Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

33, országos ülés deczember 9. 1SS4. 95 rendült. — Elég ennek a rendelkezési alapnak j természetére tekintenünk és mindenki meggyőződ­hetik állításom igazsága felőL Mire fordittatik ez a rendelkezési alap ? Köztudomás szerint semmi egyébre, mint oly hírlapok subventiójára, melyek a kormány politikájának czélzatait mozdítják elő és oly politikai férfiak felsegélésére, kik a világot félig megunták s őket a világ félignél jobban meg­unta, a ministerelnök nr szárnyai alá menekülnek, hogy a hatalom fényében gyakorolhassák dereku­kat a hajlongásban. (Derültség.) A ministerelnök ur, ki magát és pártját min­denkor szabadelvűnek nevezi, igen elmésen oldja meg a kérdést, miként fogja ő fentarthatni szabad­elvűségét. Tudjuk azt t. ház, hogy a sajtó mily nagy hatalom és mily befolyást gyakorol a köz­véleményre, tehát szabadelvűsége érdekében, hogy e befolyást egészen biztosítsa maga számára: a sajtó egy részét subventionálja, másik részét pedig megrendszabályozza. így aztán természetes dolog, hogy a ministerelnök ur a saját akaratát teljesen érvényre emelvén a sajtóban, az által ellentállás nélkül oetroyálhatja is politikáját a társadalomra. Mily szép lesz az aztán, midőn politikai jogok elkobzásának orgiájával, kapellmeisteri szerepével a t. ministerelnök az elzsidósodott sajtóból ki­magaslik. (Élénk derültség.) De t. ház, én egyáltalában nem látom be szükségességét sem ennek a rendelkezési alapnak. Hiszen a t. ministerelnök urnak úgyis elég rendel­kezési alap áll szolgálatára. Ott van egyik rendel­kezési alapja a zsidóság. Tapasztaltuk a választásoknál, hogy a zsidó­ság mindig a hatalom szárnyai alatt állt, de tapasz­taltuk ezt -— hogy egy plausibilis példára hivat­kozzam — a legközelebbi nyíregyházi választás­nál is. (Halljuk!) Általánosan közbeszéd tárgya Nyíregyházán, hogy ott a kormánypárt jelöltjének támogatására még a pesti zsidóság is alapot gyűj­tött és azt kortesczélokra leküldte. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy önö­ket a liberalismus szelleme vezeti akkor, midőn a népakaratot a maguk részére meg akarják nyerni. Hát t. képviselőház, én nem vonom kétségbe azt, hogy a kormánynak joga van a népakaratot irányozni; de határozottan állítom, hogy a nép­akaratot meghamisítani egyáltalában nincs joga, már pedig a legtöbb választásnál, igy a legköze­lebb lefolyt nyíregyházi választásnál is, a népaka­rat határozottan corruptiv eszközök segítségével meghamisittatott. Hogyan lépett ott fel a kormány? Hiszen mindenki beszéli Szabolcsvármegyében és min­denki azzal állt elő én előttem, hogy nekik ok­vetetlenül a kormánypártra kell e választás alkalmá­val szavazniok, mert localis érdekeik csak ugy vétetnek figyelembe és csak ugy elégíttetnek ki. Középiskola, felsőbb leányiskola, kaszárnyaépítés ' igértetett az esetben, ha a kormány fog győzni. (Mozgás.) Micsoda szabadelvfíség az t. ház, {Halljuk!) melylyel a kormány ilyen partialis térre viszi a polgárok lelkiismeretét és ilyen partialis érdekek­kel csikarja ki a maga részére a többséget?És az ilyen törekvéseit és erkölcs irányát a kormánynak a subventionált sajtó, a Pester Lloyd (Derültség a jobboldalon), a Budapestéi- Correspondenz, a Nem­zet és az ezek aegise alatt felburjánzott vidéki apró lapok hatalmasan támogatják. Hogy mi a végeredménye t. ház, a kormány és a zsidóság közt fennálló ezen épületes érdekszövetségnek, azt a parlamenti működés eredménye eléggé igazolja. Semmi más, mint a magyar nemzet érdekeinek feladása, a magyar nemzetnek és a magyar állam­nak eladósítása, ugy hogy ha ez még tovább igy tart, akkor csakugyan nem leszünk képesek ma­gunkkal még csak arra nézve sem számot vetni, hogy ezen eladósodott helyzetből miként fogunk kibontakozni? És maholnap beáll azon szomorú tény, hogy nem az lesz a kérdés: hogy miként és mi módon tartjuk fenn magunkat, hanem az, hogy meddig fogjuk magunkat tudni fentartani, a pazar­lás ós corruptio ily tarka, zűrzavarában. Gondol­ják meg önök, hová jutottak és hová juttatták e nemzetet. Tizenhét év óta merítik önök politikai bölcses­ségüket a XII. t.-czikknek egyedül üdvözítő forrá­sából és a múlt viták folyamán máris tanúi voltunk, miként kapkodtak 1848 zászlójához, miként akar­ták magukhoz ragadni annak magasztos jelszavát, hogy e jelszó messze századokra terjedő erejével fedezzék tévedéseiket és tévedéseik további útjait. És el akarták hitetni e türelmes falakkal azt, mit az emberekkel ugy sem hitethetnek el: hogy a haladás és szabadelvtíség irányát önöknek is az 1848-ikinagy vívmányok jelölik ki. De gondolják meg, hogy olaj és viz, fenség és alantiság, világos­ság és sötétség nem oly ellentétek egymással, mint 1848 és 1867. Hagyjuk a szavakkal való gyer­mekesjátékokat, mert azok nem méltók egy komoly testület méltóságához. (Élénk derültség és felkiál­tások a jobboldalon: Ugy van!) Hisz ha önök csak­ugyan vissza tudják vezetni liberalismusukat 1848-ra, akkor önöknek 1848 intézményeit a consequentiákkal együtt el kell fogadniok és akkor sokkal könnyebb lesz önöknek a haladás a mi nyílt és egyenes utainkon. De önök, hogy a Collége de francé szabadságtól lángoló tanárának szavaival éljek: „Calcedont akarnak építeni és nem látják, hogy Byzanc partjai szemeik előtt terülnek el." Midőn felszólalunk a kormány és a zsidóság közt fennálló érdekszövetségre nézve, akkor azt mondják, hogy mi reactionariusok vagyunk, majd ezen ellenünk felhozott vádra később ki fogok terjeszkedni. (Derültség jóbbfelöl.) Még azt sem tudják, hogy mit akarok mon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom