Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-30
10 30. orsiágt* ülés deezember 4 1S84 mistáknak. Ez magyarázza meg, hogy az elvek megszűntek kötelezők lenni, hogy a legnagyobb politikai ellentétek, ha ugyanazon generatiónak reminiscentiái közt élnek, egymáshoz simulnak, hogy a capacitálás köztük oly könnyű: mert ők félig ma is a múltban élnek (Igaz! Ugy van! bdlfélől) s a mai állapotokat, bármily szomorúk legyenek is, még mindig szebbeknek, jobbaknak találják, mint azok voltak, melyekben ők ifjú- és férfikorukat leélték. (Tetszés balfelöl.) Ezzel a generatióval szemben áll vagy ennek alá van rendelve az a másik, mely az ötvenes évek sivárságát s nyomását nem érezte s mely csak az alkotmány helyreállítása után lépett a köztevékenység mezejére. E kettő közt akár álljon egymással szemben, akár egymás mellett, az ellentét ép oly nagy, mint a mily természetes. Ük kifáradva a harczban, folytonosan csak a meglevőt akarják biztosítani, félnek minden liarcztól, félnek minden conflictustól. Erezték a kigyó harapását s most még a gyíktól is remegnek. (Élénk tetszés balfelöl.) Mi, a kik csak a jelen calculusaiból indulunk ki s ezekből alkotjuk a jövő képét, mi ahhoz képest a mit a rendelkezésünkre álló eszközökkel alkotni lehetne, kellene, keveseljük azt a mi történik. (Igaz! balfelöl.) Ok, a kik akkor küzdöttek, midőn sem közélet, sem alkotmány, sem államiság nem volt, — egészen más szemekkel nézik a hiányokat mint mi, a kik a jelent nem a múlthoz, hanem a jövőhöz viszonyítva nézzük s érezzük, hogy sem az állam nincs bevégezve, sem a társadalom nincs átalakulva, hogy a lefolyt tiz év alatt sokkal többnek és sok dolognak másként kellett volna történnie, mint a hogy megtörtént. (Ugy van! a baloldalon.) Ezért a probléma, mely e pillanatban mindnyájunk előtt áll, nem annyira a politikai elveken, mint inkább a különböző generatiók kérdésén fordul meg. A t. kormányelnök ur is megkisérlette az uralkodó generatio hangulata és érzelme ellen küzdeni egykor. 0 is nagy aspiratiókat tűzött ki zászlójára, hogy aspiratiók által nyerje meg a nemzet többségét. És habár a taetieai ügyességet sohasem lehetett megtagadni tőle, mégis mi történt ? — gróf Lónyay Menyhért ellentétben saját cabinetjével, gyökér nélkül a saját pártjában, a legnagyobb politikai intrigák közepette, gróf Lónyay jobban megverte a választásokon az ellenzéket, mint későbben sikerült maga Tisza Kálmán ministerelnök urnak, (ügy van! balfelöl.) A t. kormányelnök ur levonta e tapasztalásnak consequentiáit, — és kormányra került. íme ez sem a politikai elvek, hanem a generatio kérdése volt. S ennek a generatiónak kortól, küzdelmekből és tapasztalásból kifáradt idegzete, minden nagyobb küzdelemtől való borzadálya szü!te a servilismust felfelé és lefelé a capacitatiónak számos ezer nemét, a rangosztogatástól kezdve a hivatalos pressióig. (Ugy van! balfelöl.) S igy a politikai eszély, mely 1849-ben megrémült a politikai bátorságtól, azon generatio nagy többségében meggyökeredzve, logikai úton haladt egészen a politikai gyávaságig. S .nagyobb pusztításokat tett e nemzet közéletében, mint tehetett volna tiz forradalom. S magát Tisza Kálmánt, rendkívüli tehetségeivel és nagy államférfiúi tulajdonaival annyira absorbeálta, hogy a kik nem riadunk vissza az alkotmányos harezoktó], hogy erőinkhez méltó állapotokat teremtsünk, csak ő ellene küzdhetünk, nem pedig vele. (Élénk helyeslés balfelöl.) És valamint a t. kormány nem látja az ellentmondást a társadalom irányában elfoglalt álláspontjában, épugy nem látja az ellentmondást az állampolitika mezején. Mert lehet-e nagyobb ellentmondás mint az, hogy az a kormány az ő túlóvatos politikai rendszerével az általa hirdetett aspiratiók elejtése, az engedelmet kérő politikai rendszerének inaugurálása után, egyszerre csak felkerekedett és elment tartományokat hódítani. A conflictustól való félelem (Élénk tetszés balfelöl) űzte őt a hódítási politikába. Van-e nagyobb ellentmondás mint az, mely nem érzette, hogy ha már tartományokat mennek foglalni kint, előbb az államot kell megteremteni itthon s mielőtt újabb missiót veszünk magunkra, előbb oldjuk meg a régit. Mert nem elég az állam pénzéből középületeket emelni, bármily nagybecstíek is azok; hanem ha azt akarjuk, hogy ezek az épületek szilárd alapokon állj'anak, előbb magát az államot kell félépíteni. (Élénk helyeslés balfelöl.) A tizedik költségvetés ez t. ház, melyet a kormány beterjeszt a képviselőháznak. A kormány, mely tiz évig tartja kezében nemzete sorsát, nem veheti rossz néven, ha vele szemben magas mértéket alkalmazunk. Voltak-e nagy czéljai? volt-e benne kezdeményezés? adott-e irányt és fokozta-e a nemzeerejét? Volt-e benne előrelátás, felismerte-e a kedvező pillanatokat, ki tudta-e zsákmányolni azokat? kellő egyensúlyban volt-e a politikai bátorság és a politikai eszély ? Ezek a kérdések. És ha az utóbbi tiz év történetét végigpillantjuk, hogyan áll a mérleg? A kormány mindenhez, a mi állását csak távolról is veszélyeztetné, félve nyúlt. Harezot, bár jogos volt, melynek kimenetele kétes volt, soha el nem fogadott. A kezdeményezést mindig felülről várta; alulról csak a végső kényszerítéseknek engedett.
