Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-9
^Q 9, «rsüfig»s ülés október 15. 1884. lomnak nyilvánítása a kormány iránt, a melyhez én ezen t. ház előtt már évek óta ismert álláspontomnál fogva, szintén hozzá nem járulhatok. (Helyeslés balfelöl.) Ezek a felirati javaslatnak azon sarkalatos pontjai, melyek miatt azt érdemileg nem fogadhatom el. Legyen szabad e helyen mindjárt megemlékeznem a javaslatnak egy oly pontjáról, melylyel elvi ellentétben nem állok, melyre azonban mégis egy megjegyzésem van. At. előadó ur által benyújtott felirati javaslat a trónbeszédnek a külügyi helyzetre vonatkozó részét, hogy ugy mondjan, kiélesítve tárja elénk, kiemelvén és mintegy akként eommentálván a trónbeszédnek előbb említett szavait, hogy az a viszony, melyben monarchiánk európai állását elfoglalja: a kettős szövetségi viszony Németországgal és a barátsági és legjobb egyetértési viszony a többi európai államokkal. Én, mint mondám, ezen állásponttal elvi ellentétben nem vagyok. Azonban oly nagy fontossággal bir ennek ily praeeis korvonalozottságban való kijelentése a képviselőház feliratában, hogy én azt tartom, múlhatatlan kötelessége lesz a t. kormánynak a vita folyamán nyilatkozni, vájjon a feliratnak ezen részét egész kiterjedésében magáévá teszi-e, helyesli-e, vájjon ez az ő álláspontját fejezi-e ki? Egészen más jelentőséget nyer — bármennyire tiszteljem a feliratot benyújtott uraknak egyéni állását és annak súlyát — egészen más jelentőséggel bir a feliratnak az a része, ha az csak mint a képviselőház egy csoportjának magánmeggyőződése van elénk tárva s egészen más jelentőséggel bir, ha az a kormánynak sanctiójával ellátva, a kormánynak hozzájárulásával kerül tanácskozásunk alá. (Ugy van! balfelöl.) S én azt hiszem, hogy a kormány e tekintetben a felirati vita folyamán homályt nem hagyhat fenn. Ennek egyszerű megjegyzése után megmondom a másik szempontot, a miért a bizottság által benyújtott válaszfelirati javaslathoz hozzá nem járulhatok. (Halljuk!) A felirati vitát egyáltalán kétféle szempontból lehet felfogni, t. ház! Lehet azt tekinteni ugy, mint az más államok alkotmányos praxisában már szokássá vált, tisztán a parlamenti eljárás egy időszakonként ismétlődő formalitásának, a midőn aztán annak tartalma valami különös politikai jelentőséggel nem bir. De tekinthető az politikai enuntiatiónakis, melyben az újonnan megválasztott képviselőház ülésezésének és törvényhozói működésének mindjárt első szakában meg kivánja jelölni azt az elvi irányt, melyben törvényhozói feladatának megoldásában haladni akar. A ház bizottsága, mely a napirenden levő fölirati javaslatot elénk terjesztette — bizonyítja ezt a javaslatnak ugy terjedelme, mintáz ahhoz a t. többséghez közel álló hírlapok eommentárja is — a második felfogásból indul ki. A ház bizottsága egy nyomatékos politikai enuntiatióval akart a nemzet elé lépni felirati javaslatában. És ha ezt a mértéket kell alkalmaznom a t. bizottság felirati j avaslatára; ha abban keresnem kell a képviselőház egy politikai enuntiatióját: kénytelen vagyok bevallani, hogy az engem minden általam is elismert formai szépsége és külső tökélye mellett is, tartalmának tekintetéből egyáltalán ki nem elégít, sőt hogy abban az általam előbb dicsért formai tökély inkább a positiv politikai tartalom hiányának elleplezésére szolgál. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Nem kívánom én a felirati javaslattól, hogy a politikai élet minden egyes ágára kiterjeszkedjék és nem is szándékozom ezt tenni azon javaslatban, melyet az előadottak folytán be fogok nyújtani. Meg akarom tartani a feliratnak azon jellegét, hogy válasz a trónbeszédre. Azon határok közt kívánok maradni, melyeket a királyi trónbeszéd által érintett tárgyak elénk szabnak. De ha politikai nyilatkozatot kivan tenni a képviselőház: akkor ezen határok közt mozogva is megkívánom, hogy a trónbeszédben jelzett reformoknak legalább azon részeire nézve, melyek különböző irány alkalmazását engedik és melyek a nemzet actualis életérdekeit érintik, határozott irányelvet tartalmazzon és kitűzze azon vezéreszméket, melyek szerint azok megoldását keresi. S ez az, a mit én a bizottság válaszfelirati javaslatában nélkülözök. A trónbeszédben érintett tárgyak között, az én felfogásom szerint, azon kimagasló jelentőseggel, hogy azokra irányt jelző válaszszal adósok nem maradhatunk, ha egyáltalán válaszfelirati javaslatunknak a politikai nyilatkozat súlyát akarjuk tulajdonítani, a következők birnak: A főrendiház újjászervezésére való utalás, a trónbeszédnek mindnzon részei, melyek a közigazgatás reformját egyes ágazataiban érintik, a trónbeszédnek azon részei, melyek az országgyűlések időtartamának meghosszabbítását tűzik napirendre és végre a trónbeszédnek a pénzügyi helyzetre és az Ausztriával fenforgó pénzügyi és közgazdasági viszony szabályozására vonatkozó része, nemkülönben azon passusok, melyekben a trónbeszéd társadalmi állapotaink némely bajairól szól. Elismerem,hogy a trónbeszédben foglalt minden egyéb tárgyhoz is lehet hosszabb-rövidebb és mindenesetre érdekes és fontos eszmecserét fűzni; de ezek azok, a melyek felfogásom szerint annyira összefüggnek azon actualis követelményekkel, melyek a^ttemzet jelenlegi helyzetéből az annak életében ép most leginkább mutatkozó bajokkal összefüggnek, hogy ezek előtt kitérni nem tartottam lehetőnek, ezekre nézve határozott politikai vezéreszmét megmondani szükségesnek tartom a t. ház részéről. (Halljuk! Halljuk!)
