Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-45
326 46. orszéíros ülés januir 12. 1885. apró f-dusi hitelszövetkezeteknek hitelt kell nyerni valahol, nem bánom, bárhol a megyében, az államnak kellene odahatnia, hogy a most létező pénzintézetek közül egy-egy megyében valamelyik alakítsa át szabályait ;: szerint, hogy ily hitelszövetkezeteknek adjon oly előlegeket, melyek e szövetkezeteknek méltán megadhatók, sem többet, sem kevesebbet; oda hatni, hogy midőn ily hitelszövetkezet * a falusiaknak pénzt ad, ezt ne drága, hanem mérsékelt kamatláb mellett adja. Ez a pont volna tehát, a hol az állami beavatkozás szükséges. Az államnak meg kellene állapítnia e pénzintézetekkel azt, hogy az illető vidéken mily kamatláb mellett, pl. az osztrák-magyar bank kamatlábához képest mennyivel drágábban adható a pénz. Ha pedig ily intézetnem találkoznék, akkor az állam törekedjék oda, hogy a vidéken oly nagyobb pénzszövetkezet létesíttessék, mely az állam kívánsága szerint el nem járó ama bizonyos pénzintézeteket pótolja és e vidéki szövetkezeteknek olcsó pénzt adjon. Meglehet, hogy némely vidékeken ez nem fog megtörténhetni, vagy hogy nem fog találkozni oly pénzintézet, mely ily olcsó kamatláb mellett pénzt adna; az is meglehet, hogy az egész megyében nem lesz lehetséges rögtön egy másik pénzintézet creálása; mindezt elhiszem, de azt nem képzelem, hogy egész Magyarországon egyáltalán ne találkoznának ma oly pénzintézetek, melyek az állam felszólítására ily szövetkezetek létesítésére ne vállalkoznának. Maga tói értetik, hogy hitelszövetkezetek létesítésére az államnak a községekben hatnia kellene tanácsadás, oktatás utján, a mint sok helyen megkísértették a közgazdasági előadók utján azt, hogy egészséges, üdvös eszméket egyes vidékekre eljuttassanak, ott terjeszszék s népszerűvé téve felkarolják. Kevés idő alatt sok ily pénzintézetet lehetne létesíteni, feltéve, hogy az állam az intézmény létesítését óhajtván, annak foganatosítását venné. A vidéki központi szövetkezeteknek, illetőleg megyei takarékpénztáraknak, végül a fővárosnak is szoros összeköttetésben kellene állaniok valamely központi pénzintézet által, mely a vidéki szövet kezeteket pénzszűke esetében pénzzel alimentálná, a netán felesleges pénzeket pedig kezelés végett azoktól átvegye. Ily központra szükség van. És ugy tudom, hogy a kisbirtokosok országos intézete alapszabályilag kötelezve is van, hogy ily arányban működjék, működése azonban ez irányban még nem kielégítő, azért, mert a vidéken nem történt e tekintetben elég, nem támogattatott eléggé. A kisbirtokosok országos földhitelintézete vagy akármely más pénzintézet, a mely azonban részvényes bank ne legyen és a mely állami dotatióban részesül és hivatva volna arra, hogy a vidéki megyei pénzintézetekből érkező pénzeket^kezelje és azokat oly más megyei pénzintézeknek juttassa, a melyeknek pénzre szükségük van. Azon esetre, ha ezen pénzintézet nem volna többé képes a méltányos hiteligényeknek megfelelni és a közvetítő szerepet, a mely rendes hivatás lenne, nem volna képes teljesíteni, mert nincs pénztár, a mely alimentálja, a központi országos intézetnek az osztrákmagyar bankkal való összeköttetését contemplálom, mert azt hiszem, hogy ennek kellene bizonyos mértékig az ily intézet számára hitelt nyújtani. Ez az t. ház, a mit a takarékpénztárakra,de különösen a hitelszövetkezetekre vonatkozólag megjegyezni óhajtottam. Mindez t. ház, oly feladat, mely csakis a kormány kezdeményezésével vihető nagyban keresztül; mert ha a kormány a morális támogatást és a kezdeményező intézkedést nem fogja megtenni, a dolog nem fog sikerülni; mert az initiativát az ország a kormány részéről már megszokta. Örülök azon, t. ház, ha ily alkotásokat társadalmi utón lehet létesíteni, sőt oda kell törekedni, hogy a kormány által megkezdett munka minél előbb a társadalmi térre tereitessék, hogy as karolja fel és fejleszsze tovább. Minthogy azonban a kormány initiativája nélkül ily intézményeket létesíteni nemieket, a kormány kezdeményezését teljes mértékben óhajtom. Minthogy megemlítettem az osztrák-magyar bankot és egy új bankegyezmény létesítése előtt állunk, legyen szabad e kérdésben elfoglalt álláspontomat röviden jeleznem. (Halljuk! Halljuk!) Azon hitből indulva ki, hogy mivel Magyarország agrical állam, az osztrák-magyar banknak az agriculturalis érdekeket több figyelembe kellene részesítenie, mint eddig. (Helyeslés balfelöl.) Itt, t. ház, a többről vagy kevesebbről van szó. Az osztrák-magyar bank eddig is figyelemmel volt bizonyos mértékigaz agriculturalis érdekekre, mert nem kereskedő váltóit escomptirozta és mert vannak oly cenzorai, a kik az agriculturalis viszo nyokat és azok természetét ismerik és azokhoz képest nyújtanak hitelt. Csakhogy ez csekély mértékben történik. E tekintetben óhajtandó volna, hogy az osztrák-magyar bank a g földmívelési érdekeket általában jobban támogassa, különösen pedig kiváló figyelembe vegye azon földmívelőket, kik nem tisztán földinívelést, hanem földmívelést és ipart is űznek és a kiknek ennélfogva sokkal nagyobb forgó tőkére van szükségük, mint azoknak, kik tisztán csak a földmívelésre állapítják gazdasági tevékenységüket. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hogy e tekintetben most az újabb alkudozások alkalmával a magyar kormánynak hangsúlyoznia kell ezen fejlődés szükségét és másrészt azt hiszem, hogy az osztrák-magyar banknak azon eddigi szerződéses dotatió, mely Magyarország számára ki volt kötve, korántsem elég, annak legnagyobb bizonyítéka épen az, hogy az osztrák-
