Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-26

g(j2 20. o szagos ülét november 29. 1884 de kiadásainkat sem vagyunk képesek leszállítani, mert a nagy kiadások nem a mi kezeinkben vannak. A nagy kiadásokat az államadósságok kamatjai és a közösügyi kiadások teszik. A közösügyi ki­adások 1868-ban 98 milliót tettek. 1885-ben 116 milliót tesznek és az occupatio költsége 6 millió 400 ezer forint, íeháí 24 millióval több mint 1868-ban. Igaz, az országgyűlés a delegátiót kiküldi, hogy ott érvényesítse a magyar parlament jogát. IJÍ: ezen delegatiónak tanácskozása nem egy ország­gyűlési bizottság tanácskozásához hasonlít, hanem inkább cg}" szerzetes rend gyakorlatához, melyet az engedelmesség fogadalmának köteléke alatt istenfélő némaságban teljesítenek. (Derültség a szélső baloldalon.) Es ezen gyakorlatot követi aztán a nagy ebéd, (Derültség a szélső baloldalon) mert t. ház, több díszebédet ettek meg a delegatio tagjai, mint a mennyi beszédet a delegatióban elmondtak. (Élénk tetszés a szélső bal .Idaion.) Eddigelé a delegatió­ban a nagy kiadások fejében még kértek, köve­teltek valamit, de most már az is elnémult. A ministerelnök ur 1865 -ben Magyarországon a Lehel kürtjét harsogtatta az állami önállóság utján; 1875-ben már Józsue trombitáját fútta Jerikó alatt, 1885-ben már fejünk felett a nagy dobot fogja megütni. {Tetszés a szélső baloldalon.) Mi azt hisszük, hogy akkor volt igaza a minister­elnök urnak, mikor a Lehel kürtjét fútta; azt hiszszíik, hogy Magyarországnak pénzügyeit ren­dezni, anyagi életét szervezni nem lehetséges más­kép, mint az állami önállóság alapján. (Élénk he­lye-lés a szélső baloldalon.) Minden állam, mely sza­bad rendelkezési jogát visszanyerte, virágzásnak indult. Ezért törekszik minden állam arra, hogy szabad rendelkezési jogát visszanyerje. A sza­bad rendelkezési jognak megtermékenyítő ereje arra kényszerítette Magyarország törvényhozását 1848-ban, hogy a jobbágyságot megszüntesse és szabad tulajdonosává tegye a földnek. Épen ügy kell, hogy e nemzet is Magyarországnak szabad tulajdonosává legyen, mert nem volt az 1848 előtti időszaknak oly elnyomott jobbágya, mint a mily elnyomott jobbágya Ausztriának Magyarország, mely Magyarországnak saját belügyeire, saját szükségleteinek fedezésére százból csak 18°/° jut. Egy jobbágy sem szolgált 82 napot ugyanakkor földesurának, mikor csak 18 napot dolgozhatott ő magának. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Miért tagosítunk! miért teszszük a földbirtokot szabaddá, ha nem azért, hogy a földet szomszédaitól függet­lenítsük, hogy a fold kihasználásának és megmun­kálásának jövedelmeit a szabadság által megsza­porítsuk. 8 Magyarország ne legyen annyira sza­baddá szomszédjától és annak gazdálkodási rend­szerétől, hanem legyen összekötve vele a fogyasz­tási adók és a közösiigyek egész lánczolatával, mint a mennyire fel van szabadítva a föld népe a tagosítva tulajdonába jutott birtokkal. (Élénk he­lyeslés a szélső balon.) Uraim, nem az áldozatoktól irtózunk mi. Tudjuk mi azt, hogy Francziaország, mikor az 1870—71-iki szerencsétlen háború bevégződött, nagy terheket volt kénytelen magára vállalni. Hatvan adótörvényt szavazott meg a franczia parlament, hogy 750 millió frank újabb adó fedeze­tet nyerhessen. Miért hozták ezen áldozatokat"? Azért, hogy az idegen megszálló csapatok a fővá­ros falai alól és az országból kivonuljanak. Mi is szívesen meghoznók önállóságunk, szabadságunk és függetlenségünk ezen áldozatát. I>e önök az ál­dozatot megkívánják és mégis az ország főváro­sára jetekintenek a Gellérthegy ágyúi és váraink­ban vannak az idegen megszálló csapatok. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: Árulás! (Derültség a jobb­oldalon.) Ugron Gábor: Azt mondják önök, hogy a költségvetést az országnak kell megszavazni, nem pedig a kormánynak. Lehet, igaz, de nekünk meg kell tagadnunk ezen kormánynyal szemben a költ­ségvetést, mert a két fogalmat, állam és kormány, össze kezdik téveszteni. Azt hiszik, hogy a kor­mány és pártja képezi az államot. Azt hiszik, hogy az állam urai, nem pedig az állam javainak egy­szerűen kezelői. Ugy rendelkeznek az állam javai felett és akként használják fel az ország jövedel­meit, hogy nem csak az állam czéljaira fordítják, hanem saját pártérdekeik erősítésére és kizsákmá­nyolására. 'Élénk helyeslés a széhő baloldalon.) Igaz, ők mint a Baal papjai a bálványnak kérik az ál dozatokat, de maguk fogyasztják el. (Derültség a szélső balon.) Azt hiszik, hogy meg vannak örökösödve Magyarország kormányában, pedig mulandók, mert mint az ember testéről a bőr, a nemzet testéről is a kormány iehámlik, az igaz, hogy annál később, minél vastagabb. (Nagy moz­gás.) Önök csak a nemzet megbízásából kezelik az ország javait és nem haszonbérlői, hogy subáren­dába adhassák. Ha végig tekintünk, hogy mi : ként használják fel önök az állam javait, a meg­botránkozás fogja el lelkünket. (Helyeslés a szélső balon.) Az államjószágok igazgatói nem a magán­javak pontos kezelésében érdemesült férfiak, hanem a tönkrement földesurak, a kiknek könnyelmíísé­gökaqudíücatio, hogy az állam jószágait kezel­jék. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Kiket neveznek ki önök kormánybiztosokká? A kormánybiztos első qualificatiója kevés kivétellel az, hogy köny­nyelműségének^ már vabirnikor fényes tanujcleit adta legyen. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Szege­ién középületek emelkedtek. Büszkén hivatkoz­nak önök arra, hogy ezen "közéfnileteket a nem­zet áldozatkészsége emelte. Nézzék meg, ezek egyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom