Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-9

44 9. on-eágos íSSás október 16. 1884. sikeresen harczoljunk a nélkül, hogy a zsidót és zsidóságot meg ne támadjuk, ugy mint lehetetlen volna az ellenség által reánk lőtt golyók ellen védekeznünk a nélkül, hogy védelmi helyzetbe ne helyeznők magunkat és meg ne támadnánk az ellenséget, mely gyilkos lövegeit szórja felénk. A zsidóság hatalmi forrása öntudatában, min­den a mozgó tőke túlkapása ellen intézett támadás ellen egy tömör falanxban kel ki; mert ez reá nézve létkérdés. Minden valódi termelőképessé­get nélkülözve, egyedül a kereskedés, uzsora és lelketlen pénzüzérséggcl képes tűlszapora faját fentartani. (Nagy derültség.) A kereskedés már is nem eléggé táplálja őt, bármennyi kéz furakodjék a termelő és fogyasztó közé, ezt az ijesztő mérvben növekvő tömeget nem képes többé táplálni és így ez fentartása végett vérében fekvő élősdi ösztönére és talentumaira van utalva. (Ugy van! a bal- és a szélső báloldal egyes padjain.) Ezért kel a zsidóság mindig a mostani gazda­sági rendszer,az úgynevezett kereskedési szabadság védelmére; mely alatt ő a tőke ököljogát érti, hol nincs más menedéke a gyengének az erős előtt, mint a koldusbot és a szolgaság, az államnak pedig egyéb hivatása, minta hatalmasnak végrehajtójóvá lenni. Ezen kóros állapot elleni keresztény önvédel­met nevezzük mi antisemitizmusnak és ez értelem­ben elfogadjuk mi azt, hogy az antisemitizmus egészséges visszahatás egy kóros állapot ellen és hogy a mint e kóros állapot a zsidók által társa­dalmunkon ejtett ezer meg ezer seb gyógyítva lesz, megszűnik jogosultságával együtt az anti­semíta-párt is. Akkor igen, de addig nem. {Helyes­lés a bal- és szélső baloldal egyes padjain) És hogy jogosan nevezzük mi e kórt sémi tizmusnak, csak a zsidók több ezer évi történetére hivatkozom. Nem-e küzdött az isteni ihlettel meg­áldott első törvényhozójuk, népe fajbeli eszmény­képe, az aranyborjú imádása ellen; nem-e tiltá el neki a kereskedést vagy inkább lelketlen üzér­kedéseit, nem-e állapítá meg az engesztelő évet és nem-e küzdtek e nép legjobbjai saját antisemitáik, a próféták, vérükben fekvő gonosz hajlamaik ellen, (Ügy van! balfelól.) Mig végtére,- csakis körükből emelkedett ki az isteni megváltó, ki reá hágott a kigyó fejére. És nem-e nemzeti politikából feszí­tették-e őt a keresztfára, csakhogy vallásuk, fajuk hajlamaihoz simulva, létrejöhessen mostani törvény­könyvük a Talmud. És ezért ragaszkodnak még azon zsidók is, kik egész vallásuk szellemi részéből még a leg­főbbet, az egy élő istent sem hiszik, vallásuk titok­teljes, anyagi jólétüket biztosító tantételeihez. Mert ha lemondanának a keresztény állam- és társa­dalomellenes tanaikról, előbb megszűnnének iz­raeliták, aztán sémiták lenni, egy része tán be­olvadna a kereszténységbe, nagyobb részük pedig nyomtalanul eltűnne. Ezt ők igen jói tudják és azért nem fogadják hívatlan prókátorjaik tanácsát és nem lebbentik fel a fátyolt azon titkok felett, melyeket mint a német költő mondja: „Sie gnädig bedecken mit Nacht und Grauen." Mi csak látjuk pusztulni népünket, mely ve­lük érintkezésbe jön, látjuk őket óriási mérvben gazdagodni (Ugy van! a bal- és szélső baloldal kü­lönböző padjain) munkakerülő természetük daczára; látjuk, mit ők genialitásuknak szeretnek nevezni, a szédelgést, hol a netán hiányzó észt bőven pótol­ják lelkiismeretlenséggel; látjuk, mikép talál ön­diesőítésük viszhangot a kormány és más irányadó körökben; látjuk, mily közönynyel nézik, törvény­hozásunk többsége és kormányférfiaink veszni saját fajukat és pótoltatni idegen származású más országok kitízöttjei által; látjuk, hogy furakodnak mindenhová, hol vagyont vagy befolyást nyerhetnek és aligha csalódunk, ha a legmagasabb trónbeszéd­ben első sorban említett főrendiház újjászervezését annak köszönhetjük, hogy a mostani szervezet alap­j án még nem sikerült zsidónak odabejutni. (Ugy van! a baloldal felől. Elénk derültség a jobboldalon.) És ezért követelni fogjuk mindenek előtt, hogy a főrendiház czélbavett rendezésénél a veszé­lyes zsidóelem és zsidóbefolyás zárassék ki és ezért feliratunk a vagyonkülönbség, illetőleg egy census, tehát a pénzhatalom tekintetbevételét hatá­rozottan ellenzi. Hn, mint én is azt helyesnek tar­tom, a régi jogot tekintetbe akarjuk venni, bízzuk a küldendő családtag választását magára a csa­ládra, ez valószínűleg sem a legérdemtelenebb, sem a legszegényebbet nem fogja oda küldeni. Most pedig a t. ház engedelmével pénzügyi hely­zetünkre fogok áttérni. Mig óriási deficiteink léteznek, melyek ugyan a költségvetésben mint rendkivüi kiadásokból eredők vannak elő tüntetve, de budgetünk legren desebb részéi képezik: addig a mozgó tőke dictálja drákói törvényeit törvényhozásunknak. Pusztító hatalmának gátot vetni tehát egye­dül az egyensúly helyreállítása által lehet. Véd­erőnk szervezete, még ha kültámadás ellen is kell védekeznünk, másodsorba szorul pénzügyi tehet­ségünk elől. Mert ha bezárja minden kölcsönadó zsidó uzsorás üzletét az állam elől, a jólétében veszélyeztetett polgárnál találhat az állam pénz­segélyt. De ha egy elszegényedett nemzet létében veszélyeztetik, ily risicoüzletre a legszükségesebb időben okvetlen megtagadja a tőzsde a kölcsönt, Semmi semindokoltabb tehát, mint az ország, a polgár vagyonának kímélése, azon vagyonnak, melyet a válságos időkben mindig megtalálhat az állam. Az általános elszegényedés jellemző arra, mennyit vétettek e kímélet ellen eddigi törvényhozásaink; mindannak daczára, hogy e mellett még óriási adósságok és kamatok fizetésére kötelezték az or­szágot. Már e kötelezettségek teljesítése okvetlen követeli az egyensúly közvetlen helyreállítását. De akkor az állam e tőkék segítségét sem nél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom