Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

35. »ra á?os ülés valamely hivatal elnyerésére, ezeken ngy segített a főispán, hogy kinevezte tiszteletbeli jegyzőnek vagy szolgabírónak és a következő gyűlésen már oandidalta és megválasztatta tényleges hivatalra. Ugron Gábor képviselő nr felhozott egy esetet, egy esíkmegyei szolgabiróra vonatkozólag • a ministerelnök ur megígérte, hogy ezt az ügyet tisztázni fogja, azonban ez az urficska még most is 40,000 embernek feltétlen ura és a mostani választások alkalmával Dobránszkyval boldogította a házat. En azt hiszem t. ház, hogy a törvényhozás méltósága megkívánja, hogy alkotott törvényeink ily könnyű kijátszására alkalom ne szolgáltassák. Én kötelességszerűleg felemlítettem ezen visszaéléseket azért, hogy meggyőzzem ugy a t. kormányt, mint a t. házat annak szükségéről, hogy a minősítési törvény módosítandó és különösen annak említett két szakasza kihagyandó, mely a törvény jótékony intézkedéseit teljesen hatálytalanná teszi. -Felhívom tehát a t. kormány figyelmét, hogy a minősítési törvénynek ily értelemben való módosítása iránt javaslatot térjeszszen be, hogy legalább jövőre a törvény ily kijátszása meggátoltathassák és valaha elérhessük azt, hogy közigazgatási hivatalnokaink szakképzettséggel és minősítéssel bírjanak. Ezt kívántam a t. kormány figyelmébe ajánlani. {Helyeslés a szüsó haloldilon.) Thaly Kálmán: T. ház! Nem akarok általánosságban a belügyi politikához szólani és nem is e tárcza valamelyik positiv rovatához, mert ilyen rovat arra, a tárgyra vonatkozólag, á melyet felemlítek, nem foglaltatik a költségvetésben. Talán emlékezni fog a t. belügyminister ur, mikor az iclei költségvetés tárgyalása alkalmával kérdést intéztem volt hozzá, az ország határai ügyének mivoltáról. Akkor a házban ez ügyről tüzetesebb vita fejlődött, a mennyiben több képviselő, a kik határszéli kerületet képviseltek, hozott elő némely speciális határsérelmet, még pedig ugy az erdélyi részre vonatkozólag, mint különösen Somssich Pál akkori t. képviselő ur részéről a Dráva mellékét illetőleg a horvát határokon, Ernuszt Kelemen t. képviselő ur részéről a styriai határszéleken, én magam is megemlítettem, hogy a Lajta és Morva mellékén hasonló sérelmek történtek. A t. belügyminister ur akkor azt méltóztatott egyebek közt válaszolni, hogy nem volt elkészülve arra, hogy ez az ügy itt felemlíttessék. De nem tagadta e kérdésnek nagy jelentőségét, különösen annak közjogi oldalát illetőleg. Bátor vagyok ennélfogva a t. ház figyelmét a régibb országgyűlések gyakorlatára felhívni, mint a melyek az ország határainak reambulatiójára, rectificatiójára mindig oly különös súlyt fektettek, hogy maguk az országgyűlések küldöttek ki speciális hizottságokat ann k végrehajtására, melyek azután a jövő ülésszakban jelentést tenni tartoztak megbízatásuk végrehajtásáról. deezentber 11 '.884 J25 Miután alkotmányunk rendi alkotmányból parlamentivé változott, nem vitatom, vájjon ezélszerű volna-e, ha az országgyűlés ismét a régi gyakorlatot venné elő és speciális bizottságokat küldene ki, vagy pedig helyesebb-e a végrehajtást az illető tárczaministerre, a belügyministerre bizni; meglehet, hogy ez utóbbi mód a mai viszonyok közt egyszerűbb és tán a czélnak megfelelőbb, de országgyűléseink a régi gyakorlatot tartották s őseink határaink megóvását mindig féltékeny gonddal őrizték. Ezen szellemet kívánom fentartani én is az országgyűlésen és azt hiszem, annyit legalább megkívánhatunk, hogy a belügyminister ur — különösen akkor, mikor jelentékenyebb határvillongások és sértések merülnek fel, olyanok, melyekben mixtadeputatiók küldettek ki — az országgyűlésnek jelentést tegyen. E jelentést inkább hinném helyén levőnek az ügy természetéhez és a nyugodtabb megbirálhatás előmozdításához képest írásban beadandónak ; azonban ha a belügyminister ur csak szóbeli jelentést tesz is, ha ezen jelentés oly természetű lesz, hogy bennünket kielégíthet, nem ragaszkodom az Írásbeli jelentés formáihoz. Azonban tekintve, hogy az erdélyi déli és keleti részeken a múlt évben oly jelentékeny határsértések és illetéktelen foglalások történtek Románia részérő], hogy mindkét állam részéről deputatiók működtek a jelen év folytán és bár a hírlapokból értesültünk arról, hogy a vöröstoronyi, meg a Vulkán szorosnál ide vagy oda ítéltetett némely terület, de még sem tudom — ámbár figyelemmel kisértem —• hogy a határvillongások Romániával be vannak-e fejezve s ha igen, sikerült-e az 1790-ki határjárás szerint megtartanunk mindent, vagy kénytelenek voltunk e Romániának átengedni valamely részt. Ismétlem, ezt nem tudom s habár hírlapi közleményekből értesültem volna is, azt nem tartanám kielégítőnek, mert a kérdést oly fontosnak vélem, hogy a belügyminister ur nyilatkozatát óhajtom kikérni az országgyűlés szine előtt. Romániával fennállott ezen nagyobb határsértések és villongások mellett, nagyon figyelemre méltó az az eset, a melyet az év elején Somssich Pál volt képviselő ur hozott a belügyminister ur tudomására, nevezetesen a Dráva mellett az úgynevezett Répás földje, mely korábban a csurgói kerülethez, de most Horvátországhoz tartozik. Nem tudom, történt e valami e részben, vagy ez ügy most is a régi állapotában van, valamint a Mura mentén levő határvillongás stádiumáról sem tudok semmit, mely iránt egy másik képviselő ur részéről intéztetett vala kérdés a belügyminister úrhoz. Nemkülönben ilyen ügy a horvátok és Krajna közt fennállott határkérdés, az úgynevezett Sichelburg-Zsumberák-féle villongás, mely a határőrvidék polgárosítása következtében más stádiumba