Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-26

298 2ÍÍ. ors/.ágos ülés november 2D. 1884. rendelt vélem én ykülömbség leliet közöttünk, azoknak czélszeríísége és szükségessége iránt. Másfelől a költségszaporulatból csaknem 6 és fél milliót vesznek igénybe az állami üzemek; a posta-, távírda-, dohány-, só-üzlet, vasút és gyárak fejlődése, ugy hogy ha az államjószágokra és fémbányászatra 700,000 frttal kevesebbet nem irányzott volna elő a kormány; részben az áliamjószá gok eladása, részint a fémiparnak egyes pontokra eoncentrálása és több meddő üzemnek felhagyása, valamint némely átfutó kiadásnak elmaradása folytán, e kiadás még nagyobb lenne. De azt Mezem, hogy mindenki egészséges iránynak és örvendetes jelenségnek fogja tekinteni az állami üzemnek azon fejlődését és fejlesztését, mely e költségvetésben is ily jelentékeny összegekben mutatkozik. Mert egyfelől: az államnak, &?• adottra nézve legkevésbéterhes és legigazságosabb terhét képező bevételei fejlődnek ez utón; másfelől pedig nagy közszolgálatok és nagy iparágak tökéletesittetnek is; melyeket a társadalom és magánipar vagy oly Kiértekben, vagy oly jól létesíteni és teljesíteni most képes nem lenne, mint az állam. Hogy pénzügyi szempontból helyes ez irány, mutatják az eredmények; mikor csak a posta-, dohány-, só- és vasut-üzlet 50 millió forint tiszta hasznot ad az államháztartás rendelkezésére: holott 1875-ben csak 257-' millió tiszta hasznunk volt ez üzemekből. Á jövedelem e megkétszereződése a telierfelosztás arányosabbá tételét és az államélet fejlődését ép ugy bizonyítja, mint a fogyasztásnak és forgalomnak emelkedését, melynek egyúttal eszközeit teremte meg ez utón az állam. Ha tehát e fontos pénzügyi és közgazdasági tekintetek arra bírták a kormányt, hogy ez üzemek fejlesztésére ne csak a rendes kiadások közt vegyen fel mintegy 6 és fél milliónyi költségszaporulatot, hanem csaknem hasonló összeget irányozzon elő a beruházások közt is e czélra, a végett, hogy ezen állami üzemek még jobban felszerelve, jobban kiterjesztve és tökéletesítve legyenek; azt hiszem, hogy a eddigi eredmények alapján, ezt ugy pénzügyi, mint közgazdasági szempontból csak helyeselni lehet; mert az állami bevételek arányosabb és egészségesebb, sőt a fejlődő szükségekkel is jobban lépést tartó, mert rugékonyabb természetű' és irányú fejlődését fokozza; mely rugalmassággal az egyenes adók nem bírnak; és azon kívül hatalmas kö gazdasági tényezőket tökéletesít, melyek gazdaságunkat, gyáriparunkat emelik, a forgalmat és versenyképességet nevelik. Végül: a kiadások növekedésének harmadik főtényezó'je az államadóssági kamatteher emelkedése, melyben jelentékeny részt képez azonban a vasutak államosítása folytán elvállalt teher, mert csaknem egy millióra megy csak az a kin löuíbség, mely keletkezik vasutkamat-garantia és államosítás folytán elvállalt teher között; azért mert a részvényeseknek teljes kamatozás és a részvények törlesztése is az állam terhére esik. Az államadóssági teher növekedésének másik tényezője a folyó évi és jövő évi háztartási hiány fedezetére szükséges kölcsön kamatja és az agiónak növekedése. Tehát a belkormányzat által igénybe vett két millió, az üzemeknek 6Va milliónyi költségszaporulata és az államadósságnak növekedése megadja a kiadások emelkedésének magyarázatát. De ha a közösügyi kiadások 558,000 frttal nekünk kevesebbe nem kerülnének 1885-re, mint 1884-re és ha a 67^-os aranyjáradék conversiója által elért kamatmegtakarítást nem élveznők: akkor a kiadások még nagyobbak lennének. Ki kell emelnem e két körülményt nem csak a jövőre való tekintetiől, de azért is, hogy hangsúlyozzam azoknak fontosságát. A hadsereg felszerelésében és a védképesség tökél eteshítésében jelentékeny áldozatokkal tettünk nagy haladást; és ha egyfelül a vámbevételek természetes emelkedésében megteremtetett is ezekre részben a fedezet: másfelől tagadhatatlan az, hogy a közös háztartás nagy igényeinek beosztásában tanúsított takarékosság is befolyt arra. Ugy,hogy közösügyi quotánk nem emelkedett; hanem több mint egy fél millióval apadt. "A 67-os járadék conversiója befejeztetett; utolsó évének félévi kamatja terheli ugyan még az 1885 évi háztartást, de csak azért, mert utólagosan fizettetik ki és mert a. pénziigyminister ur, szerény nézetem szerint helyesen, az elszámolás követelményeinek tett eleget akkor, mikor nem könnyebbíti meg a jövő évet oly tehertől, mely annak forrásaiból fedezendő. De a törvénynek elég van téve: az í88í : XXXII. t.-czikk azon követek menye, hogy 1884. év végén 67«-os járadék ne legyen forgalomban, teljesítve lesz.És ezzel együtt lezáródik hitelviszonyainknak egy második korszaka., mikor a további függő magas kamatú tartozások helyett, már képesek voltunk ugyan consolidált nem törlesztendő, de magas kamatú járadékban fizetni ki hitelezőinket. Most megnyílt a harmadik korszak; mikor már a kamatláb is leszállott: ezt kell föntartani, ezt kell javítani, ezélszertí pénzügyi és belkormányzat! politika által; de a feladat súlya ne nyomja el bennünk az a feletti örömet, hogy a nehezebb nyomástól szabadultunk és az elismerést azon kormány és azon törvényhozás iránt, melynek fáradságos munkája, és főleg azon nemzet iránt, melynek nagy erőfeszítése ezt lehetővé tette. A kiadások jellemzésére tartozom még egy adattal, ez a beruházásokra vonatkozik. Azon 23 milliónyi összeg, mely e czímen kiadásaink közt szerepel, kisebb ugyan mint az 1884. évi, de nem meríti ki a beruházások egész összegét. Mert vannak köztük tételek, melyek csak kamatját és tör-