Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-9
44 9. on-eágos íSSás október 16. 1884. sikeresen harczoljunk a nélkül, hogy a zsidót és zsidóságot meg ne támadjuk, ugy mint lehetetlen volna az ellenség által reánk lőtt golyók ellen védekeznünk a nélkül, hogy védelmi helyzetbe ne helyeznők magunkat és meg ne támadnánk az ellenséget, mely gyilkos lövegeit szórja felénk. A zsidóság hatalmi forrása öntudatában, minden a mozgó tőke túlkapása ellen intézett támadás ellen egy tömör falanxban kel ki; mert ez reá nézve létkérdés. Minden valódi termelőképességet nélkülözve, egyedül a kereskedés, uzsora és lelketlen pénzüzérséggcl képes tűlszapora faját fentartani. (Nagy derültség.) A kereskedés már is nem eléggé táplálja őt, bármennyi kéz furakodjék a termelő és fogyasztó közé, ezt az ijesztő mérvben növekvő tömeget nem képes többé táplálni és így ez fentartása végett vérében fekvő élősdi ösztönére és talentumaira van utalva. (Ugy van! a bal- és a szélső báloldal egyes padjain.) Ezért kel a zsidóság mindig a mostani gazdasági rendszer,az úgynevezett kereskedési szabadság védelmére; mely alatt ő a tőke ököljogát érti, hol nincs más menedéke a gyengének az erős előtt, mint a koldusbot és a szolgaság, az államnak pedig egyéb hivatása, minta hatalmasnak végrehajtójóvá lenni. Ezen kóros állapot elleni keresztény önvédelmet nevezzük mi antisemitizmusnak és ez értelemben elfogadjuk mi azt, hogy az antisemitizmus egészséges visszahatás egy kóros állapot ellen és hogy a mint e kóros állapot a zsidók által társadalmunkon ejtett ezer meg ezer seb gyógyítva lesz, megszűnik jogosultságával együtt az antisemíta-párt is. Akkor igen, de addig nem. {Helyeslés a bal- és szélső baloldal egyes padjain) És hogy jogosan nevezzük mi e kórt sémi tizmusnak, csak a zsidók több ezer évi történetére hivatkozom. Nem-e küzdött az isteni ihlettel megáldott első törvényhozójuk, népe fajbeli eszményképe, az aranyborjú imádása ellen; nem-e tiltá el neki a kereskedést vagy inkább lelketlen üzérkedéseit, nem-e állapítá meg az engesztelő évet és nem-e küzdtek e nép legjobbjai saját antisemitáik, a próféták, vérükben fekvő gonosz hajlamaik ellen, (Ügy van! balfelól.) Mig végtére,- csakis körükből emelkedett ki az isteni megváltó, ki reá hágott a kigyó fejére. És nem-e nemzeti politikából feszítették-e őt a keresztfára, csakhogy vallásuk, fajuk hajlamaihoz simulva, létrejöhessen mostani törvénykönyvük a Talmud. És ezért ragaszkodnak még azon zsidók is, kik egész vallásuk szellemi részéből még a legfőbbet, az egy élő istent sem hiszik, vallásuk titokteljes, anyagi jólétüket biztosító tantételeihez. Mert ha lemondanának a keresztény állam- és társadalomellenes tanaikról, előbb megszűnnének izraeliták, aztán sémiták lenni, egy része tán beolvadna a kereszténységbe, nagyobb részük pedig nyomtalanul eltűnne. Ezt ők igen jói tudják és azért nem fogadják hívatlan prókátorjaik tanácsát és nem lebbentik fel a fátyolt azon titkok felett, melyeket mint a német költő mondja: „Sie gnädig bedecken mit Nacht und Grauen." Mi csak látjuk pusztulni népünket, mely velük érintkezésbe jön, látjuk őket óriási mérvben gazdagodni (Ugy van! a bal- és szélső baloldal különböző padjain) munkakerülő természetük daczára; látjuk, mit ők genialitásuknak szeretnek nevezni, a szédelgést, hol a netán hiányzó észt bőven pótolják lelkiismeretlenséggel; látjuk, mikép talál öndiesőítésük viszhangot a kormány és más irányadó körökben; látjuk, mily közönynyel nézik, törvényhozásunk többsége és kormányférfiaink veszni saját fajukat és pótoltatni idegen származású más országok kitízöttjei által; látjuk, hogy furakodnak mindenhová, hol vagyont vagy befolyást nyerhetnek és aligha csalódunk, ha a legmagasabb trónbeszédben első sorban említett főrendiház újjászervezését annak köszönhetjük, hogy a mostani szervezet alapj án még nem sikerült zsidónak odabejutni. (Ugy van! a baloldal felől. Elénk derültség a jobboldalon.) És ezért követelni fogjuk mindenek előtt, hogy a főrendiház czélbavett rendezésénél a veszélyes zsidóelem és zsidóbefolyás zárassék ki és ezért feliratunk a vagyonkülönbség, illetőleg egy census, tehát a pénzhatalom tekintetbevételét határozottan ellenzi. Hn, mint én is azt helyesnek tartom, a régi jogot tekintetbe akarjuk venni, bízzuk a küldendő családtag választását magára a családra, ez valószínűleg sem a legérdemtelenebb, sem a legszegényebbet nem fogja oda küldeni. Most pedig a t. ház engedelmével pénzügyi helyzetünkre fogok áttérni. Mig óriási deficiteink léteznek, melyek ugyan a költségvetésben mint rendkivüi kiadásokból eredők vannak elő tüntetve, de budgetünk legren desebb részéi képezik: addig a mozgó tőke dictálja drákói törvényeit törvényhozásunknak. Pusztító hatalmának gátot vetni tehát egyedül az egyensúly helyreállítása által lehet. Véderőnk szervezete, még ha kültámadás ellen is kell védekeznünk, másodsorba szorul pénzügyi tehetségünk elől. Mert ha bezárja minden kölcsönadó zsidó uzsorás üzletét az állam elől, a jólétében veszélyeztetett polgárnál találhat az állam pénzsegélyt. De ha egy elszegényedett nemzet létében veszélyeztetik, ily risicoüzletre a legszükségesebb időben okvetlen megtagadja a tőzsde a kölcsönt, Semmi semindokoltabb tehát, mint az ország, a polgár vagyonának kímélése, azon vagyonnak, melyet a válságos időkben mindig megtalálhat az állam. Az általános elszegényedés jellemző arra, mennyit vétettek e kímélet ellen eddigi törvényhozásaink; mindannak daczára, hogy e mellett még óriási adósságok és kamatok fizetésére kötelezték az országot. Már e kötelezettségek teljesítése okvetlen követeli az egyensúly közvetlen helyreállítását. De akkor az állam e tőkék segítségét sem nél-