Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

22y 1?. országos iilés oiWber 24. 1S84 nemzetekre is, a melyek netalán saját kormányuk elnyomása ellen felkelni akarnának,hogy az valóban a boldogtalan emlékű szent szövetségre kellene, hogy emlékeztessen. Én mindamellett, mert ha nem csalódom, a t. ministerelnök ur e szavakat is Írás­ból olvasta fel (Tisza Kálmán ministerelnök tagadó­lag int) — nekem ugy tetszett, mintha a t. minis­terelnök ur feleletének ezen részét olvasta volna. Csanády Sándor: Hiába csóválja a fejét! Irányi Dániel: Ha nem, annál jobban sze­retem, mert akkor a t. ministerelnök úrtól függ, kijelenteni, hogy ezen szavak nem a közös külügy­ministernek irott megfontolt nyilatkozata, hanem saját magának, a rögtönzés hevében talán nem j eléggé megfontolt szavai voltak. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur biztosított j arról, hogy Skierniewicé-n semmiféle alakban irott szerződés nem létesült. De egyúttal tud- ; tunkra adja azt is, a mit én legalább eddig nem tudtam, hogy igenis Ausztria és Magyar­ország, másrészről Kémetország közt írott szerző­dés létezik, a minek egyébiránt czélja igen dicsé­retes : a békének íentartása és biztosítása. Ha ez igy van, ha e szerződésnek egyéb czélja nincsen, akkor nem forog fenn semmi akadály, hogy ezen szerződés szövegét is közölje a törvényhozással, a szerződést magát a ház asztalára letegye, a mit is ezennel kérek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenesetre pedig addig, a míg az általam most felhozott nehézségekre nézve megnyugtató felvilá­gosítást nem nyerek, nem nyilatkozhatom arra néz­ve, vájjon tudomásul veszem-e a t. ministerelnök urnak válaszát, vagy pedig annak tárgyalására fosok időt kérni. Es evvel most átmegyek beszédem tulajdon­képeni tárgyára, azon ellenvetésekre, melyek — mint mondám — részint az általam benyújtott fel­irati javaslat, részint pedig beszédem egyes tételei ellen felhozattak. Es itt is mindenekelőtt a t. mi­nisterelnök úrral találkozom, a ki beszédemnek több része ellen méltóztatott kifogásokat tenni. Az én első beszédemben jelesül megemlékeztem arról, hojsy ;i t. ministerelnök ur nem egyszer, de több­ször sajnálatát fejezte ki azon, hogy nem létezik az országban más párt és nem létezik férfi, a mely párt a szabadelvű pártot, a mely férfi őt magát a kor­mányon felválthatná. A t. ministerelnök ur azt mél­tóztatott felelni, hogy arra nem emlékezik, hogy azt is mondotta volna, miszerint sajnálja, hogy nincs férfiú, a ki ő helyette a kormány gondjait átvehetné ; azt azonban igenis elismeri, mondotta, hogy sajnálja, hogy nincsen elég nagy, elég tömör párt, mely a mostani többség helyett átvehetné az ügyek igazgatását. Hát én megvallom, nem néztem utána a. naplóban, és miután a ministerelnök ur azt mondotta, hogy nem emlékszik, én hívebbnek hiszem az ő emlékezetét, és ennél fogva nem insis­tálok aunak, hogy a mit mondott, azt az egyes fér­fiakra is méltóztatott mondani; fenmarad ennél­fogva csakis azon sajnálkozása, hogy nem létezik az országban más párt, mely a mostani többséget felválthatná, és miután én ezen sajnálkozásáhm a ministerelnök urnak azon észrevételt kapcsoltam, hogy csodálatos, hogy a ki sajnálja, hogy nem lé­tezik párt, mely a mostani többséget felválthatná, még is mindent elkövetett arra, hogy ezen óhajtása teljesedésbe ne menjen, hogy az ellenzék többségre ne vergődhessek, erre a ministerelnök ur azt feleli, hogy ő ebben ellenmondást nem lát, és ő nem is ismer olyan pártembert, ha csak nem áruló, a ki azt akarná, hogy azon párt, melyhez maga is tar­tozik, kisebbségben maradjon Ugy látszik t. ház, hogy nem egy könyvben tanultuk a logikát, mert én igenis látok abban ellenmondást, ha valaki a felett sajnálkozik, hogy nincs az országban más párt, mely a mostani többséget felválthatná, azon­ban minden módon azon van, hogy ily párt ne is keletkezhessek. [Helyeslés abal- és szcWi baloldalon.) Hogy az, a ki valamely párthoz tartozik, minden módon igyekszik, hogy azon párt többségben maradjon, azt igen természetesnek találom, a mit azonban nem tartok természetesnek, az az, hogy valaki sajnálja, hogy nem létezik más párt., a mely átvehesse a kormányt, de mindent elkövet, hogy ezen óhajtása te'jesedésbe ne menjen. A t. ministerelnök ur a választási visszaélé­sekre menvén át, azokat nem tagadta, csak azt állította, hogy ily visszaélések, vesztegetések nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék részéről is tiirténtek. Hát az mentség, t. minis­terelnök ur"? Hát a bűn, a bűnös cselekmény megszűnik büntetendő cselekmény lenni azért, mert nagyobb arányokat vett? Hát a mimster­elnök ur vagy belügyminister arra tett esküt, hogy akkor nem fogja végrehajtani a törvényeket, ha azok bizonyos nagyobb arányokban nyilatkozó bűntettekre fognak vonatkozni. Vagy azért nem hajtotta végre a törvényeket, mert különös kegye­lettel, kímélettel akar viseltetni az ellenzék iránt? Nem, hanem azért nem sújtotta az ellenzéket is, ha csakugyan az ellenzék soraiban is merültek fel ilyen visszaélések, nehogj r kénytelen legyen a maga pártjában előfordult vesztegetéseket is meg­büntetui, mert sokkal inkább óhajtotta azt, hogy ám ne büntettessenek sem ezek, sem azok, sem­hogy világosan azt mondhatta volna a közvéle­mény, a ministerelnök ur csupán az ellenzéket akarja sújtani, a maga barátait pedig büntetés­menten hagyja, ügy tett a ministerelnök ur, mint azon férj, a ki folyton hűtlenséget követ el, és el­nézi, ha felesége némelykor egy kis kaczérkodást enged meg magának. Mert hogy az ellenzék soraiban, ha történtek is ilyen visszaélések, azok mindenesetre csekélyebb mértékűek lehettek, mint a sokkal nagyobb pártban, azon pártban, melynek a hatóságok is legnagyobb részt szolgálatában

Next

/
Oldalképek
Tartalom