Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-42
3 42. országos ülés deczember 19. 1884. 285 felszólalás folytán, a szakminister által a keleti vasúti csatlakozást illetőleg adott feleletre néhány észrevételt tenni. Ugyanis a t. szakminister ur Ugron Gábor t. képviselőtársamnak azt felelte: „Ugron Gábor képviselő ur szólott a keleti csatlakozás fontosságáról. Teljes mértékben osztozom vele ebben. Tudom, hogy a munkáes-beszkidi vasút kiépítése után északkeletről délkeletig egymás mellett elterülő Mármaros, Besztercze, Naszód, Csík és Háromszék megyék határszélénél kelettel és délkelettel vasúti összeköttetésünk nincs. Egy másik hézag, mely vasutaink hálózatában van, két ségkivül a Predeal és Verciorova közti hosszú határszél. De méltóztassék megengedni, a Feketetengerhez jutni nem oly könnyű, mert egy szomszéd független állam területén visz keresztül az út. Már pedig annak megállapítása, hogy mely vasúti irányokat tartja valamely állam helyeseknek, melyeket nem, ez magát az illető államot illeti és másnak ez iránt csak véleménye lehet, már pedig eddigelé a román államnak a délkeleti és déli csatlakozásra nézve beleegyezése nincs meg." Ebből a felolvasott ministeri nyilatkozatból kétségtelenül kitűnik az, hogy a t. minister ur a mint nem is tehetet egyebet, teljes mértékben beismeri, a keleti csatlakozás fontosságát, ugy, de annak bővebb tanulmányozását nem igérí. Beismeri továbbá azt, hogy a munkáes-beszkidi jelenleg építés alatt levő vonalon kivül más összeköttetés nincs, de azt, hogy a precleali, illetve tömösi SZOÄOS és a munkáes-beszkidi vonal között majdnem 800 kilométer távolság van minden vasút nélkül, ezt ugy látszik, a t. szakminister ur ügyeimen kivül hagyta. Beismeri azt, hogy a Fekete-tengerre csak idegen államterületén lehet jutni, ezekkel pedig a tárgyalásokat nem oly könnyű kezdeményezni, mert ebben az irányban a kezdeményezés oly gyorsan eredményre nem vezetne, a mint maga í\z ügy fontossága kívánná. Jelesen pedig hangsúlyozza azt, hogy Romániával összeköttetés nincs, azonban elfeledte a t. minister ur megmondani a háznak, hogy épen azon munkáes-beszkidi vasútvonal-szakaszra vonatkozó törvényjavaslat megszavazásakor első sorban volt megemlítve és kiemelve a marosvásárhely-tölgyesi vonal kiépítésének szüksége. De a bécsi Reichsrath kívánatára a munkáesbeszkidi vonalnak, mégpedig államköltségen kiépítése határoztatott el. Azonban meg kellett volna t. minister urnak épen Ugron t. képviselőtársam felszólalására mondani, hogy adott-e már valakinek és minő előmunkálati engedélyt a Szászrégentői Tölgyesig vezetendő vonal iránt; ezt ugy hiszem, a minister ur meg is fogja mondani, hogy adott-e vagy nem. Részemről csak a lapokból tudom, hogy valósággal adott. Ha pedig már adott, akkor bizonynyal előre tisztában kell lennie az iránt, hogy Romániával minő csatlakozási pontokra van kilátás, mert ez esetben ok nélküli lenne minden előmunkálati engedély, ha annak megvalósítása oly lényeges különösen nemzetközi akadályba ütköznék. Ugyanezen ministeri nyilatkozattal szemben legyen szabad épen a keleti csatlakozási pontokra tekintettel nemcsak közgazdasági, hanem hadászati szempontokból is, a mint már Ugron Gábor t. képviselőtársam hangsúlyozta, a t. kormánynak, különösen a t. szakminister nrnak figyelmét felhívnom, mert jól tudjuk, hogy a vasutaknak, illetőleg vasúthálózatnak fontossága hadászati szempontból is elvitathatlan. (Ugy van! a szélső baloldalon.) E fontosságot kicsinyleni vagy eltagadni akarni, nnnyi lenne, mint az ország érdekeit gazdászatiés hadászati szempontból figyelmen kivül hagyni. (Igaz!a szélső baloldalon.) Távol attól, hogy ereszben mint nem katonaviselt ember szakértő volnék, csak általában és nagyjából a józan ész felfogása szerint bátorkodom a kormánynak és a t. háznak figyelmét felhívni arra, hogy ha egy rendszeres vasút az ország gazdasági és hadászati érdekeinek is megfelelőleg vezettetik, azon esetre minden hadműveletnek legelső és legfontosabb kelléke, a gyors felvonulás csak ugy érhető el, ha kellő vasúti összeköttetésről van azon területen gondoskodva, hol a hadcsapatoknak fel kell vonulni. Ha ilyen vasúti rendszerről gondoskodva nincs, akkor természetesen, a mint máskép nem is lehet, azon hadcsapatok, a melyek ilyen összeköttetéssel rendelkeznek, tehát gyors és biztos felvonulást végezhetnek, sokkal könnyebben megverik azon ellenfelet, a mely ilyennel nem bir. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy a jelenleg szóban levő vasúti hálózat mily fontosságú, az első tekintetre is kitűnik abból, (Halljuk í) hogy európai szakértő tekintélyek véleménye szerint minden skiernieviczei találkozás, minden békebiztosítás mellett is nagyon könnyen bekövetkezhetik azon eset, hogy akár Oroszországgal, akár más szomszédállammal támadó vagy védő háborúba keveredhetik Magyarország is és épen ezen szakértők véleménye szerint az első actio nem egyebütt, hanem csak Gácsországban kezdődhetik, amelynek pedig mint— tudvalevőleg nyilt területnek — hadászati terepe nincs és igy igen természetes, hogy ha ottan vasútról nem gondoskodunk, a felvonulás csak oly eséíylyel történhetik, hogy vagy a hátráló összpontosítás lesz szükséges vagy pedig a futás fog bekövetkezni, de oly előre haladás, mely a diadalt biztosíthatná, nem is képzelhető. Erre nézve történt ugyan már intézkedés, mert a munkáes-beszkidi vonal is erre czéloz, ugy de ez az erdélyi szorosokra nézve szemben Moldvával és Kis-Oroszországgal semmi biztosítékot nem nyújt.
