Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

110 34. országos ülés deczeniber 10. 1884. ügyelet alatt tartatott A ministerelnök ur azt mondja erre, hogy miután megszűnt mint ellenzéki izgatni és miután a kormánypárt hive lett, tehát megszűnt a vádnak alapossága és jogosultsága. Ezen elmélet alapján azok, a kik pl. uzsorával foglalkoztak és kitüntetésben részesültek, szintén igy menthetők, hogy mert jól laktak, teleszívták magukat, mert megjavultak, megszűntek uzsorások lenni, tehát a vád jogosultsága ellenük megszűnt. Én azt hiszem, hogy a kitüntetteknek önmagukhoz való ilyen viszonya még nem elegendő arra, hogy a kitüntetés igazoltnak tekintessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Azon megjegyzést vagyok kénytelen tenni, hogy semmi sem lehet kellemetlenebb és semmi sem képes a parlament tanácskozásait alacsonyabb niveaura sülyeszteni, mintha itt egyes személyek feletti heesületbiráskodás gyakoroltatik, különösen pedig itt jelen nem levő emberekre nézve. (Élénk he'yeslés jobbfe öl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Kern szólottam közbe a vita folyamán, ne hogy ;izt gondolhassák a képviselő urak, hogy bárki mellett állást foglalok. (Helye-lés jobbfe

1 öl.) xlltalánosságban mondom ezt most a vita végén, kérvén, méltóztassék ettől tartózkodni, mert ez sem Magyarországnak, sem a parlament színvonala emelésének hasznára nincs. (Élénk helyeslés jobbfclöl.) Haviár Dániel: T. ház! Én azt hiszem, hogy a felvetett kérdéstől a t. háznak és a felszólalt t. képviselő urnak figyelme eltért. Nem azon kérdés világíttatott meg & lefolyt vita alatt, melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam felvetett, hanem azon egyáltalában senki által nem perhorrescált elj árasra nézve, hogy Magyarországon a felségjegból kifolyó rendjelek vagy ezímerek és egyáltalában a kitüntetésekre nézve a t. ministerelnök ur sajnálatát fejezte ki, hogy ennyire az „a—b — c"-ig megy a t. ház vitája közben. De én újból megragadom az alkalmat, hogy felelevenítsem azon kérdést, melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam felhozott, hogyt. i. amint ez nagyon természetes is, minden kitüntetés, rendjelosztás az illető minister ellenjegyzése mellett lehet csak törvényes és ennélfogva hogyan történhetett az, hogy a felségjogból kifolyó rendelet adatott ki bizonyos rendjel kiosztására nézve, a nélkül, hogy azon rendeletet az illető minister ellenjegyezte volna. Erre nem méltóztatott a kormány egyáltalában semmi választ adni. Már pedig, hogy egyes vidéki jogakadémiákon hogy taníttatik a magyar közjog, megvallom, azt nem tudhatom, hanem az kétségtelen, hogy egyes magyarázatok, tankönyvek bármi különböztetést állítsanak is fel, azok nézetem szerint semmi alappal nem bírnak akkor, mikor az 1848: I. t.-cz. 1. §-a kimondja, hogy ő Felsége a király szemelve szent és sérthetetlen. mert ezen alkotmányos jogelvből folyik, hogy a király mint fejedelem, mint monareha,. törvényesen nem intézkedhetik közvetlenül semmiben, hanem ha azok által és azok közbejöttével, a kik a törvényhozó testületnek felelősek, t. i. a ministerek által. {Helyeslés szélső baljelöl.) Ez azt hiszem, igen tiszta következtetés. De még világosabban kifej'ezi ezen elvet ugyanazon t.-cz. 3-ik §-a, melyet bátorkodom felolvasni: (Halijuk! Olvassa.) „ 0 Felsége és távollétében a nádor és királyi helytartó a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar ministeriuma által gyakorolja és bármely rendeletei, parancsolatai, határozatai, kinevezései csak ugy érvényesek, ha a Budapesten székelő ministerek egyike által aláíratnak. " Ebből világos, hogy a Felség rendeletet törvény szerint csak ugy bocsáthat ki, ha az illető minister ellenjegyzi is (Ugy van! szélső baloldalon) és pedig épen azért, hogy legyen, a ki felelősséggel tartozik, a ki tudjon felelni a rendelet okáról, hatályáról, szükséges voltáról. Én azt hiszem t. ház, nem csupán ezen incidensből kiindulva, de általános szempontból, mert egy alkotmányos monarchiában a felség-jogok tiszteletben tartandók, sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy felmerült olyan rendelet, a mely minister által ellenjegyezve nem volt és hogy ezen incidens vétetik alapul a kérdés tisztázásában. Erre nézve az én szerény nézetem szintén az, hogy semmiféle rendelet ministeri ellenjegyzés nélkül érvényes nem lehet s azért e tekintetben az lenne a kormány részérői követendő eljárás, hogy a fölvetett kérdést ne méltóztatnék elkerülni, hanem reá nyíltan és a felelősség érzetében válaszolni. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Báró Orczy Béla, ö Felségeszemélye körüli minister: A mint méltóztatik emlékezni t. képviselőház, első felszólalásom alkalmával én eléggé határozottan nyilatkoztam a kérdésnek ezen része iránt (Ugy van! jobb felöl) és most ismételten csak azt mondhatom, hogy ezen változása a szabályoknak épen olyan joga ő Felségének, mint volt eddig a rendjelekre nézve gyakorlott felségi jog. Arra nézve, hogy ezen rendszabálya rendjelek természetét meg nem változtatja, tökéletesen meglehet a t. képviselő ur nyugodva. És hogy ez az illető rendbeli cancellarok tudomásával történt, ezt az által bizonyítom be, hogy az új alapszabályok mellett a rendcaneellarok aláírása is ott van. Ha ezen rendszabályok oly természetűek lettek volna, hogy egy alkotmányos minister hozzászólását, vagy — ha ez a kifejezés jobban tetszik — ellenmondását bármi tekintetben előidézték, meg lehet győződve a t. képviselőház, hogy a ministerek nem hallgattak volna. De ezen változtatás egyáltalában nem olyan, hogy a rendjelekre nézve valami lényeges különbséget okozzon; (Felkiáltások