Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-43

43. oruágos tlés de«sembir W. 1884. 295 kötelességeiket gyakorolni szokták. De méltóztas­sék a t. ház határozni. Madarász József: T. ház! Én igen jól tudom, hogy a t. ház gyakorlatba vette, hogy képviselőket küldjön ki kormánybiztosokul. Azt is igen jól tudom, hogy a kiküldöttek igen erélyes egyének és teljesítik kormánybiztosi kötelességeiket, hanem e mellett tudom azt is, hogy a ki kormánybiztosi kötelességét híven óhajtja teljesíteni, képviselői kötelességének nem felelhet meg ugy, mint e nél­kül megfelelne. Én tehát mindig ellenzem a kor­mánybiztosi kiküldetést a képviselőre nézve, hanem természetes, arról nem tehetek, ha a t. kormány ugy cselekedik, hogy ezen kiküldetésre nézve más alkalmasabb egyén az egész országban nem léte­zik, mint azon képviselő és azt oda küldi. Én tehát csak azért szólaltam fel, hogy kérjem a t. kormányt, hogy azon esetben, midőn más alkalmas egyént találhat az országban, ezentulra legalább — nem kérem a mostani esetben — legyen szives figyelembe venni egyúttal, hogy az összeférhetlen­ségi törvény a mely meghozatott, a mennyire lehet, tartassék meg. Jól tudom — nem akartam előhozni, de meg­mondom őszintén, mert legjobb az őszinteség — mikor az összeférhetlenségi törvény meghozatott, utána nemsokára következett az elveknek szegre akasztása és a nagy barátságos kézfogás a két nagy párt között és akkor én ugy hallottam, hogy a volt balközépi egyének közül néhányan azt mond­ták a kormánypárti testvérekké vált barátjaiknak: most már csak az összeférhetlenségi törvény ne volna! Hát én kérem a t. kormányt és a t. házat, hogy az összeférhetlenségi törvényt, melyre nézve Deák Ferencz maga azt mondta, hogy egy jobb, egy józanabb, egy igazságosabb politikát kezdhe­tünk az összeférhetlenségi törvény alapján, a meny­nyire lehet, a t. kormány és a t. ház méltóztassék tiszteletben tartani és máskor, a mennyire lehet, képviselőket ne nézni ki ilyen magasztos megbízás teljesítésére. Most azonban, mert már felszólaltam, miután tudom, hogy ezen képviselőre nézve a t. ház több­sége a távozási engedélyt meg fogja adni, engedje meg itt szivére kötnöm a betelepített magyarok sorsát. Adja isten, hogy ezen megadandó egy év alatt mindnyájan meg legyünk elégedve működé­sével. (Általános helyeslés.) Hogy azon betelepített magyarok ne bánják meg azt, hogy ide testvéreik közé századok óta vágyakozva, itt csak nyomorú­ságot, csak betegséget, csak veszedelmet találtak, hanem mondhassák azt, hogy most már elértünk az igéret földére s azután e kormány, (Halljuk!) ha ezt a nemzedéket nem képes is a függetlenség rég óhajtott földjére bevezetni, legalább azokat a szegény betelepített magyarokat vezesse oda. Ezt ajánlom a t. ^kormánynak figyelmébe. (Általános helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a távozási engedély megadatik s erre nézve egyéb határozat szüksége most fenn nem forog. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. képviselőház! A tengerentúli cabelek védelmére kötött nemzetközi egyezményt tárgyazó törvény­javaslatot azon kéréssel mutatom be, méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását elrendelni és azt előzetes tárgyalás végett az igazságügyi bizott­sághoz utasítani. Elnök: A tengerentúli cabelek védelmére kötött nemzetközi egyezményt tárgyazó törvény­javaslat a hozzá csatolt indokolással együtt ki fog nyomatni és a ház tagjai között szét fog osz­tatni. Előzetes tárgyalás végett pedig az igazság­ügyi bizottsághoz utasittatik. Következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Szathmáry György jegyző: Van szeren­csém a t. háznak jelenteni, hogy az indítvány­könyvben újabb bejegyzés nincs; az interpellatiós könyvben azonban két újabb interpellatio foglal­tatik ; és pedig deczember 20-ról keltezve Szeder­kényi Nándor interpellatiój a,az igazságügyminister­hez, az egri törvényszéki börtön helyiségeiben gya­korolt fegyház-ipar tárgyában, a másik ugyancsak mai kelettel Olay Szilárd interpellatiój a, a minister­elnök, mint belügyministerhez, a fővárosi Rudas­fürdő előtti rakpartnak kiépítése tárgyában. Elnök: A képviselő urak az Ülés végén meg fogják tenni interpellatiójukat. Következik a mentelmi bizottságnak 25. számú jelentése Simonyi Iván képviselő mentelmi ügyében. Szathmáry György jegyző {olvassa a men­telmi bizottság jelentéséi Simonyi Iván mentelmi ügyében). Elnök: Kiván-e valaki hozzászólni? Porubszky Jenő, a mentelmi bizottság előadója: T. képviselőház! A Simonyi Iván képviselő ur mentelmi ügyében most felolvasott jelentésben a tényállás kimerítően előadva levén, e helyről nem bocsátkozom ennek ismétlésébe. Legyen szabad azonban annyit megjegyeznem, hogy a bizottság véleménye a sajtótörvény 13. §-ára van alapítva. E szakasz szerint ugyanis a sajtó­vétségért első sorban a szerző tartozik felelősség­gel és csak azon esetben, ha a szerző nem tudat­nék, illetőleg fel nem fedeztethetnék, éri a fele­lősség a kiadót. A jelen esetben Simonyi Iván képviselő, mint kiadó vonatik felelősségre, a nél­kül, hogy a szerző kiléte kiderittetett volna. Mint­hogy pedig az igazságügyministernek 1867. évi szept. 18-án kelt rendelete értelmében, ezen eset­ben Simonyi Iván képviselő, mint a „Westunga­rischer Grenzbote" czimtí hírlapnak kiadója a képviselői mentelmi jog megsértése nélkül ki­hallgatható nem volna, a mentelmi bizottság nem volt azon helyzetben, hogy Simonyi Iván aaen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom