül üdvös és helyes eszme mellett, az ingó tőke zsarnokságának jelszavát irta lobogójára.
