Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

186 •57. ors/águs ölés decstember IS. 1884. És miután a t. képviselő ur egyrészről azt mondja, hogy a börzejáték válságokra, és krachra vezet, másfelől pedig azt állítja, hogy ez az üzlet egészen biztos, ellenmondásban is van önmagával. A t. képviselő ur azt mondja továbbá, hogy a börzeügynökség nincs oly engedélyhez kötve, mint pl. az ipar. Ez igen természetes dolog, hogy e tekintetbeni tévedését a t. képviselő urnak nem oszthatom. Felteszem, hogy a t. képviselő ur az ügynökökhöz nem számította a nagy közönséget is, mert ez esetben, annak sorai közt saját párthiveit is találhatná, a kik a börzéu jegyzett papírokat vásárolnak és esetleg eladnak. Ha tehát ezeket is nem a bűnbanda tagjai közé sorozza, akkor nem értem, hogy miért akarja a t. képviselő ur a börzeadónak Poroszországból való behozatalát, különösen mikor maga a t. képviselő ur bebizonyította azt, Németországra hivatkozván, hogy mily nehéz annak keresztülvitele, rámutatván az ottani nagy forgalomra és bebizonyítván, hogy még ott is csak kísérletek vannak e téren, melyek eredménytelenek. Ily tapasztalatok alapján én nem ajánlhatom a t. háznak a mi gyenge forgalmi és hitelviszonyaink és mozgó tőkénk csekélysége mellett azt, hogy oly experimentatiókat tegyen, a melyeket nagy országok sem tudtak nagy forgalom mellett megoldani és ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék a határozati javaslatot elvetni. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Andreánszky Gábor: Csak röviden akarok néhány megjegyzést tenni. A t. előadó ur azt mondja, hogy én a mozgó tőke ellen küzdök. Hiszen én magam is panaszkodtam, hogy az a kereskedéstől elvonatik és börze-üzletekre forditta tik. Továbbá azt mondta az előadó ur, hogy én a börze ügynököket bűnbandának neveztem. Nem, nem az ügynököket, ezek csak szolgái amazoknak, hanem a bűnbanda tagjai azok, a kik hamisan táviratoznak, hogy igy „gesekäfteket" csinálhassanak. Nem hiszem, hogy a ház tagjai közt lennének ilyen bűnbandának tagjai. A mi pedig a Németországra való utalást illeti, ez egészen más kérdés. Olyan államban, mint Németország, a hol a ministerium és a többség közt folytonos viszály van, mindig hajban vannak egymással, sokkal nehezebb ilyesmit keresztülvinni, mint nálunk a mi ministeriuinunknak, a melyet oly nemcsak platonicus, de oly édes házassági viszony köt össze a többséggel. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha valami itt fennakad, azt a zsidóhatalom akasztja meg. (Ugy van! a hal és szélsőbal némely padjain.) Ennek a hatalomnak megsemmisítését tűztük ki czélunkul mi antisemiták, ez czélja a javaslatnak s ha most nem fogadtatik el, ismét be fogjuk nyújtani. Ajánlom a ház t. többségének és általában a pártoknak és a t. minister urnak e jogsérelem orvoslását, mert ismétlem, hogy a socialdemocratiát egyedül a börzén lehet legyőzni. (Helyeslés a hol és szélső baloldal némely padjain.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, megszavaztatik. A kérdés most az, elfogadja-e a t. ház az Andreánszky Gábor képviselő ur és társai által beadott határozati javaslatot, igen vagy nem ? Kérem a t. ház azon tagjait, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. Jelentem a t. háznak, hogy az ülés további folyama alatt a pénzügyi bizottság előadói tisztét Lukács Béla képviselő ur fogja átvenni. Barla József: T. ház! Azon terhek közt, a melyeket az állam érdekében emelünk, egy sem szerez annyi bajt, kellemetlenséget, mint a bélyegadó. A ministeri rendeleteknek azon megszámlál hatJan sokasága, melylyel e tekintetben az adófizető polgár minden lépten-nyomon találkozik, mint egy légyraj lepi el őt. E légyraj ugyan senkit meg nem öl csípésével, de mégis mindenki elismeri, hogy kellemetlen. Ha senkinek gondolatában sem lehet, hogy az egész légyrajt kiirtsa, mégis minden okos ember védekezni igyekszik annak kellemetlen insultusai ellen. így t. ház, eszem ágában sincs, hogy a bélyegadót a maga egészében eltörülhetőnek véljem, mert nagyon jól tudom, hogy a mostani rendszer mellett azon milliók, miket az államnak v, bélyegadó jövedelmez, nélkülözi]etlenek, mégis kötelességemnek tanom a hol és a mennyire lehet, a bélyegadó kellemetlenségei elleni védekezést. Vannak t. ház, okiratok, melyek bélyegadóval terheltetnek, habár azok a társadalmi jórend érdekében mulhatlanul, elengedhetetlenül szükségesek. Hogy többet ne említsek, ilyen okiratok a születési, esketé.si bizonyítványok, melyeket sem a gazdag, sem a szegény •— szóval az államnak egyetlen polgára sem nélkülözhet. Ilyen a szolgálatban levők alapokirata: a cselédkönyv. Én bátor vagyok a mélyen t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani ezen a társadalmi jórend érdekében nélkülözhetetlen okiratokat és kérem, hogy rendeletileg szíveskedjék intézkedni, mikép ezek a bélyegadó terhe alól vétessenek ki. Minthogy az állani bevétele ez okiratoknak felmentése által csökkentetnék, a t. minister ur figyelmébe ajánlok egy más jövedelmi forrást, mi ennél sokkal igazságosabb és korántsem olyan boszantó, mint amazok bélyeggel való megadóztatása. (Halljuk!) A kötelezvények bélyegkötelesek és mégis merem állítani, hogy azok igen nagy része, épen azon része, mely az uzsora kölcsönadók kezében forog, a bélyegadó alól kibúvik. Felbélyegezve legtöbb esetben csak olyan kötelezvények lesznek, meiyek ingatlanra betábláz-