Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

36. országos ülés hősember 12. 1881. 157 olyasmit sohasem szeretek állítani, a mit rögtön kellő adatokkal nem vagyok képes bebizonyítani. Azonban azt egész határozott m ineretn állítani, hogy a fővárosi állami rendőrség jelenleg sem jobb, mint volt a főváros kezében. Merem ezt azért állítani, mert fényesen van ez igazolva a belügyminister urnak szombaton és tegnapelőtt a fővárosi állami rendőrség körében előfordult rendetlenségek, nralaszíások és hibák felől tett nyilatkozataival, melyek után ő maga sem állította, hogy a fővárosi állami rendőrség jelenleg jobb volna, mint előbb volt, hanem azt, hogy ez nem roszszabb. Bármely, de különösen oly intézménynél, mint a rendőrség intézménye, a hosszas megállapodás és stagnatio már egymagában is semmi esetre sem javulás, hanem hanyatlás és igy rószszabbulás jele is, a mely állapotból csakis az eddigi irányzattal való teljes és gyökeres szakítás segíthet ki. A második, a mit a t. belügyminister urnak figyelmébe ajánlani óhajtok, az, hogy eszközölje a megfelelő szaporítással egybekapcsolva a rendőrségi személyzetnek s pedig kezdve a közrend Őrökön, jobb anyagi dotatióját, mert a mai anyagi ellátás mellett, midőn például egy közrendőrnek 29—30 frt havi díja van, a megfelelő rendőri személyzetet beszerezni nem lehet. Addig, mig a rendőrség oly ellátásban részesül, hogy erre a pályára legalább egy részben csak azok iparkodnak, kik más pályán alig tudnak boldogulni, vagy olyanok, a kik azt csak lépcsőnek tekintik, átmenetül valamely más, kellemesebb s kedvezőbb anyagi körülmények közt lévő állásra: addig a rendőrséget azon magaslatra emelni, hogy feladatának megfelelni képes legyen, egyáltalában nem lehet. Már pedig itt két szempontot azt hiszem, nem szabad szem elől téveszteni. Egyik az, hogy ezen életpálya megengedem, nagy részben a múltnak reminiseentiái folytán s előítéletesen és alaptalanul még mai nap is némileg odiosusnak tekintetik, a melyre az emberek nem szívesen vállalkoznak, a melyre tehát őket kecsegtetni kell. A másik ÍZ, hogy a rendőri hivatás, ha ázt ugy fogjuk fel, mint a hogy felfogni kell és ha az ugy teljesíttetik, mint a hogy kell, olyan, hogy annak a rendőri közegnek és hivatalnoknak összes idejét és erejét igénybe veszi, hogy sokkal nagyobb mértékben alkalmas absorbeálni annak szellemi és physikai erejét mint más hivatalokban lévő tisztviselőknél az eset. Tehát ily viszonyok között a mai nagyon is csekély mérvű anyagi dotatio mellett ezen állás követelményeinek megfelelő rendőrszeinélyzetet kellő számban összeállítani nem lehet. Pedig t. ház, erős meggyőződésem, hogy erre minden áron és minden áldozattal törekedni kell. egyéb számos okon kivül már a főváros exponáltabb helyzeténél fogva is, ugy a főváros, mint maga az államkormányzat reputatiója érdekében. Mert t. ház, csak akkor lesz a bizalom teljesen meghonosítható nálunk a rendőrségi intézménynyel szemben, hogy ha oly egyéneket nyerünk meg, a kik hivatásszerűíeg hajlamtól vezettetvén és a kellő képesség birtokában lévén, állandóan óhajtják magukat ezen fontos, nemes hivatásnak szentelni. Csak akkor, ha minden tekintetben megbízható, ügyes, tapintatos, jó modorú egyének állanak a rendőrség szolgálatában, a kiknek fellépésénél azon rendőrközegekben a közönség barátait, védőit és nem ellenségeit szemléli, csak akkor fognak megszűnni azon előítéletek és a közönség egy részének felfogásom szerint azon igen | helytelen magatartása, hogy igen sokszor ott is, a hol a rendőrség a legj ogosabb téren áll, nem a rendőrségnek, hanem a rendőíség ellen szegülőknek pártjára szegődik. (Ugy van! halfelöl!) Ezt megváltoztatni és ellensúlyozni csak ugy lehet, ha a rendőrközegek tiszteletet és tekintélyt, de a tekintélylyel egyszersmind bizalmat képesek maguk irányában kelteni. Es nekem erős meggyőződésem, hogy ezt elérni csak az említett két tényező összehatása mellett, t. i. egy megfelelő rendőri szakképző intézet és megfelelő anyagi dotatio mellett — természetesen, magától értetőleg, egybekapcsolva megfelelő jó szervezettel lehet csak elérni. T. ház ! Még csak egyet óhajtok a t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani. T. i. a főváros törvényhatósága és a rendőrség közti viszonyt. E tekintetben igen óhaj tandónak tartanám azt, hogy ha az igen t. minister ur a rendőrség újjászervezéséhez hozzáfog, akkor ne mulaszsza el együttesen szahályrendeletileg — és pedig egészen részletesen szabályoztatni azon viszonyt, mely a fővárosi törvényhatóság és a fővárosi rendőrség közt fenforog, melynek keretén belül felfogásom szerint a főváros törvényhatóságának az eddiginél hatályosabb ellenőrzési hatáskör volna biztosítandó legalább is azon statútumokkal szemben, melyek nek meghozatalára a fővárosi törvényhatóság jogosítva, sőt a melyeknek meghozatalára a fővárosi törvényhatóság a rendőrség megkeresése alapj án egyenesen kötelezve is van, de a melynek végrehajtása a fővárosi rendőrség hatáskörébe tartozik. Mert e tekintetben igen sajátszerű állapotok léteznek. A fővárosi rendőrség ugyanis ezen statútumok miként eszközölt végrehajtásáról még csak átiratilag sincs kötelezve jelentéstételre a fővárosi törvényhatósággal szemben, ugy hogy a főváros törvényhatóságának a végrehajtás miként eszközléséről hivatalos tudomása nincs, sőt mi több, a fővárosi törvényhatóságnak egyes ügyek elintézése tekintetéből a rendőrséghez intézett megkeresésére a fővárosi rendőrség még csak válaszadásra, feleletre sincs kötelezve. Nem mondom, hogy nem teszi, igenis tette a rendőrség előbb is többször és teszi most rendszerint, legalább az újabb időben nem