Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

152 3fi. országos ülés deczember 12. 1884. véve, egy sátort ütöttek fel. Ebben a sátorban volt (így asztal, annak fiókjában 16 — 20 ezer frt, mellette egy zsidó, azután olyan apró galoppin zsidók körös körül (Derültség) és ezen fiók tartalmát a csendőrség szeme láttára, de tovább megyek, magának a főispánnak, a szolgabírónak a szeme láttára ürítették ki, a választóknak jobbra és balra, balra is annyiból, a mennyiben ellenzéki embereket akartak vele megvenni. És t. képviselőház, ha már most a csendőr, a ki tudja, hogy a vesztegetések tilosak, ilyet lát és látja, hogy a főispán is, ha akarja, lehetetlen hogy meg ne lássa: mit fog ő akkor gondolni ? Hová lesz a főispán, a szolgabíró, az aljárásbiró tekintélye? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek nagyon komoly, meggondolandó dolgok t. ház, és a midőn kinyilatkoztatnám még egyszer, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom, a csendőrségre előirányzott összeget megszavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Kötelességemnek tartom a csendőrség irányában felhozott észrevételekre, röviden bár, válaszolni és nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Legelsőben is azt akarom megjegyezni Szederkényi Nándor t. képviselő ur előadására, hogy, miként tegnap is bátor voltam mondani, én is félek tőle, hogy a csendőrség kiadásai még növekedni fognak. Arról azonban biztosítani merem, hogy a megkétszereződésre, nem mondom, hogy 100 esztendő múlva, de most egyhamar szükség nem lesz. Ez iránt táplált aggályai tehát mindenesetre túlságosak. Hogy most ezen években növekedtek, az is nagyon természetes. Növekedtek először azért, mert a csendőrség fokonként lett a kerületekben felállítva, A jelen évben pedig növekedett a kiadás azért, mert 1884-ben volt először létesítve az öszszes hat kerületben a csendőrség és igy a tapasztalati adatok bizonyos dolgokra nézve még hiányoztak. Ismétlem azonban, nem tagadhatom, hogy lesz még emelkedés a csendőrség költségvetésében, de az nem lesz olyan túlságos, mint a milyentől a t. képviselő ur fél. (Helyeslés a jobboldalon.) Kénytelen vagyok hozzá még azt is megjegyezni, hogy a képviselő ur összehasonlítása a népiskolai költségekkel nem alhat meg, mert a csendőrség teljesíti a közbiztonsági szolgálatot a törvényhatósági joggal biró városokon kivül mindenütt. Ellenben az, a mi a népiskolákra tett kiadásokból az állami költségvetésben van, azon kiadásoknak csak egy aránytalannl kisebb része, mert a népiskolák költségei — igen jól tudjuk — részben a felekezetek, részben a községek által viseltetnek, ugy hogy az, a mi az állami költségvetésben van, inkább csak hiányt pótló ott, hol a dolgon másként segíteni nem lehet. (Ügy van!) Hogy óhajtandó lenne, hogy a népnevelési költségek pénzügyeink javulásával nagyobbak legyenek, az bizonyos; azt azonban mondani nem lehet, hogy a népnevelésre csak annyit fordítunk, mennyi a költségvetésben van, mert ez az összes népnevelési költségeknek csak egy aránytalanul csekély része. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur óhaját fejezte ki, hogy közelebbi viszonyba hozassanak a csendőrök a hatóságokkal és a társadalommal. A képviselő ur is bizonnyal tudja, hogy a politikai, a közigazgatási hatóságoknak eszközeik a csendőrök; nem mellettük, hanem velők kapcsolatban vannak hivatva működni, azoknak rendeleteit és utasításait teljesíteni. De hogy azután a csendőrség összeolvadjon, a mint ő kívánja — nem értettem ugyan jól, hogy tulajdonképen mit akar — a társadalommal vagy a néppel, az egy bizonyos fokon túl menve nem lehetne egyéb, mint épen a csendőrség intézményének megrontása. (Ugy van! johbfelől.) Mert az eddigi közbiztonsági szolgálat Magyar országon miért volt olyan rossz ? Azért, mert közegei összeolvadtak a korcsmában és mindenütt másutt a néppel, a helyett, hogy kötelességüket teljesítették volna, (Ugy van! Igaz! a jobboldalon.) Arról biztosíthatom egyébiránt a t. képviselő urat — nekem is vannak e részben az egész országra nézve tapasztalataim is — hogy a nép java. mely a közbiztonságot, a vagyon- és személybátorságot szereti, nem csak nem idegenkedik a csendőrtől, hanem ha panaszkodik, azon panaszkodik, hogy miért nem gyakrabban fordul meg a községben és miért csak oly ritkán. (Elérik félkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van!) Ez irányban tehát alig lehetne többet és jobbat óhajtani, mint a mi létezik. Ezeket előrebocsátva, áttérek Irányi Dániel t. képviselőtársam előadására. (Halljuk!) Mindenek előtt meg kívánom jegyezni azt, hogy arról természetesen nem állhatok jót, hogy soha egy csendőr is vissza nem élt volna hatalmával ; sőt tudom is, hogy ez egyes esetekben megtörtént. De biztosíthatom a t. képviselő urat arról is, hogy a hol ily eset constatáitatott, az illető csendőr mindenütt az igen szigorú csendőrségi fegyelmi szabályok szerint el is vette és ha ily eset még előfordulna, a jövőben is el fogja venni legszigorúbb büntetését. Hogy oly gyakran fordultak volna elő ily esetek, azt adatokra támaszkodva tagadom; de reményiem is, hogy jövőben sem lesznek gyakoriak, épen azért — ismétlem — a hol egyes esetekben az ily visszaélés megtörténik, a legszigorúbb büntetés alkalmaztatik. A mit pedig a múlt alkalommal tett nyilatkozatomra nézve méltóztatott felhozni, természetesnek tartom, hogy a t. képviselő ur az itt némileg szokásossá vált zajban nem hallotta jól, a mit mondottam. Mert épen azt mondottam, hogy nemcsak hivatalos jelentésekből, hanem magán