Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-38

214 38. országos ülés <í ezember IS. 1884. T. házi E szerint a pénzügyi tárcza költségvetése be van fejezve. Az idő előre haladván, azt hiszem, most méltóztatik a t. ház Apponyi Albert gróf interpellatiój'át meghallgatni. Különben pedig a holnapi ülés napirendjére a mai napon részletesen elfogadott törvényjavaslat harmadszori felolvasását és a közmunka és közlekedési ministeri tárcza költségvetését tíízöin ki. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Nem szükséges figyelmeztetnem a t. házat arra, hogy mily szivrendítőés minden emberbarátot mélyen megszomorító az a katastrópha, mely az aninai kőszénbányában az utolsó napokban történt és a melynek terjedelméről és egyes részleteiről eddig csak a hírlapok utján vagyunk értesítve. Én azt hiszem t. ház, hogy egy ilyen nagy eseménynyel szemben és azokkal a kérdésekkel szemben, a melyek egy ilyen szomorú esemény hátterét képezik, az államnak semmi tényezője közömbös nem maradhat. (Helyeslés a baloldalon.) Minden ilyen katastrophánál felmerül a kérdés: nem történt-e valamely mulasztás, valamely hiba, a szükség, az emberiség és talán a létező szabályok által is követelt intézkedésekben; nem történt-e valamely mulasztás, a mely azt a szerencsétlenséget okozta, a mely ez esetben szigorú megtorlást kivan, épen az ilyen nehéz életkereseti ággal foglalkozó munkások életbiztonsága szempontjából és a melynek tapasztalatából gyakran tanulságot lehet meríteni a fennálló szabályok és intézkedések elégtelensége és azok pótlásának szüksége tekintetében. T ház! Én távolról sem akarom állítani, nem is tehetem, minthogy informatióim nincsenek, hogy a jelen esetben bárki részéről ilyen bűnös mulasztás vagy a szükséges elővigyázati rendszabályok bármely elhanyagolása történt volna. Mondom, ezt távolról sem állítom, Meg is vagyok győződve arról, hogy azon nagy vasúti társulat, mely ezen kőszénbányák tulajdonosa, a maga hatáskörében is meg fog tenni mindent, hogy ezen nagy szerencsétlenség okai kellőleg felderittessenek és a jövőre nézve orvosoltassanak. De a dolog természetében fekszik, hogy az a vállalkozó, a kinek vállalatában egy ily szerencsétlenség magát előadta, hajlandó arra, hogy annak okai, a mennyiben talán társulati közegek bűnös mulasztásaiban is rejlenek, oly világossággal, oly pregnáns módon ki ne derittessenek, vagy legalább nyilvánosságra ne kerüljenek, a mint az ügy érdeke megkívánja. Szerintem tehát okvetlenül szükséges, hogy a kormány, melynek közegeinek is feladata őrködni a felett, hogy ily életveszélylyel összekötött munkáknál a munkások biztonsága érdekében semmi el ne hanyagoltassék, mondom, szükséges, hogy a kormány is beleavassa magát ebbe a vizsgálatba, vegyen részt ebben és a közönségnek ez által a teljes részrehajlatlanság minden biztosítékát megadja és szükséges továbbá, hogy a törvényhozás magának tudomást szerezzen arról, nem merültek-e fel ezen tapasztalásai folytán oly tények, melyek a fennálló szabályok elégtelenségét feltüntetik. És t. ház, ha v;dami enyhítheti az ilyen katastropháknak fájdalmas benyomását, az csak az lehet, ha ezeknek tapasztalásai hasznos tanúságul szolgálnak a jövőre nézve. Ebben az érdekben óhajtok interpellatiót intézni a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz, kinek ressortjába, gondolom, e tárgy tartozik, megjegyezvén, hogy a mennyiben talán más ministernek szakmája és tárczája is érintetnék ez által, természetesen nemcsak szívesen fogom venni és szívesen fogja venni kétségtelenül a ház is, de az illető minister urak is kötelességüknek fogják ismerni, hogy a felvilágosításnak azon részér, melyre ők illetékesek, megadják. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan t. ház, alkalmunk lesz talán a felett is tanácskozni, a mi az ipartörvény tárgyalásakor többek által és általam is szóba hozatott, hogy t. i. talán helyén lesz Magyarországon is foglalkozni a munkásosztály sorsának javítására czélzó törvényhozási oly intézkedések kezdeményezésével, melyek Európa más civilisált államaiban részint már életbe vannak léptetve, részint annak életbe léptetésére erélyes actio foly, kormányok és törvényhozások részéről egyaránt. (Élénk helyeslés túlfelől.) Ezeknek bővebb fejtegetését azonban természetszerűleg arra az időre kell hagynom, melyben interpellatiómra meg fog adatni a válasz, vagy melyben a kormány részéről ez esetben szerzett tapasztalatairól jelentés fog tétetni. Maga az interpellál! o ekkéjj hangzik (olvassa): „Interpelláció a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz. Tekintettel arra, hogy az állam feladataihoz tartozik az őrködés és felügyelet a fölött, hogy az életveszélylyel összekötött mindennemű munkáknál a munkások biztonságára szükséges óvintézkedések el ne hanyagoltassanak, az aninai kőszénbányákban történt szerencsétlenség tárgyában a következő kérdéseket intézem a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrhoz: 1. Intézkedett-e arra nézve, hogy az egész esetről kimerítő hivatalos értesítést nyerjen? 2 Szándékozik-e a katastrópha okainak kiderítésére vonatkozó vizsgálatot megindítani, vagy a bányatulajdonos által eszközlendő vizsgálat minden mozzanatában saját közegei által résztvenni ? 3. Hajlandó-e a vizsgálat eredményéről a képviselőháznak értesítést adni, különösen azon irányban, vájjon a jelen esetnél tett tapasztalások folytán nem derül-e ki újabb törvényhozási vagy