Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-18

254 18. orssságos ülte október 25. 1884. az egyszersmind egy valóságos nagy országos méltóságot képvisel. És ha a mi intézményeink romjaiból, annak a mit el kellett törülnünk •— és jól tettük, hogy eltörültük — ha a mi intézményeinkből egy nagy méltóság, egy nagy zászlós úri állás megmaradt, a mely állásnak czímét megtartjuk és betöltjük, igaz — democraticus, de egyszersmind az ország érdekében igazságügyi szempontból helyes tartalommal és midőn ez összes méltóságokból egy marad és ezen egy állás az országbírói méltóság: akkor mi ok van arra, hogy akár abból a hamis szempontból induljunk ki, hogy ez a méltóság az ország főnemesi osztályának számára tartatott meg, akár, hogy azt, a ki a jogi professió élén áll, a ki a legkitűnőbb birói állást foglalja el az országban, megfoszszuk attól, hogy eztaczímet, méltóságot viselje. Ez nem helyes. Minek, uraim, nálunk meghasonlásba hozni a történelmileg megszentesített intézményeket akkor, mikor azok ki vannak békülve az új kornak követelményeivel, mikor azok az új kornak egy hatalmas emeltyűjét képezik

V (ügy van! bálfelöl.) Ez nem helyes irány, ez nem magyar szempont, nem históriai szempont; és megengedi a t. ministerelnök ur, nem szabadelvű és demoeraticus szempont, {ügy van.'halfelöl.) Azért maradt tehát a t. előadó ur adós az indokolással e részben.Mert midőn azt mondta : Áz igazságügy érdeke azt kívánja, hogy egy valóságos bíróval, a ki valóságosan viseli azon hivatalnak kötelességeit, töltessék be a legfőbb bíróságnak, a Curiának elnöksége, igaza van : de én meg viszont azt állítom, hogy az igazságügynek érdeke pedig azt kívánja, hogy a bíróságot ne foszszuk meg attól a nymbustól, sőt őrizzük meg számára, hogy a bíróságok élén álló egyén, egyszersmind az ország dignitásai közt foglaljon helyet. Ezek az okok és mondhatom és azt hiszem, el fogják hinni, hogy semmi tekintetben sem személyes eonsideratio vezet, hogy azt, a mit meggyőződésem szerint helyesnek tartok, a miről meg kellett győződnöm, kimondjam; ezek az okok a melyek bennünket erről az oldalról arra az indítványra birnak, hogy ellenkezőleg ezzel a felfogással, a régi magyar történelmi felfogást tartsuk fenn és egyeztessük meg igazán a democratiával, adjuk meg azt a valóban előnyt, nyinbust a bíráknak, a bíróságok élén álló legfőbb személynek és mondjuk ki, hogy: a magyar királyi Curia elnöke az országbíró. {Helyeslés a hal- és szélső hátoldalon.) Hoitsy Pál {olvassa a módosííványt, mely következőleg hangzik): „A magyar királyi Curia elnöke az országbíró." Szilágyi Dezső: Ez a módosítvány csak általános felfogásom szellemét jelzi s azért nem akartam azt a részletes tárgyalámái előterjeszteni. Szaporítás lévén szükséges a curiánál, e részét a törvényjavaslatnak nem ellenzem, sem a fiumei bíráknak a sorba behívását, de módosítvány ómat az; első szakasznál kérem felvétetni. (Helyes a hal- és szélső haloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Midőn előbb megjegyzést tettem, a képviselő ur azt hitte .. . [Egy hang a szélső baloldalon: Hát az igazságügyminister nem szól ?) Fog beszélni, legyen nyugodt a képviselő ur — a képviselő ur mondom, ugy látszik, azt hitte, hogy tán valami megjegyzést tettem arra, miért adta be módosítvány át most ? Nem tettem erre semmi megjegyzést, csak azt mondottam, hogy ez általánosságban nem áll ellentétben a javaslattal, hanem csak egyik pontja az, a melylyel ellentétbejön. És gondolom, hogy a képviselő ur módosítványára is az lesz a helyes eljárás, hogy ha általánosságban elfogadtatik a törvényjavaslat, a módosítvány ez által még nem tekinthető mellőzöttnek, hanem az első szakasznál szavazás alá kerül. E tekintetben tehát semmi kifogást eljárása ellen nem tettem. Különben már, ha felálltam, csak még két megjegyzést kívánok elmondani és nem a képviselő urat illetőleg. (Halljak '.) Lehet a törvényjavaslat felfogása, helyes, vagy nem, a ház határozni fog felette: de azt határozottan nyilvánítom, hogy az, hogy e módosítás behozassék, az már régebben el lett általunk határozva és pedig közvetlen a volt országbíró halála után s a múlt ülésszakban ; csak az gátolta a benyújtást, mert nem jutott idő rá. Ezt tartottam szükségesnek elmondani azigaz1 ság érdekében. A képviselő urnak csak annyit, hogy menynyire méltányíom a birói kart, és mennyire akarom azt, hogy a birói kar iránti tisztelet kifejezést nyerjen, mutatja az, hogy az általam csak a napokban benyújtott törvényjavaslatban a bíróság legfőbb tagjainak a főrendiházban helyet kívántam biztosítani. De megbocsássanak nekem a képviselő urak, bár részemről másképen vélekedem is, mint igen sokan e házban, az udvari méltóságokról, de nem találom azt, hogy a democratia és szabadelvüség követelménye volna a bíróságnak abban adni elégtételt, hogy udvari főm éltóságokat viseljenek. (Helyeslés a jobboldalon: Felkiáltdsokhalfelöl:. Nem udvari méltóság, hanem országbíró!) Pauler Tivadar igaz ságügy minister: T. ház! A Józsefváros tisztelt képviselőjének szavaiból azt vettem ki, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja és kifogása csak is az 1. §-ra és ennek is nem minden intéxkedésére, hanem csak arra vonatkozik, mely a Curia elnökéről szól a nélkül, hogy azt az országbírói méltósággal szükségkép egybekapcsolná: arra meg akarom jegyezni, hogy a törvénynek e szövegezése nem zárja ki azt, hogy oly körülmények közt, melyekben e méltóság betöltésére nézve oly egyén találkozik, ki mind az ország zászlósai első méltósága-