Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
22y 1?. országos iilés oiWber 24. 1S84 nemzetekre is, a melyek netalán saját kormányuk elnyomása ellen felkelni akarnának,hogy az valóban a boldogtalan emlékű szent szövetségre kellene, hogy emlékeztessen. Én mindamellett, mert ha nem csalódom, a t. ministerelnök ur e szavakat is Írásból olvasta fel (Tisza Kálmán ministerelnök tagadólag int) — nekem ugy tetszett, mintha a t. ministerelnök ur feleletének ezen részét olvasta volna. Csanády Sándor: Hiába csóválja a fejét! Irányi Dániel: Ha nem, annál jobban szeretem, mert akkor a t. ministerelnök úrtól függ, kijelenteni, hogy ezen szavak nem a közös külügyministernek irott megfontolt nyilatkozata, hanem saját magának, a rögtönzés hevében talán nem j eléggé megfontolt szavai voltak. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur biztosított j arról, hogy Skierniewicé-n semmiféle alakban irott szerződés nem létesült. De egyúttal tud- ; tunkra adja azt is, a mit én legalább eddig nem tudtam, hogy igenis Ausztria és Magyarország, másrészről Kémetország közt írott szerződés létezik, a minek egyébiránt czélja igen dicséretes : a békének íentartása és biztosítása. Ha ez igy van, ha e szerződésnek egyéb czélja nincsen, akkor nem forog fenn semmi akadály, hogy ezen szerződés szövegét is közölje a törvényhozással, a szerződést magát a ház asztalára letegye, a mit is ezennel kérek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenesetre pedig addig, a míg az általam most felhozott nehézségekre nézve megnyugtató felvilágosítást nem nyerek, nem nyilatkozhatom arra nézve, vájjon tudomásul veszem-e a t. ministerelnök urnak válaszát, vagy pedig annak tárgyalására fosok időt kérni. Es evvel most átmegyek beszédem tulajdonképeni tárgyára, azon ellenvetésekre, melyek — mint mondám — részint az általam benyújtott felirati javaslat, részint pedig beszédem egyes tételei ellen felhozattak. Es itt is mindenekelőtt a t. ministerelnök úrral találkozom, a ki beszédemnek több része ellen méltóztatott kifogásokat tenni. Az én első beszédemben jelesül megemlékeztem arról, hojsy ;i t. ministerelnök ur nem egyszer, de többször sajnálatát fejezte ki azon, hogy nem létezik az országban más párt és nem létezik férfi, a mely párt a szabadelvű pártot, a mely férfi őt magát a kormányon felválthatná. A t. ministerelnök ur azt méltóztatott felelni, hogy arra nem emlékezik, hogy azt is mondotta volna, miszerint sajnálja, hogy nincs férfiú, a ki ő helyette a kormány gondjait átvehetné ; azt azonban igenis elismeri, mondotta, hogy sajnálja, hogy nincsen elég nagy, elég tömör párt, mely a mostani többség helyett átvehetné az ügyek igazgatását. Hát én megvallom, nem néztem utána a. naplóban, és miután a ministerelnök ur azt mondotta, hogy nem emlékszik, én hívebbnek hiszem az ő emlékezetét, és ennél fogva nem insistálok aunak, hogy a mit mondott, azt az egyes férfiakra is méltóztatott mondani; fenmarad ennélfogva csakis azon sajnálkozása, hogy nem létezik az országban más párt, mely a mostani többséget felválthatná, és miután én ezen sajnálkozásáhm a ministerelnök urnak azon észrevételt kapcsoltam, hogy csodálatos, hogy a ki sajnálja, hogy nem létezik párt, mely a mostani többséget felválthatná, még is mindent elkövetett arra, hogy ezen óhajtása teljesedésbe ne menjen, hogy az ellenzék többségre ne vergődhessek, erre a ministerelnök ur azt feleli, hogy ő ebben ellenmondást nem lát, és ő nem is ismer olyan pártembert, ha csak nem áruló, a ki azt akarná, hogy azon párt, melyhez maga is tartozik, kisebbségben maradjon Ugy látszik t. ház, hogy nem egy könyvben tanultuk a logikát, mert én igenis látok abban ellenmondást, ha valaki a felett sajnálkozik, hogy nincs az országban más párt, mely a mostani többséget felválthatná, azonban minden módon azon van, hogy ily párt ne is keletkezhessek. [Helyeslés abal- és szcWi baloldalon.) Hogy az, a ki valamely párthoz tartozik, minden módon igyekszik, hogy azon párt többségben maradjon, azt igen természetesnek találom, a mit azonban nem tartok természetesnek, az az, hogy valaki sajnálja, hogy nem létezik más párt., a mely átvehesse a kormányt, de mindent elkövet, hogy ezen óhajtása te'jesedésbe ne menjen. A t. ministerelnök ur a választási visszaélésekre menvén át, azokat nem tagadta, csak azt állította, hogy ily visszaélések, vesztegetések nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék részéről is tiirténtek. Hát az mentség, t. ministerelnök ur"? Hát a bűn, a bűnös cselekmény megszűnik büntetendő cselekmény lenni azért, mert nagyobb arányokat vett? Hát a mimsterelnök ur vagy belügyminister arra tett esküt, hogy akkor nem fogja végrehajtani a törvényeket, ha azok bizonyos nagyobb arányokban nyilatkozó bűntettekre fognak vonatkozni. Vagy azért nem hajtotta végre a törvényeket, mert különös kegyelettel, kímélettel akar viseltetni az ellenzék iránt? Nem, hanem azért nem sújtotta az ellenzéket is, ha csakugyan az ellenzék soraiban is merültek fel ilyen visszaélések, nehogj r kénytelen legyen a maga pártjában előfordult vesztegetéseket is megbüntetui, mert sokkal inkább óhajtotta azt, hogy ám ne büntettessenek sem ezek, sem azok, semhogy világosan azt mondhatta volna a közvélemény, a ministerelnök ur csupán az ellenzéket akarja sújtani, a maga barátait pedig büntetésmenten hagyja, ügy tett a ministerelnök ur, mint azon férj, a ki folyton hűtlenséget követ el, és elnézi, ha felesége némelykor egy kis kaczérkodást enged meg magának. Mert hogy az ellenzék soraiban, ha történtek is ilyen visszaélések, azok mindenesetre csekélyebb mértékűek lehettek, mint a sokkal nagyobb pártban, azon pártban, melynek a hatóságok is legnagyobb részt szolgálatában
