Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
17 országos filís október 2£. 1884. 225 támadva. Ezen megtámadások ellen mi is hivatkozhatunk a 48-ra, hivatkozhatunk legalább oly joggal, mint azon párt, mely a 48-ból mint politikai jelszóból magának privilégiumot szeretne esinálni. {Igaz! Igaz! a jobboldalon.) De tovább megyek. Mocsáry t. képviselő ur gúnynyal említette ami „megfontolt haladásunkat" és elnevezett bennünket egy régi gúny szóval pecsoviesoknak; Horánszky képviselő ur szabadelvtíségünket köpenynek nevezte, a mely mindent eltakar és azokat, a kik abban valóban hisznek, politikai hypochondriában szenvedőknek mondta; Sághy képviselő ur azt mondja, hogy mi úgy értelmezzük a liberalisnmst, mint az antiseiniták a jogegyenlőséget; Irányi Dániel t, képviselőtársam pedig párhuzamot vont a 6U-as évek szabadelvíísége és a mienk közt, amazt igaznak, ezt üres ezímnek mondta; és szemrehányókig említette azon időt, lüikor a szabadéivííség még fölemelt fővel járt és nyíltan merte követelni jogait. Legelőbb is az utolsó állításra reílectálva, nagyon könnyű összehasonlítani a dolgok egyik oldalát és elhallgatni a másikat; nagyon könnyű két korszak államférfiai és uralkodó pártjai közül az egyiket kiemelni, a másikat elitélni, ha nem hasonlítjuk össze a két korszakot is magát. (Ugy van! jobb felől.) Az uralkodó pártok, mint azt Horvát Boldizsár igen t. képviselőtársam oly gyönyörűen fejtette ki, utóvégre sem teremthetik a kort, a melyben működnek. Nem teremthetik meg annak irányát, szellemét, áramlatait, hanem csak felhasználhatják azokat és küzdhetnek egy ideig ellene. (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassék párhuzamot vonni a 60-as évek kora és a mai kor között. Akkor az egész nemzetet liberális áramlat ragadta meg. Egyszerre rohamosan kellett megalkotnunk mindazt, a miben liberalismus tekintetében Európa megett maradtunk És megalkottattak ezek nem az uralkodó párt merész parlamenti küzdelmei folytán, hanem úgyszólván minden küzdelem nélkül, majdnem vita nélkül, érett gyümölcs gyanánt hullottak ölünkbe. A mi pedig kissé kényesebb és nehezebb kérdés volt, azt amaz igazán liberális kor megoldatlanul hagyta, örökül hagyta jobb időknek. De az idők nem lettek jobbak a liberalismusra nézve és ma nem csak hogy a legszerényebb alkotás liberális irányban nagy nehézségbe ütközik, (Igaz ! Igaz ! jobbfelöl) hanem a létező vívmányok is sokfelől meg vannak támadva; s oly áramlatok és törekvések, melyeket csak 10 évvel ezelőtt a magyar közszellem utálattal utasított volna vissza, ma íenhangon hirdettetnek és támadják a liberalismust. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben természetesen az önök hite szerint szintén mi vagyunk hibásak. Én azt mondom, hiba terhel talán mindnyájunkat, de a legkisebb hiba bizonyKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. nyal azon pártot, melynek liheralismusát önök oly szívesen veszik bírálat alá. (Tetszés a jobboldalon.) De hát Horánszky képviselő' nr csak a szabadelvű pártot és kormányát vádolta, hogy megsértette és folyton fenyegeti a szabadelvűséget. Megsértette a gyülekezési jog korlátozása által s felemlítette, hogy az utolsó választási küzdelemben az ellenzéki jelöltek akadályozva voltak hatóságilag beszédeik megtartásában. Már, t. ház ! Ha valaki azt állítja, hogy az utolsó választási eampagne alkalmával az ellenzéknek nem volt eléggé módjában szervezkedni és actiót fejteni ki, hogy a t. ellenzéki jelöltek és pártvezérek nem elégszer beszélhettek a választókhoz, az valóban oly követeléseket támaszt, melyeknek megfelelni semmi kor mány sem volna képes. (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) Annak legfölebb azon kormány volna eléggé liberális, amely kötelességének ismerné hivatalból szervezni ellenzéki clubokat, a hol nincsenek, (Derültség a jobboldalon) és léptetni fel ellenzéki jelölteket ott, a hol arra senki sem vállalkozik. (Élénk derültség jobbfelöl.) És ilyen a többi vád is. Hol van az a rendőrönkény, mely előtt állítólag már a küszöbjog sem szent többé s a melynek kezében az egyéni szabadság merő játéklabda lett? Valóban, hogy ha, mint í. képviselőtársam mondotta, ezek a tapasztalatok és a kormánynak és pártjának eljárása ingatták meg benne a liberalismusba vetett bitét és bizalmát, ugy ez a hit és bizalom nála nagyon gyenge lehetett: (ügy van ! jobbfelöl) és L ; a t. képviselő ur politikai hypochondriáról szól, mi is látunk ilyet, mert valóságos politikai hypochondria a szabadelvűséget e párttól (a jobboldalra mutatva) félteni és panaszkodni azon sérelmek miatt, melyeket a szabadelvűségen e kormány követett el. (Helyeslés jobbról.) Miután pedig a t. ellenzék már egyszer bevádolt minket a szabadelvtíség nevében és így talán jogosultak vagyunk azt hinni, hogy magát tartja igazán szabadelvűnek, legyen szabad kissé bírálat alá venni a t. ellenzék ezen igazi szabaűelvüségét. (Halljuk!) Arról nem is szólok, hogy Fény vessy Ferencz t. képviselőtársam a választási census felemelését kívánta; arról sem szólok, hogy a t. ellenzék sajtójában, különösen a választások alatt, mit művelt; pedig Magyarországon, a hol az absolut korszak óta be van már oltva a nép jellemébe, vérmérsé künkbe egy bizonyos antigouvemementalis hajlam, az ellenzéki sajtó magatartása a közvéleményre, a napi áramlatokra a legnagyobb befolyással van. Ha ezek az utóbbi időben kezdenek elfordulni a liberalisraustól, ez maga jelentékeny vád az ellenzéki sajtó egy részének magatartása ellen. De nézzük csak itt a parlamentben, a pártok köréhen mik történtek az utolsó országgyűlés alatt ? 29
