Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

|54 36. wszägos ülés lesült az illető osztályfőnök ur ígérete ; eonstatáiom, hogy könyvkereskedés útján nem lehet kapni ezen utasításokat. Tehát azon egy példány, a mely le fog tétetni a ház irodájában, valóban nem elégséges arra, hogy a ház összes tagjai s a közvélemény magokat az iránt tájékozhassák, tehát azzal, a mit a minister ur kilátásba helyezett, nem érhetem be. Nem érhetem be annál kevésbé, mert ez nem egyszerű teclmicus dolog, hanem integráns része a magyar közjognak és a bűnvádi eljárásnak és rendkívül érdekes dolog az állami közszabadság ügyében. Hát ilyen — bocsánatot a kifejezésért — kisszerű intézkedéssel, melyet a minister ur kilátásba helyezett, nem érhetem be, hanem elfogadom Irányi t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Rakovszky István előadó: T. ház! Csak arra fogok szorítkozni, mit újabban Zay Adolf képviselő ur is érintett, nevezetesen a szolgálati és szervezeti szabályzatnak beterjesztésére. (Halljuk!) Abban igazat adok a t. képviselő urnak, hogy nagy különbség van a között, hogy a ház asztalára tétetik le valamely okmány, vagy pedig az irodában helyeztetik el megtekintés végett. De bocsánatott kérek, a consequentiában nem követhetem a t. képviselő urat, mert épen e különbség miatt nem tartom azt helyesnek, hogy a ház asztalára tétessék le, tehát a háznak mintegy törvényhozási tárgyalása alá bocsáttassák egy oly rendelet, mely a törvény világos rendelkezése szerint egyenesen a belügy- és honvédelmi ministerium által volt készítendő. Igénytelen nézetein szerint egyedü correct eljárás az, melyet a béliig) minister ur is kifejtett, hogy igenis az ellenőrzési jogot gyakorolni hivatva van a ház, de nem arra, hogy az okmányok a háznak mintegy külön törvényhozási működése alá bocsáttassanak, követelheti tehát bárki azt. hogy azok a ház tagjainak tudomására hozassanak, a mit az által is el lehet érni, a mit a belügy minister ur javasolt, hogy t. i. ez utasítás a ház irodájában tétessék le, hol azt mindenki megtekintheti. De a kormányzat e tekintetben még tovább is ment. Ép azért, mert a ház ellenőrzési jogát kívánta figyelembe venni, annak idején, midőn a csendőrség szervezése az első esztendőkben megkezdetett, a pénzügyi bizottságnak rendelkezésére adta az összes szolgálati és szervezeti utasításokat, melyek e bizottság bírálata tárgyát képezhették. Ha jól emlékszem, ezen utasítás a rendeletek tárában is megjelent és ezáltal is azon kellő nyilvánosságot megnyerték, mely az ellen őrzés ezéljából szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeknél fogva nem tartom szükségesnek, hogy most külön új előterjesztések alapján mintegy íij daczember 12. 1884. szabályzatok készítésébe bocsátkozzunk, a mire semmi esetre a ház hivatva nincsen. Még csak arra vagyok bátor reflectálni, a mivel e kívánság indokoltatott, hogy t. i. e szabályzatban volna esetleg kereshető az állítólagoserőszakoskodások vagy kegyetlenségek indoka. Nem kerülte el a bizottság figyelmét a kérdés ezen oldala sem, tudomást szerzett a szabályokról s a t. ház nyugodt lehet az iránt, hogy a szabályzatban semmi olyas nem foglaltatik, a mi azon feltevésre nyújthatna alapot, hogy ezen megtörtént, vagy állítólagos visszaéléseket, mulasztásokat és erőszakoskodásokat egyenesen a szolgálati szabályzatból lehetne kimagyarázni. Az utasítás világosan körülírja, hogy mikor szabad a csendőrnek fegyverét használni. Az utasítás szerint a csendőr fegyverének használatára csak akkor van jogosítva, ha valaki őt erőszakosan megsérti, vagy támadással veszélyesen fenyegeti; ha a tetten ért gonosztevő felfegyverkezve lévén, előzetes felszólítás daczára magát önként meg nem adja; a ki a csendőr szolgálata teljesítésében meggátolandó, neki tettlegesen ellenszegül stb.; de még ezen esetekben is világosan körül van írva, hogy a fegyver használatában lehetőleg kíméletesen kell eljárni és az utasítás kimondja, hogy a csendőr ezen esetekben is fegyverét csak akkor használja, miután minden enyhébb eszköz alkalmazása eredmény nélkül maradt s ekkor is a legnagyobb kímélettel járjon el; ennélfogva a kevésbé veszélyes fegyverek, a kard vagy szurony használandók stb. A foglyokat illetőleg is meg van a garantia az utasításban, mely szerint a fogoly legfeljebb 24 óra alatt átadandó az illetékes hatóságnak. A t. ház tehát meg lehet nyugtatva az iránt, hogy a csendőr kíméletre és mérsékletre van utasítva és hogy az utasítás semmi alapot nem ad arra, hogy visszaélhessen hatalmával és erőszakoskodjék. Legyen szabad még hozzá tennem azt, hogy valamint a lapok útján értesültünk egyes visszaélésekről, ugy értesültünk arról is, hogy a csendőrök mulasztásai és visszaélései igen szigorúan bűntettettek, a minek legpraegnansabb tanúsága, hogy több csendőr, ki mulasztást és visszaélést követett el a büntetéstől való félelmében öngyilkossá vált. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a visszaélések és mulasztások a lehető legszigorúbban toroltatnak meg és a fegyelem minden tekintetben fentartatik, ugy hogy az állampolgárok biztonsága a csendőrség, mint intézmény részéről nem veszélyeztetik. Megengedem azonban annak jogosultságát, hogy mindezek iránt bővebb ellenőrzés és tájékozás szereztessék, erre azonban elengedőnek tartom azt, a mit a belügyminister ur javasolt, hogy t. i. az utasítás közszemlére tétessék, hogy az, a