Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-10

10. orsüílgo? tűén októher 16. 1884. 63 benső viszonyt az első percztől fogva örömmel üdvözöltem s a mennyire indireet utón hivatali állásomban én is tehettem valami csekélységet arra, hogy az mentül bensőbbé legyen, mindig örömest megtettem. De tettem ezt miért? Azért, mert tudomásom és meggyőződésem szerint ezen szövetségnek feladata volt a békét Európa számára minden lehető módon biztosítani. És uraim, ezen hatása a szövetségnek nyilvánult is. Nyilvánult az által is nagy mértékben, hogy vonzó erőt gyakorolt a szomszéd hatalmak és nemzetek irányában, melyek a békét hasonlag fentartani akarják s azt gondolom, mentül több ilyen hatalom van: a béke biztosítása szempontjából annál örvendetesebb. Már ez maga elég ok volna arra, hogy semmi ilyen hatalom irányában kihívó, sértő, vagy visszautasító nyilatkozatok ne tétessenek. És midőn most azon hatalom, mely ugy Kémetországnak, mint a mi monarchiánknak határainál elterül, midőn Muszkaország, mert hisz arról van szó, a maga részéről is azt mondja: én is akarok veletek menni abban", hogy a békét a nemzetközi szerződések által megállapított statusquo alapján fentartsuk : azt hiszem, hogy ennek a béke minden őszinte barátja csak örülhet és örülni fog. (Élénk helyeslés.) Épen .azért, t. ház, midőn a válaszfelirat kifejezi örömét a felett, hogy a hatalmakkal a legjobb baráti viszonyban, hogy különösen Németországgal a legbensőbb viszonyban vagyunk s hogy ezen viszony ma is fennáll: én ezt mindig ugy értettem és nem érthettem máskép, mint ugy, hogy igenis örül azon, hogy ezen legbensőbb viszony, mely eddig is a léke fentartásának egyik fontos eszköze volt, mely eddig is más hatalmakat is a béke fentartása érdekében magához vonzott: ezen természetében, ezen vonzóerejében mais fennáll ésigy a mindnyájunk által óhajtott léke annál biztosabb. (Élénk tetszés.) Ismétlem, hitem és meggyőződésem, hogy igy értelmezte ezt azok közíil, kik a válaszfeliratot készítették, mindenki; minden ellenkező magva rázatot részemről határozottan visszautasítok; csakis az általam adott értelmezésben fogadhatom el a magam részéről és meg vagyok győződve —legalább reménylem hogy a többség is csak ezen értelemben fogadja el. (Élénk helyeslés a jobb;elől.) De ha már külügyi dolgokról beszéltem, talán méltóztatnak megengedni, mert hisz annál tisztább lesz a helyzet, hogy ez alkalommal nyilatkozzam azokra nézve, melyekre Irányi t. képviselő ur interpellált. (Halljuk!) — Nem foglal, azt hiszem, ez a t. képviselő úrra nézve jogsérelmet magában, mert hiszen ő zárszóval élhetvén, módja lesz refleetálni mindazokra, miket mondani fogok. — Természetesen nem fogok egyenként a kérdésekre válaszolhatni, de általánosságban kívánom a feleletet megadni; ismétlem, azon szempontból, hogy addig is, mig a nemsokára összeülendő delegatióban az, ki a külügyek körül nyilatkozni első sorban hivatva van, talán részletesebben is nyilatkoznék, megadjam én mindazt a felvilágosítást, a mely szükséges. (Halljuk!) T. ház! Oroszországhoz való jelenlegi viszonyunkat csakis a Németországhoz való viszonyunk alapján lehet helyesen megítélni. A szerződés lényege Németország és monarchiánk közt az, hogy ezen két államot külveszélyekkel szemben szorosan egymáshoz fűzi; de kizárólag feladata a béke fentartása volt és az ma is és nem a háború. Ha kizárólagos czélja a béke fentartása,, természetesen ezen szövetségnek egyik főfeladata volt, hogy a többi szomszéd-államokkal és igy igen természetesen a béke fentartása szempontjából oly fontos Oroszországgal is jó barátságos viszonyt hozzon létre s ez által a békének mindig nagyobb biztosítékokat szerezzen. Oda kellett tehát a mi kormányunknak is törekednie — a német kormánynyal együtt — hogy a viszonyt minden irányban megnyugtatóvá, loyalissá és bizalmassá tegye. Es be kell ismerni, hogy ez irányban Oroszországnak ugy fejedelme, mint mostani kormánya részéről a két szövetkezett kormány törekvései a legnagyobb előzékenységgel találkoztak. Ezen ily módon alakult viszony a skierniewieei találkozáson tettleges kifejezést nyert, mikor a három monarcha baráti érzelmeit egymás iránt újra biztosította, mert hiszen megzavarva ezek sohasem voltak és midőn az illető ministerek személyesen érintkeztek, ezzel azt hiszem, Európa népeinek csak jó szolgálatot tettek, újabb biztosítékot adván az iránt, hogy a léke — ismétlem a fennálló szerződés alapján — fen fog tartatni. Ezt ugy tudom, hogy örömmel is fogadták legnagyobb részben mindenütt; a mint hogy örülnie is kell azon mindenkinek, ki a békét akarja, midőn három hatalmas ország fejedelme és kormánya egyesül arra, hogy a békét megzavartaim senki által nem engedi. Ugyanazon erkölcsi összetartásnak, ugyanazon irányzatnak és ozélzatnak ad ez kifejezést, a mely a két császár-szövetséghez vezetett, értve a német császár és a magyar-osztrák monarchia uralkodója közti szövetséget. És épen azért, mert semmi egyéb nem ezéloztátott, nem volt Skierniewicén szükség semmiféle írásra, sem szerződésre, sem jegyzőkönyvre, mert arra, hogy — a mint jelzem —• a béke fentartása iránt egymásnak kölcsönös őszinte támogatásával minden megtörténjék : elégséges volt a monarchák és a kormányok őszinte és következetes elhatározása, Ezen a skierniewieei találkozás által kifejezést nyert elhatározás fogja vezetni monarchiánk kormányát, mely a kölcsönösségre Oroszország részéről bizalommal számított. Ez, uraim, a helyzet ezen találkozás után és ugy fogják azt fel Németországban is, hogy megerősítése a két császár szövetségének —• mint nevezik — vagyis a