Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-23

23. országos ülés nofemher 25. 18S4. 881 gégém szerint nem vagyok képes rögtön felelni mindezen apró kérdésekre. Bátor vagyok azonban egy elvi kérdésre válaszolni. Azon kérdésre — t. i., hogy vájjon szándékozom-e ezen fahidat vashiddál kicserélni? Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő urnak talán nem volt még alkalma elolvasni azon előterjesztésemet, mely a budgettel együtt a ház asztalán van. Abban elő van adva az a programm, mely szerint az állami vasúti vonalakon lévő fahidak és ha ezen vonalrész államosittatik, az ezen levő fahidak is ki fognak cseréltetni vashidakkal. Hogy mikor fog sor kerülni ennek a kicserélésére, azt nem tudom, arra nézve tehát most felvilágosítást sem adhatok. Ez különben is kisebb jelentőségű objectum és mi kénytelenek vagyunk ezen fahidak átalakítását a sürgősség sorrendje szerint eszközölni. Horánszky és Tors t. képviselő urak elvben elfogadják ezen vasuí államosítását, tényleg azonban megtagadják; mindketten kifogásolják az indokolást. Nem mondom, hogy felszólalásaikat magam is indokoltaknak nem látnám, ha ez volna az első vasút, a melyet államosítunk. De ezen vasút államosítása egészen olyan módon történik,mint némely más vasutaknak, részben a tiszainak és a dunadrávain«k államosítása történt, melyek részletesebben indokoitattak és a t. házban megvitathattak s azért nem láttam szükségesnek a jelen alkalommal részletes kimutatásokat csatolni. Kérdésbe tétetett az, hogy mekkora az az összeg, a melyet az állam e vnsutnak nyújtott? Igaz, hogy ez itt nincs megemlítve, de meg volt említve már többször. Nem jut eszembe hirteleiiébe az összeg. Nem voltam készen, hogy most e kérdés tétetik, de a közlekedési bizottság jelentésében, valamint a zárszámadásokban is meg volt említve. Egyébiránt ne méltóztassanak ezen előlegeket olyan scrupulositással számítani. Hiszen ha vasút államosittatik, ezen összegnek eo ipso meg kell szűnni s végre is oly vasút, mely deficitben van, vagy közel a deficithez luborált mindig s évről évre az állam támogatására szorul és már előleg és kamat fejében 15—20—28 milliót kapott, hogy az ily vasút megmeneküljön a deficittől és képes legyen eljutni azon pontig, melyen a törvény által stipulált visszafizetések bekövetkeznének, azt nagyon hihetőnek nem látom. Es valósággal nem is jövedelmezőségi kérdéaz, a mely irányt adott a kormánynak, midőn az alföldi vasút államosítását ajánlja, hanem vasúti politika, kereskedelmi politika kérdése. Rátérhetek már most azon ellenvetésre, hogy ezen szerződés eltér a közelebb kötött hasonnemű szerződésektől. Itt ugyan eltérőleg a többi szerződésektől, a szelvényilletékeknek elengedése van javaslatba hozva, ami — mint helyesen jegyezte KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. I. KÖTET. meg az előttem szólt képviselő ur-—az első években körülbelül 19,000 frtnyi odaengedést tesz és az egész beváltási időn át folytonosan apad és végre elenyészik. Az a kérdés, miért akarjuk ezfc épen e vasútnál elvállalni, mig a többi vasutaknál, melyek közelebb áílamosittattak, mint pl. a zákánydombóvárinál, nem ajánlottuk? Azért, mert megkíséreltük e nélkül kötni a szerződést, de nem sikerült és azt hiszem, ha ez iránt az utasítást megkapjuk, oly hosszú tárgyalásoknak teszszük ki magunkat, melyek kétségkívül nagyobb teherrel járnának az államra nézve, mint a szóban levő összeg. Ezen vasút, ki lévén most már építve a szabadka-bajai rész is, keletről, különösen Nagyváradtól és továbbá az erdélyi részekből az arlbergi pályára 3 legegyenesebb és legrövidebb vonalat képezi. Az esetben tehát, ha e vonal nem az állam rendelkezése alatt van, az államvasút versenypályával áll szemben és az államvasutaknak kétségkívül sokkal nagyobb deficitet és károsodást okozna ezen vasút külön fennállása, mint a mennyit ezen teher elvállalása által magára vesz az állam. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék megfontolni, hogy meg volt kísérelve a szelvényilletéknek az illetők terhére való fentartása. De ez nem fogadtatván el általuk: bátor vagyok elfogadásra ajánlani a törvényjavaslatotugy amint van a szelvényadó elengedésével és kérem a t. házat, méltóztassék megfontolni, hogy ezen vasút nem nagyon sok idő múlva az ország legfontosabb forgalmi ereinek egyike lesz és az ország nagy részét, kelettől nyugatig keresztül vágván, nagy fontossággal bír a fiumei forgalom és kereskedés szabályozására. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni úgy a mint a bizottságok ajánlják. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Gosztonyi Sándor: T. ház! Elnök: Mi czímen akar a képviselő ur szólni. ? Gosztonyi Sándor: Én kérdést intéztem a minister úrhoz. (Egy hang a szélső balon: Személyes kérdésben szólhat!) Elnök 1 Személyes kérdésben a képviselő ur nem szólhat, mivel nem támadtatott meg. A képviselő ur felvetett egy kérdést, és azt mondta, hogy mielőtt megszavazná a javaslatot, ezen kérdést intézi a minister úrhoz. De nem azon alakban tette a kérdést, mintha azonnal választ kívánna. Egyébként közben már négy szónok beszélt is és így nehéz volna alapul venni, hogy a képviselő ur most folytatja elébb megkezdett beszédjét. (Helyeslés!) Ha a képviselő urnak észrevétele van, azt megteheti a részleteknél. Hegedűs Sándor előadó: Pár észrevételt kötelességem tenni azon megjegyzésekre, melyeket Horánszkv Nándor és Tors Kálmán kép36