Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-11

88 11. ftrsiágis ülés október 17. WM. T. ház! Megengedem, hogy a közgazdasági államtanács s kivált az általa kinevezendő mezőgazdasági és ipari felügyelők meglehetősen sokba kerülnének s pedig annál is inkább, miután derék szakférfiakat, hogy hivatalukat minden lelkiismeretességgel, odaadással és becsületességgel betöltsék, mindig jól meg kell fizetni. Mindazonáltal az állam ezen új kiadása tökéletesen eltűnne azon óriási nyereséggel szemlén, mely a foganatosítandó reformból Magyarország összes közgazdaságára nézve eredne. Az állam azon működésének pedig, mely a közgazdasági államtanács általam felsorolt teendőiben kifejezést nyerne, most már a társadalomban támogatását és kiegészítését kellene találnia s pedig nevezetesen a mezőgazdasági és ipari egyleti ügy ápolása és fejlesztése, továbbá az úgynevezett vándorgyűlések, a vándortanárok intézménye, helybeli és országos kiállítások és végre hazánk azon fiainak buzgó együttmunkálódása által, a kik szellemi tehetségöknél, anyagi gazdagságuknál és társadalmi állásuknál fogva leghivatottabfcak arra, hogy teljesen és egészen a közjónak szenteljék magukat. Ha ily módon állam és társadalom egymásnak kezére dolgozván, következetesen és rendszeresen a közös nagy czélra törekednek: azután csakhamar el fog jönni az idő, a hol a magyar állam közgazdaságilag saját lábain állván, fennállásában és jövőjében tökéletesen biztosítva lenne ; a magyar nemzet pedig a legnemesebb alkotó ösztön által minden rétegében erkölcsileg és szellemileg emelkedve, Széchényi István classzicus mondatát valósítaná: „Nemzetemcsak akkor lesz valóban szabad és boldog, ha a tudomány az utolsó czigánykunyhóba is elhatott! " És most még egyet: Közgazdasági reformtervem fogamzásánál kizárólag magyar hazánkat s annak közgazdasági állapotait tartottam szem előtt. E reformtervem tehát speeialiter Magyarországra van mérve. Mindazonáltal semmi kétséget nem szenved, hogy a közgazdasági associatió intézményére alapított reformnak nem csak Magyarországon, hanem azon országokban is úttörő hatása volna, a hol az intenzív földmívelés már általánosan meghonosodott és fejlődött nagyipar létezik, mert ilyen reform a munkamegosztás, valamint azon nagy előny által, melyly el a közgazdasági associatók közös gazdasági üzlete a munkateljesítés mennyiségének és minőségének tekintetében a szegődött munkaerőkre szorult mezőgazdasági és ipari magán-üzleteket megelőzné — ezen országokban is hatalmas impulzust adna az összes gazdasági termelésnek s kivált az iparnak a mezőgazdasággal való egyesítése által azon általam már kiemelt nehéz bajokon segítene, melyeket a tiszta gyáripar a gyármunkásokra nézve mindenütt maga után von. De még tovább megyek és azt állítom, hogy miután azon pénzben és más javakban való számláihatatlan millió, melyly el a népvagy on a közgazdasági associatiók tevékenysége és összehatása által szaporodnék, nem szaporítása az úgynevezett „legfőbb tízezer" bőségének, hanem az egyes közgazdasági associatiók tagjainak tulajdona volna s tehát milliónyi ember és család birtokába kerülne — hogy mondom, az általam kifejtett közgazdasági reform idővel természetszerűleg az egész népvagyon arányosabb megoszlásához vezetne, ez által a szegénység és gazdagság közti ürt mindinkább áthidalná és igy az illető országokban a nagy sociális kérdés azon békés és egyedül észszerű megoldását tenné lehetővé, melynek jeligéje hangzik : „Szent legyen a tulajdon, de szintoly szent minden ember, habár szerény, de mégis emberhez méltó létre való elidegeníchetlen joga!" Magyarországra nézve pedig, mely ámbár, fájdalom, szintén meglehetős komoly társadalmi ellentétekben és bajokban szenved, de mindazonáltal a nagy sociális kérdésből eredő veszélyt legalább ma még saját tapasztalásból nem ismeri, az általam kifejtett közgazdasági mozgalom jelzett következménye nem csekélyebbet jelentene, mint ama veszély az ország saját határaitól való végleges elhárítását; és hogy mily kiszámíthatlan nyereség volna ez Szt.-István birodalmára nézve, azt ugyan elegendőleg illustrálják az illető történetek és események Ausztriában, Németországban és más, a sociálisták és anarchisták által boldogított államokban. Igenis, a reform ezen következményének bekövetkezéséigjmeglehetős hosszú idő telnék el, mely alatt a socialisticus tévtanok, valamint a nemzetközi anarchisticus összeesküvés ma, a gőz és villany korszakában, nálunk Magyarországon is gyökeret verhetnének. Ezen eshetőségnek okvetetlenül minél előbb megfelelő intézkedések által el ej ét kellene venni; és én részemről előre kijelentem hogy országos képviselői minőségemben nem csak a jelen kormánynak, melynek pártjához tartozom, hanem egyáltalában minden alkotmányos kormánynak az arra szükséges felhatalmazást megszavazni kész vagyok, mert amaz eshetőséggel szemben az állam és társadalom legnagyobb és legdrágább javai koczkán forognak és ilyen esetben a pártállás kérdése absolute nem is jön tekintetbe. Azon ellenvetés, hogy a kormány visszaélhetne felhatalmazásával, nem áll, miután mindig kezében van a képviselőháznak, hogy a kormányt felelősségre vonja és ha szükséges, meg is buktassa. De tétlenül várni addig, mig a veszély be nem ront teljes súlyával, az valósággal a legeslegrosszabb szolgálat volna a haza, az állam, a nemzet és a szabadság ügye irányában. T. ház! A magyar tudományos akadémia