Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-27

27. orsA.iaros ülés december 1. 1884, 325 együttes erővel védelme és fentartása mulhatlanul megkíván: ugy más oly kötelezettségeket, melyek e czélon túl terjednek s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szükségesek, magára nem vállalhat. * Én, t. ház, az 1867: XII. t.-ezikket, mint Magyarország közjogi alapját, mint olyan közjogi alapját, a mely ez időszerűit leginkább képes a magyar nemzet fennállását és továbbfejlődését biztosítani, elősegíteni, elfogadtam mindig, elfogadom most is. Ha tehát azt látom, hogy ezen törvény leg* fontosabb szakaszai végre nem hajtatnak, az olyau kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, mely nem ezen törvény szelleimben jár el. Könynyebb áttekintés végett t. ház, az 1867 :XH. t.-cz. szakaszait két csoportra vélem osztandóknak. Az egyik csoport az, a mely későbbi törvényhozási működés által nem érintetett; a másik csoport az, melyet későbbi törvényhozási működés módosított. Az első csoportban az 1 —52-ig terjedő szakaszokat vélem sorozhatni, ezekre nézve a törvény szavai oly világosok, hogy közelebbi magyarázatot nem kivannak. Azért nem is a dolog lényegére nézve, mint inkább csak a magam igazolására, hogy ezen kérdést a t. ház szine előtt felvetni bátorkodtam, szükségesnek tartom ezek közül csak egy példának tüzetesebb megvilágítását. Ezen példa t. ház, a hadügy, melyet ezen törvény a 9-15. §-okban határoz meg, A 11. §-ban világosan, félremagyarázhatatlanul mondatik, hogy mi a közös védelmet a magyar hadsereg segélyével tartozunk eszközölni, a mely kiegészítő részét képezi az összes hadseregnek. Ami ezen szakaszban az összes hadsereg egységes vezérletéről, vezényletéről és belszervezetéről mondatik, az természetes: mert két oly hadseregnél, mely egymásnak kiegészítő részét képezi, mindennek egységesnek kell lenni. De közös hadsereget sem ezen szakasz, sem ezentörvényczikk, se tudtommal egyetlen más törvényünk sem említ. T. ház! Ha e törvény azt mondja, hogy a magyar hadsereg kiegészítő részét képezi az összes hadseregnek, már ez által kimondja, hogy magyar hadseregnek léteznie kell. A hadsereg fogalmát nem az emberek tömege, nem az ujonczok egyénisége állapítja meg, hanem igenis azon szervezet, a mely minden hadi készletekkel ellátva, egyedül képesíti az emberi tömegeket a háború sikeres viselésére. A téglák, gerendák, deszkák halmaza még nem képez épületet; hogy a nyers anyag a használható épület fogalmának megfeleljen, szükséges az, hogy ezek bizonyos rendszer szerint összeállittassanak, tetőzettel, külső burkolattal, belső berendezéssel elláttassanak. Ez áll a hadseregről is, ha tehát a törvény kimondja, hogy a magyar hadsereg kiegészítő része az összes hadseregnek, kimondotta egyszersmind azt is, hogy a magyar | hadsereget alkotó nyers anyag, az ujonczok tömege, először illesztessék bele azon szervezetbe, mely a hadsereg fogalmának megfelel és mint ilyen szerves egész, mint magyar hadsereg képezze az összes hadsereg kiegészítő részét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A törvény tehát világos jogot ad nekünk a magyar hadseregre, a mit nem is tehet másként, ha csak ellenmondásba nem akarjönni önmagával, miután előzetesen már kijelentette, hogy Magyarország közjogilag független állam. A közjogilag független államnak pedig egyik főkelléke az, hogy függetlenségét érvényesíthesse. Ezt pedig másképen nem teheti, mint saját nemzeti hadseregével. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi közjogi függetlenségünk nem közös ügy. Az a mi kizárólagos sajátunk, azt csak mi vagyunk hivatva megvédeni. (Ugy van! a bal és szélső báloldalon.) A pragmatica sanctió mindkét fő alapelvének, melyek egyike a közös biztonságnak együttes erővel való megvédése, a másik Magyarország közjogi függetlensége, csakis a magyar hadsereg tehet eleget, a mennyiben a közös biztonság megvédését eszközli, mint kiegészítő része az összes hadseregnek; Magyarország közjogi függetlenségének megvédését azonban eszközli mint tulajdonképeni magyar hadsereg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mellett tehát, hogy közjogi törvényeink a közös hadseregről említést nem tesznek; a mellett, hogy a magyar hadsereghez jogunk kétségtelen; a mellett, hogy arra állameszménk érdekében szükségünk is van, a méltányosság is ugy hozza magával, hogy, egy olyan nemzet, mely annyit áldoz a hadseregre, ne legyen megfosztva attól az öntudattól, hogy ezen áldozatokat saját hadserege érdekében teszi {Ugy van! a szélső baloldalon.) De a méltányosság szempontján kivül a czélszerú'ség, a hasznosság és légióként a lehetőség szempontja is igen nagy szerepet játszik. Ezt tekinteten kivül hagyni nagy hiba volp* A magyar hadsereg felállításának czélszerűsége azonban csak oly szembeszökő, mint annak törvényes jogosultsága. Mióta az általános hadkötelezettség európaszerte érvénybe lépett; azóta a hadügy megszűnt cabinet- érdek lenni és azóta a cabinet- háborúk ideje valószínűleg örökre lejárt és a hadsereg érdeke annyira összefort a nemzet, sőt annak minden egyes tagja sorsával és érdekével, magának a hadseregnek ereje annyira függ és fokozódik a nemzet életképességétői, hogy a legújabb és legjelesebb hadászati irók között nézetkülönbség nincs arra nézve, hogy csakis az a czélszertí hadügyi szervezet, a mely határozottan kifejezett nemzeti jelleggel bir. {Élénk helyeslés a szdsö baloldalon.) A közös hadsereg már elnevezésénél fogva sem bírhat határozottan kifejezett nemzeti jelleggel,