Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

Pótlék 113* idegen elméleteket másolt le abban a nemzet, hanem termelte azt a saját nemzeti individualitása szerint, mint a rét a füvet, mint a hegy az erdőt, (Ugy van! a szélső balfelől.) A törvényhozás bölcsessége nem abból áll, hogy azt, a mit a közszükséglet és a közfelfogás creál, egyszerűen eldobja magától, hanem abban, hogy annak főjellemvonását megtartva, azt a folytonosan haladó és átalakuló korhoz idomítsa. (Helyeslés szélső balfelől.) A vármegyei intézmény nehéz viszontagságok között tartotta meg alkotmányunkat, államiságunkat és nemzetiségünket. A magyar gentrynek a vármegyeháza adott alkalmat, hogy kifejtse államfentartó képességeit. A vármegye biztosítja manapság is a magyar faj politikai suprematiáját; (ügy van! szélső balfelől) annyira igaz ez, hogy az erdélyi részekben, hol pedig a nemzetiségi áramlat a legnagyobb, csupán 3 vármegyének van idegen ajkú jellege. Aki tehát ezt az intézményt, általunk érthetetlen theoriák kedvéért egy tollvonással megsemmisíteni akarja, az koczkára teszi a középosztály politikai befolyását és megsemmisíti azokat a szelepeket, melyeken a nemzetiségi aspiratiók veszélytelenül elpárologhatnak. (Igaz! szélső balfelől.) Mit gondol t. barátom, hová vonulnak azok a nemzetiségi tendencziák, melyeknek eddig a vármegyei közélet jó correctivuma volt, ha leszoritatnak onnan? Szederkényi Sándor: A malom alá! Bartha Miklós .* Igen; a malom alá, a titkos conventiculumokba és a templomokba. (Tetszés szélső balfelől.) F,z az egyik tanúság. De van még egy más is. Az a hatalom, nielylyel szemben a múltban a vármegyék hazánkat megvédelmezték, az osztrák. Ez a hatalom ma is létezik, formája más, de érdeke ugyanaz. (Ugy van! szélső balfelől.) T. barátom a 67-iki törvényekkel, ugy látszik, mindent kiegyenlítettnek vél. En nem. Mert én e törvényeket is sérelmesnek tartom. A 17 éves gyakorlat még nem arra való, hogy a közel 400 éves praxis tanúságait lerombolja. Nem a jelen múló perezeiről beszélek, mert tudom, mivel tartozunk királyunk esküjének. De tudom azt is, hogy a jelenlegi csonka alkotmánynak nincsenek garantiái. Tanúságom tehát az, hogy arra a védelemre, mit G-rünwald is elismert, még szükségünk lehet s akkor a vármegyéknek életerős és mozgékony szerepét nem fogja pótolni a Grünwald élettelen és merev állama — hadsereg nélkül. (Ugy van! a szélső balfelől.) T. ház! Én ugy látom, hogy az az áramlat, mely a vármegyék ellen nyilvánul, azért olyan erős, mivel az emberek restelik az okokat kutatni és pusztán az eredményekből ítélnek. Látják, hogy választási rendszer van és mégis, majdnem kizárólag a főispán restaurál; tudják, hogy hatósági joguk van az ellenőrzésre, de a tisztviselő mégis büntetlenül vétkezhetik. E miatt sokan közönyösökké lesznek s lábra kapott a jelszó, hogy a vármegye lejárta magát. Pedig nem halt meg a gyermek, csak alszik. Nyűgei vannak abban, hogy a candidationalis jog nagy latitudet ad a túlkapásokra, hogy a közigazgatási bizottság az érdeklődés legszükségesebb életnedveit vonta el a közgyűléstől és hogy nincsen kimondva az incompatibilitás a községi elöljárókra nézve s igy azon visszás helyzet alkottatott meg, hogy a falusi biró és körjegyző bizonyos tekintetben fölötte áll az alispánnak és szolgabírónak. Mindebből nem az következik t. ház, hogy egy százados viharokban kipróbált nemzeti intézményt eltörüljünk, hanem az, hogy megszabadítsuk azt azon nyűgöktől, melyeket a legújabb idők tapogatódzó iránya rá aggatott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végzem beszédem. Én ugy látom, hogy ha mindazt a tevékenységet, melyet a helyhatósági önkormányzat a nemzeti ügy érdekében kifejt, az állam elconfíscálná, akkor a G-rünwald által oly nemesen kitűzött czélt örök időkre hátravetné. És mivel a kormányzás egész politikája bizonyítja, hogy a centralisatio felé hajlik, ennélfogva magát a belügyministeri költségvetést sem fogadom eL (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.)