Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

87. országos ülés deezom'ber IS. 1884. !93 Es végül felemlítem, habár az igazgatási kérdések fontosságával szemben nem mindig lehet ilyesmire helyesen hivatkozni, de a jelen esetben azt hiszem, figyelmet érdemel azon körülmény is, hogy a kincstár tulajdonosa ott az italmérési jognak, melyet most 12,000 frtért adtak bérbe. Ha már most az igazgatóság áttétetik, meggyőződésem szerint egy harmadával kevesebb bért fognak azért adni, vagy ha az eladatik, a különbség a vételárban fog nyilvánulni. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy az államkincstár tetemes megterheltetésével járna azon terv, melyet e tekintetben valósítani kivannak. És a mint mondám, egész tavaszig nem merült fel ez irányban semmiféle kérelem a bérlők vagy mások részéről. Tavaly merült fel ez eszme először, de a pénzügyminister ur akkor visszautasította az eziránti kérelmet, most azonban hajlandó annak teljesítését kilátásba helyezni. En nem Arad érdekei ellen beszélek, mert én kívánom azt, hogy ha az állam terheltetése nélkül lehet, az egyes városok emeltessenek. Nem is csupán Pécska érdekében beszélek, mert megvagyok győződve, hogy valamint én, a hazafias pécskaiak is ugy gondolkoznak, hogy az ország érdekével szemben jogosulatlan előnyt nem kivannak biztosítani maguknak. Hanem beszélek egyedül az ellen, hogy nézetem szerint egy teljesen indokolhatatlan pazarlás ne követtessék el azáltal, hogy e nem is tudom miképen felmerült terv valósittatik. Mindezeket bátor vagyok a t. minister ur figyelmébe ajánlani és kérni, ha mielőtt döntene, vegye az általam most felhozott nyomós szempontokat is kellőleg fontolóra. (Helyeslés halfelől.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Teljesen áll az, a mit az előttem szólott Gaal t. képviselő ur mondott, hogy ezen kérdés nem új. Már a múlt évben vettetett fel, hogy a j)écskai jószágigazgatóság tétessék át Aradra és két szempont volna, melyből ennem akartam megengedni és ragaszkodtam ahhoz, hogy az Pécskán maradjon. Egyik ok a kincstári épületek felhasználása volt; nehogy a kincstár az által kárt szenvedjen, ha azon épületek üresen maradnak. A másik szempont a bérlők érdeke. Magam is azt hittem, hogy ezek érdekében van az, hogy az igazgatóság Pécskán maradjon. Időközben azonban alkalmam volt Péeskán megfordulni és arról meggyőződni, hogy mikép áll a helyzet. A kincstári épületek értékesítésére nézve megfontolandó azon még el nem döntött kérdés, hogy nem lehetne-e módot találni arra, hogy azon épületek, a melyek most üresek, teljes mértékben kihasználtassanak az által, hogy az egyes pénzügyi hatóságok és oly állami hivatalok helyeztessenek oda, a melyek j elenleg bérelt helyiségben KÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. vannak és hogy az épületek másik része értékesítés utján a közönség rendelkezésére bocsáttassák. E szempontnál sokkal fontosabb még a bérlőknek viszonya és az administratio érdeke. »És e tekintetben eltérő következtetésre jutottam, mint a képviselő ur, mert a bérlők legnagyobb része saját érdekében levőnek mondotta nekem az áthelyezést, mert Aradra sokkal több teendő által vonzatnak, mint Pécskára. Ha a t. képviselő ur felemlítette a tisztviselők érdekét és hogy Aradon drágább a lakás és élelem, mint Pécskán, ezen két tekintettel szemben áll az, hogy gyermekeiket sokkal könnyebben iskoláztathatják, mint Pécskán. Ma még t. ház, nem vagyok azon helyzetben, hogy a kérdés iránt végleg nyilatkozzam, mert az ügy tárgyalás alatt van. Csak felhozni akartam azon szempontokat is, a melyek a mellett szólnak, hogy az igazgatóság Aradra helyeztessék át. A képviselő ur felhozta a vasutat is. A vasút végpontja Arad és mind a két vonal Aradon összpontosul és igy a kincstári földeknek bármely részéről könnyen juthatnak el a bérlők Aradra. Ezen szempontnál fogva t. ház, feladatom ugy az áthelyezés mellett, mint az az ellen szóló okokat fontolóra venni és ezek alapján határozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök.' Az összeg meg nem támadtatván, azt hiszem kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Rakovszky István jegyző (olvassa): Állami jószágok. Kenden kiadások. XVI. fejezet. 26. czím. Rendes bevételek. V. fejezet. 39. czím. Kiadás 1.346,943 frt. Ugron Gábor: E pontnál azon kérdést vagyok bátor intézni a pénzügyminister úrhoz, hogy a naszód-vidéki kincstári birtokok ügye mikép áll? Amint tudom, ezelőtt 10 évvel ezen kincstári birtokok eladattak. Nem akarom ugyan jelezni, hogy mikép, de elég az hozzá, hogy az eladási szerződés a parlament által helyben nem hagyatott. Minthogy pedig az helyben nem hagyatott és a kormány által végrehajtható nem volt, kérdem, mi oka annak, hogy a kormány a naszód-vidéki kincstári birtokok eladására vonatkozó szerződést az országgyűlés elé nem terjesztette? Yé^re van-e ez hajtva, igen vagy nem? Ha végre van hajtva, micsoda meghatalmazás alapján teszi azt a. kormány? Hol számoltatnak el azon jövedelmek és részletfizetések, a melyek ezen birtokok vételárából befolynak? Ez az egyik kérdés. A másik kérdés a következő. Ugyanis a zárszámadások kimutatása szerint 6.500,000 írtra rag az állami jószágok bérhátralékának összege. Mig az adózóktól az adót a legnagyobb szigorral hajtják be, addig általános feltűnést kelt, hogy az állami jószágok bérlőinek hátraléka ily nagy összegre szaporodik. Annál nagyobb megütközést kelt ez, mert 1876-ban három és 1882-ben két millió frtnyi bérhátralék íratott le. Szükséges tehát tudni, hogy 25