Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-17

21* 17. omágm m*s október 24. ISS4. A virilisták közt ésaz ügy vért i karban sok helyt,, az orvosok között pedig már most is majd mindenütt túlsúlyban van a zsidóság; mig a zsidógyerekek elárasztják iskoláinkat, holott ezek alapításában a zsidó tőke teljesen hiányzik és igycsak ezzel is na­gyobb erejük van köztünk nemzetölő munkájuk­mik folytatására. Igenis, alapított az ő számukra iskolákat Bethen Gábor, Pázmány Péter és a ma­gyar állam! Sokan vannak a közhivataloknál és a szel­lemi munka minden terén is évről-évre nem szám­tani, hanem mértani arányban terjednek. Szóval, a mely ágában a polgári életűek fárasztó munka nélkül, bizonyos haszon, tisztesség, befolyás, előmenetel és meggazdagodás remél­hető, a zsidóság mindenütt ott van ; a jövedelmező pályákat, meglepi, mint sáskasereg a virágos rétet, mint a seregély madár az érő cseresnyét. Csak egyet nem szeret, nem keres: a kapa- és kasza nyelét, az eke szarvát. Ezt nekünk magyaroknak és más népeinknek hagyja. És ha ily számtalan tény sem nyitja fel a t. ház és a zsidó-pajtások szemeit és füleit, sze­meik lehetnek, de nem a látásra és füleik is, de nem a hallásra. Ezért él az antisemitismus Magyarországon, él minden művelt népnél s minden ne:ii zsidók ke­belében, a kiknek szíve érez és feje gondolkodik. (Igás! Ugy van! a bal- és szélsőbal különböző pad­jairól.) A ki nem dolgozik, ne is egyék, mondja az apostol, a miben az ellenkezője is benfoglaltatik, t. i. az, hogy a ki dolgozik, az egyék is; de a jelenlegi csendes zsidó rémuralom alatt, a kik nem dolgoznak, esznek, a kik dolgoznak, vesznek; s a rabszolgák sorsa nem volt oly gyötrelmes, mint a magyar köznépé, melyet irgalmatlanul zsákmányol ki az egyenesen tmberkinzáson alapuló zsidó uralom, (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbal némely padjairól.) És hogy mily éktelen a zsidók hatalma, mutatja az, hogy mig Németországban már azt a kívánságot pendítették meg, — igaz, hogy egész­ségi szempont leple alatt — hogy a hadsereg tag­jai cireumcisiónak — zsidó keresztségnek — vet­tessenek alá. . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék oly kifejezést használni, mely a parlamenti illemmel megfér. (Helyeslés jobbfelöl. Közbeszólások a bal- és szélsőbal különböző padjairól: Mondd héberül!) BáCZ Géza: Megvallom,azsidó-keresztséget elmondani nem lehet. Elnök: Kérem, ne tessék az én szavaimr.i refieetálni, mert azt tiltják a házszabályok. (Helyes­lés jobbfelöl.) Hácz Géza: A zsidó Bródy lapjában köve­teli a zsidóság nevében, hogy engedjük át nekik a tért, Mezei Ernő pedig ezen a helyen szólított fel minket a kivándorlásra, És vájjon nem tanus­j kodik-e a hatalom bírásának teljes öntudatáról, hogy a „Pester Lloyd" vezérezikkben vágja sze­münk közé, hogy a zsidóság Tisza-Eszlárt a ma­gyarnak soha el nem felejti. {Közbeszólás az anti­semita padokról; Még ők fenyegetnek!) De nem látjuk-e, hogy a zsidónak minden szabad, szabad irniok a főpapság és főuraiuk, a gentry és polgár­ság, szóval minden és mindenki ellen; szabad porba tiporniok legszentebb nemzeti intézményein­ket; szabad subventionált lapjukban „búnesináló bandának" nevezni a törvényszéket, frakkos gézen­gúzoknak az egész közigazgatási tisztikart és uri ripőköknek a magyar középosztály tagjait; (Közbe­szólások a bal- és szélsőbal némely padjairól: Gyalázat 1) szabad kiadniok lapot, mely folyton azt hirdeti,hogy csak a tricot után való törekvés a valódi eszmény, csak házasságtörés, nocsábítás, fajtalanság az, a mi boldo'dt. És hiába való e lap ellen a család­apáknak még a nyilvánosság terén történt felszó­lalása is. Látjuk tehát, hogy még a kormány sem mer fellépni a zsidók ellen; noha másutt, mint pél­dául Ausztriában is, belátja a kormány a zsidó­ság veszélyes működését, máskülönben nem látná szükségesnek az „Alliance IsraeliteUniverselle''­nek, ezen a jótékonyság czímén a kereszténység 8 a fennálló társadalom ellen aknamunkát folytató s az egész világra kiterjedő központi irodának lap­ját Ausztriából kitiltani. Jogegyenlőség ez, t. ház, melyben mi ke­resztények a zsidósággal szemben vagyunk? Nem látjuk-e mindezekből sokkal inkább azt, hogy itt az ország közerőinek egyenlőtlen versenye folyik? Ez nem jogegyenlőség, t. ház, hanem joguralmi roppant túlsúly. Nem szabad verseny, hanem a küzdőknek a versenytérről teljes leszorítása. És nem azt mutatják-e ezek a mi viszonyaink, hogy a zsidó túlsúly és versenyképesség ránk nézve nemzeti fenyegetés, valóságos „lenni vagy nem lenni" kérdése, a melynek ellenében mindenek előtt a törvényhozás utján kell védekeznünk. Mit mondjak végül azon vádra, hogy mi nem állunk a-i erkölcs alapján? Elismerjük és tudjuk mi, t. ház, hogy igaz, amit nagy költőnk mondott: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta er­kölcs" és mivel ezt tartjuk: épen azért kelünk vé­delmére a tiszta erkölcsnek, melyet a talmudi er kölesnek invasiója szintén megrontással fenyeget. Mert hát nem mételyező-e a társadalomra, hogy a zsidósajtó minden gazemberből eszményi alakot rajzol, költői fénynyel borítja s igy mintegy kö­vetésre méltónak mutatja be. De még ma-holnap t. ház, a bűnesetek kiderítésénél megdűl a régi mondás érvénye, hogy „keresd az asszonyt" és ez a jelszó fog a vétkesnek nyomára vezetni: keresd a zsidót! Méltóztassék, t. ház, meggondolni, hogy az ecsetelt viszonyok s a zsidóság, melynek száma nálunk a külfölddel összehasonlítva túlságosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom