Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

46 9 orwígMi ülés október 15. 1884. évenkint,. akár maga a birtok, egyre megy ki, a különbség legfeljebb csak az, hogy igy megmarad a birtokosnak puszta czíme és jellege. A mi pedig a lassú fokozatos elkobzást illeti, az emlékeztet azon humánus gazdára, ki, hogy az egyszerre annyira ne fájjon, darabonként vagdaltatja le kutyásának a farkát. (Mozgás jobbfelöl.) És minket, kik e bűnös játéknak véget aka­runk vetni, vádolnak anarchiával, földosztogatással és communismussal és kik ? Elükön azon párt, mely 9 év óta űzi az elébb jelzett pusztító gazdaságot. A ki szelet vet, az vihart fog aratni; ki kol­dusokat és proletárokat teremt, annak az ebből szükségképen bekövetkező forradalomban leg­nagyobb érdeme lesz és hiába igyekszik majd a felelősséget azokra hárítani, a kik még idejekorán figyelmeztetik az országot e gazdaság veszélyeire. Mindezeket kikerülni és legalább földmíves­népünket a végenyészettől megmenteni, vette fel az antisemita-párt az agrár törvényhozást és a kis­birtok védelmét programmjáha. Ennek megmenté­sével a többi osztályok pusztulása és romlásának is gátat vetnénk és elérve eczélt, nyugodt öntudat­tal nézhetnénk a nemzet e hazábani éltének máso­dik évezreUe elébe. T. ház! Meg vagyok győződve e ház tagjai­nak legnagyobb részéről, hogy egy hang bármily halkan, de felszólal keblükben, mely törekvéseink pártolását ajánlja nekik, kérem ne némítsák el e hangot elcsépelt phrasisokkal —• ugy mint az elő­adó ur tette — melyeknek már maguk sem hisz­nek, mert e benső hang nem egyéb, mint a haza, a nemzetszeretet sugallata. Most még gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak csak annyit vagyok bátor felelni, hogy ha mi itt csak 17-en vagyunk is, odakünn az országban okvetlenül nagyobb a mi pártunk, mint az övé. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélsőbal külön­böző padjain.) Ajánlom a saját és elvtársaim nevében benyúj­tott válaszfelirati javaslatot elfogadás végett. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbal különhözH padjain. A javas­latot aláirtak: B. Andreánszky Gábor, Ónody Géza, Ráth Ferencz, Gsúzy Pál, Vadnay Andor, dr. Rácz Géza, Istóczy Győző, dr. Komlóssy Ferencz, Margitay Gyula, dr. Nendtvich Károly, Zimándy Ignácz.) Pulszky Ferencz: T. képviselőház! (Bal! juk! Halljuk!) Azok, a kik eddig szóltak, mind­nyájan pártot képviseltek és hátuk megett többen álltak. Én nem vagyok ily szerencsés helyzetben, egészen egyedül állok itt, képviselem a kerületemet, de párthoz nem tartozom. Mindenesetre ennek is van egy előnye, az, hogy pártfegyelem által egyáltalá­ban nem vagyok feszélyezve, hogy teljesen meggyő­ződésem szerint beszélhetek, mert nem félek attól, hogy pártom érdekeit itt vagy amott megsértsem, Meglehet, hogy a miket mondok, azok néme­lyik részen, hol itt, hol ott tetszeni vagy nem tetszeni fognak, de azt mindenesetre mindenki igen jól tudja, hogy már korom is kizárja azt, hogy a ministeri vörös székekre vágyódjam, mindenki tudja, hogy az ilyen érdekek nálam lehetetlenek. Most a válaszfeliratról van szó. A trónbeszéd egyszerűen prózai munkaprogrammot ad elénk, semmi egyebet. Ez nézetem szerint egészen correct. Nagy elvi kérdésekről jelenleg valóban szó nem le­het, itt csak arról van szó, hogy azon alapon, melyet megvetettünk, tovább folytassuk a reformokat. A mi a bizottság feleletét, a választ illeti, az már kevésbé egyszerű, de igen soknak tetszik, mert mindig azt praetendáljuk, hogy keleti nép vagyunk és igy belekeverünk keleti phrasisokat, sőt még byzantinismust is ; (Zajos derültség) hanem utoljára a válasz tartalma még sem egyéb, mint a trónbeszédnek visszhangja. Mindez rendén is van. Jóformán két vagy három kérdés marad, a melyekre nézve különbözők a nézetek, a me­lyekről már most is lehet és kell szólni; mert mindenki akarja a főrendiház reformját, mindenki akarja a büntető eljárás megalkotását stb., szóval azt az egész hosszú lajstromot, a mely elénk ter­jesztetett, melynek csak egy hibája van, hogy túl­ságosan hosszú s nem hihető, hogy a legjobb aka­rat mellett is képesek leszünk az abban foglalta­kat mind elvégezni; mindenesetre elégséges, ha csak egy részét is elintézzük. Hanem erről most szólni lehetetlen, mert nem tudjuk, hogy a kor­mány mily alakban s mily részletekkel terjeszti « azokat elénk; meglehet, hogy azokra nézve külön­bözők lesznek a nézetek. Hanem ismétlem, két vagy három kérdés van, melyre már most is szük­séges, hogy feleljünk. Az első az országgyűlés tartamának meg­hosszabbítása. Nézetem szerint ez inkább hely­rajzi és optikai, mint politikai kérdés. (Élénk de­rültség.) Volt szerencsém már egyszer e házban, még pedig amott ülni (a jobboldalra mutat). A kor­mányelnök ur ő excellentiája körülbelül itt ült (a baloldalra mutat). Mi akkor ott azon az oldalon az öt esztendős országgyűlést kívántuk, a kik pedig itt ültek, ragaszkodtak a három esztendőhöz. Most ők kívánják az öt esztendőt és ugy hiszem, hogy a kik most itt ülnek, azok valószínűleg a három esz­tendő mellett vannak. Ez tehát szerintem topográfiai kérdés, (Élénk derültség) mert a ki itt ül a baloldalon, . mást kivan, mint a ki ott a jobboldalon ül és ez az optikával függ össze, mert az egyik rész a kérdés egyik oldalát, látja, a másik rész a másikát, mert hiszen utoljára is minden kérdésnek két oldala van. Ha minden feszély nélkül akarunk beszélni, azt hiszem, ezt a kérdést nem azon okból hozzák napirendre, hogy az első évben nehezen dolgozik a ház, mert időbe telik, mig tagjai összegyalulód­nak és munkára képesekké válnak, az utolsó év­ben pedig mindenki a választókat nézi, nem igen nézi bizony őket senki, (Derültség) hanem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom