Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-40

40. országos ülés deezember 17. 1884. 255 védelmet nyújtsanak. Én tehát e tekintetben pártolom Kiss Albert t. képviselőtársam határozati javaslatát, A másik kérdés az ecsedi láp kérdése. T. ház! Egy történelmi nevezetesség volt az, a mely arra indított, hogy én az ecsedi lápba minden esetre mélyebben behatoljak, mint az igen t. minister ur maga. Megjegyzem, hogy én azon pontig, a meddig- a minister ur behatolt, eljutottam, de én tovább is mentem. Ezen történeti nevezetességű pont az úgynevezett Rákóczy-vár, mely benne fekszik a láp kellő közepén. Minthogy az egy kiemelkedő pont, arra hágtam és ott tekintettem körül. Határozottan kimondom, hogy a ki azon a ponton megállapodik és elnéz a láthatár széléig azon a felséges rónákon és azt találja, hogy az, mint Boros képviselő ur megjegyezte, semmi egyéb, mint békák, csíkok és kárászok tanyája, a ki látja, hogy az Magyarország kellő közepén van, annak azt kell mondania, hogy mi nem értjük mi az a nemzetgazdaság, mi a hasznos föld meghódítása. Szatmármegyének azon része nem viz alatt van, az egy valóságos spongya. A Kraszna elfogy, a Láp dagad és elveszi az időközben netalán megnyert kaszálókat sorban. És mégis oly egyszerűen, csakis egy csatornái levezetés által minden drainage nélkül a széleken óriási földterületek volnának nyerhetők, valóságos elsőrendű termőföldek. Tehát a magam részéről kifejezem azt, hogy én ugy a szatmármegyei magyarság érdekében pártolom, hogy a legközelebbi eshetőségek ellen költségek szavaztassanak meg, habár nem is állandóan, mert a tanulmányozás mindig időt vesz igénybe, valamint munka adassék a népnek és legyen amryi érzék a kormányban, hogy azt az óriási spongyát a civilisatio, a magyarosodás és a nemzeti vagyon gyarapítása érdekében nyerje meg Magyarország számára, előre is kijelentvén, hogy e czélra minden költséget szívesen megszavazok. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én csak azon szempontból kivánok pár szót szólani, mert ha a t. ház Kiss Albert képviselő ur javaslatát figyelembe venni szándékoznék is, azt hiszem, nem tehetné, hogy azt most elfogadja, mert nem hiszem, hogy el akarna térni azon igen helyes gyakorlattól, hogy ha oly költségemelés ajánltatik, melyet a ház figyelembe akar venni, előzetes tárgyalás végett mindig a pénzügyi bizottsághoz utasítja a javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Ennyit az elvi álláspontot illetőleg. Áttérve már most a szóban levő kérdésre, nem csodálom, hogy a képviselő urak nem hallották, mert én igen közel ülök, jól is szoktam hallgatni, mégis alig birtam hallani, midőn t. barátom a közlekedési minister beszélvén, el is mondotta, hogy ő is tudja, hogy a gátokon történt hibák ideiglenesen mentül előbb kijavítandók és nem akarta azt is elhalasztani addig, mig azon általános nagy terv elkészül. Tehát, hogy ez a kormány tudja a helyzetet és akarja'teljesíteni azt, ami teljesítendő, az iránt kétséget senki sem táplálhat; de bocsánatot kérek, midőn ily munkálatokról van szó, azt mondani, hogy tekintettel ezen munkálatokra, szavazzunk meg 40,000 írttal többet, helyesen nem lehet, mert először is tudni kellene, hogy azon 40,000 forint sok e, kevés-e, elég-e ? Másodszor kérdés marad mindig és azt hiszem, mindig megfontolandó, hogy ily költség mennyiben lehet állami költség, mennyiben lehet állami előleg, vagy egyáltalában kell-e, hogy az érdekeltek által teljesíttessék. Ezek ismét oly dolgok, melyeket csak a kérdés komoly tárgyalásakor lehet az érdekeltekkel és így Szathmármegyével is egyetértőleg megállapítani. Én tehát arra kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék azon, hála Istennek, egy idő óta kiment szokást feleleveníteni, hogy kellő részletes kiszámítások nélkül a kértnél nagyobb összegek bocsáttassanak a kormány rendelkezésére, mert ezen szokásnak felelevenítése azon eljárások egyikének felelevenítése volna, melyek annak idején bennünket a pénzügyi zavarokba bemenni segítettek. {Helyeslés a jobboldalon.) De kérem továbbá, méltóztassék tudomásul véve a t, collegámnak általam előbb jelzett nyilatkozatát, meggyőződve lenni arról, hogy Szatmármegye azon vidékének érdekét mi is szivünkön viseljük és azt, a mi szükségszerű, kötelességszerű és lehető, okvetlenül meg fogjuk tenni azon az alapon, melyet collegám mondott, hogy annak sürgőssége, annak mentül előbb végrehajtandósága előttünk is ismeretes. Nem tudom, a határozati javaslatban van-e, vagy egy felszólalásban hallottam, hogy a kormány utasittassék, hogy ezen gátakat a legközelebbi árvíz előtt igazittassa ki. Már engedelmet kérek, ez ögy kissé bajos feltétel; mert lehet árviz — miután ma deczemberben vagyunk és igen jól tudjuk, hogy nálunk nem állandók a telek, hanem néha közbejövő gyors olvadások vannak — két hét múlva; lehet árviz, mint Hermán Ottó képviselő ur helyesen mondta, csak évek múlva, tehát már magában véve a „legközelebbi árviz előtt" oly kifejezés, melyet elfogadni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, méltóztassék a tételt ugy a mint itt van, megszavazni, A kormány egyfelől teljesíti azt, hogy azon egész nagy vidék általános és combinativ szabályozása iránt a terveket minél előbb elkészítteti, melyek már munkában vannak, másfelől teljesíteni fogja azon kötelességét, hogy oly módon és oly alapon, mint az ottani viszonyok kívánják, addig is, mig az általános szabályozás