Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

232 17. országon tlé* oktébcr 24 1884. ben, úgymond, kellett volna ott pressiót gyakorolni, hol egyáltalában nem volt ellenpártí Ámde t. képviselő nr, nem vonom kétségbe szám tételeit, bizonyosan utána nézett, mielőtt felhozta volna; de ezen tüneménynek magyarázata iránt, ugy látszik, nincs magával tisztában. Azon 92 kormánypárti választás nem szolgálhat annak bizonyítására, hogy ennyi választás minden kormánypressió nélkül történt. Ez csak azt bizonyítja, hogy a kormánytól és hivatalos pvessiótól való félelem . . . (Élénk derültség jobbfelőt) bizonyos megyékben már oly fokot ért el, hogy ott ellenzéki, mint képviselőjelölt fellépni, egyáltalában már nem vállalkozott. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Ezt, t. ház, tudom — és szívesen szolgálok vele akárkinek — egyes adatokkal is bebizonyítani. Azután hivatkozik a t. előadó nr arra, hogy oly kevés pctitio adatott be a választások érvénye ellen a kormánypárti képviselőket illetőleg, miután csak 15 petitio van. Ezen tünetnek is megvan a a maga oka, t. ház; hogy mi ennek az oka, arról meggyőződnének, ha megalkottatnék, de megalkottatnék loyalisan és minden biztosítékkal ellátva a curiai bíráskodás iránti törvény. (Igaz! ügy van! ba

1 felől.) Majd meglátnák, hogy a választások érvénye ellen beadott petitiók száma növekedni fogna. (Igazi Ugy van! halfelöl.) Egyáltalán azon sajátságos helyzetben vagyunk e tekintetben, t. ház, hogy ha ezt az állapotot a maga általánosságában jelezzük, akkor azt mondják nekünk: fessék concret adatokat felhozni; ha concret adatokat, eseteket hozunk fel, miután természetesen mindazt, a mi történt, már az időre való tekintetnél fogva sem lehet itt elmondani, azt mondják: ezek kivételes esetek, ezekből nem lehet általános állapotokra következtetést vonni. (Tetszés halfelöl.) De miután a t. előadó ur különösen azt emelte ki, hogy az mind mesebeszéd, a mit Horánszky t. képviselőtársam a személyes szabadság, sőt a küszöbjognak megsértésére nézve mondott, bátor leszek egy pár felvilágosító adatot felhozni, mely adatok mindegyike — más adatokkal nem is élnék e házban — oly megbízható férfiaktól ered, a kik az azokban foglalt állításokért jótállást vállalnak. T. ház! Történt egy megyében, hogy a választást megelőző pünkösd napján a megyei alispán összehívta a választókat és a szolgabíró kíséretében körükben megjelenvén, azzal fenyegette őket, hogy ha ellenzéki jelöltre szavaznak, „majd megtánczoltatja őket". Ezen „tanácsadás" után, (Derültség halfelöl) miután annak, mintegy szerű tanácsnak hatása még sem bizonyult elég erősnek, a jelenlevő községi jegyző az alispánt arra figyelmezteti — ezt is felhozom, mert az esetet egész loyalitásában akarom előadni, a mint tortént — hogy a nemválasztók tömege a választókra pressiót akar gyakorolni, hogy ellenzéki jelöltre szavazzon. Erre az alispán azt mondja : „Jól van, majd küldök katonaságot*. Eddig igen helyes, ily intézkedés ellen semmi kifogásom nem lehet, ha jogosan attól lehet tartani, hogy ott a békés polgárok jogait esetleges erőszak ellen megvédeni kell; de miután a katonaság oda érkezett, a hatóság nem azon irányban intézkedett, hogy a katonaságot, miután tényleges kihágás még nem. történt, kihágások megakadályozására használja fel, hanem a községi jegyző a birót saját hatalmánál fogva felfüggesztette, a mi, mellesleg jegyzem meg, szintén unicum és azután tizennégy választót behozatott szuronyok közt a szolgabíró székhelyére és ott a szolgabíró börtönébe bezáratta. A választást megelőző csütörtöki napon beszólott az elzárt tizennégy választóhoz és azokhoz azt a kérdést intézte: „ Akarják-e a jobbpárti tollat elfogadni?" Midőn erre a tizennégy választó egyhangúlag B

nem"-mel válaszolt, ismét rájuk csukta az ajtót. Ezután átkísértettek a törvényszéki székhelyre s csak akkor hallották meg, hogy elfogatásuknak az volt okául adva, mintha a kiszálláskor a szolgabírót fenyegették volna, holott a szolgabíró által a börtönben hozzájok intézett kérdés igen világossá teszi a valódi okot; de még világosabbá azt, a hogy a közelebbi napon minden további kihallgatás nélkül szabadon bocsáttattak; akkor ugyanis a választásnak már vége volt, szavazati jogukat nem gyakorolhatták. (Derültség a hal- és szélső haloldalon.) Es minthogy az előadó ur azt állítja, hogy a küszöbjog megsértése csak a regényes phantasiák keretébe tartozik, leszek bátor erre vonatkozólag is adattal szolgálni. Egy ellenzéki képviselőjelölt, kinek szavához gyanú nem fér, előadja hozzám intézett levelében és kezeskedik adatainak hitelességéről, hogy a választás napján a pártjához tartozó választók egy része saját udvarán időzvén, csendőrök jöttek oda és fegyveres erővel akartak behatolni; azonban a háznép erélyes tiltakozása folytán visszavonult. A csendőröknek volt tehát annyi becsületérzetük, hogy a rájuk bizott törvénysértő tényt nem követték el; de hogy erre megbízást kaptak, ez tény. Egy választás alkalmával egy körjegyzőt, a választást megelőzőleg 36 órával, mikor az országidon kocsin járt, békésen, mi rosszat sem sejtve, a csendőrök megrohanták, laktanyájukba vonszolták, tettleg bántalmazták, úgy, hogy 6 óráig eszméletlenül feküdt. Ennek a megtámadásnak okát pedig megtudni nem lehetett, de tény, hogy az ellenzék táborához tartozott a körjegyző. De van még egy jeles tény, mely annyival érdekesebb, miután abba a belügyminister ur intézkedése is belejátszik. (Halljuk! Halljuk!) Nem oly intézkedés, mely miatt alapjában vádolni lehetne, hanem azon szerep, melylyel ezen intézkedésben