Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.
Ülésnapok - 1884-17
* Í7. orsüágos Més okWber 24. 1884. 211 szélső balon) hogy — mondom —- ez közelebb vezetne bennünket a gyökeres gyógyuláshoz, azt hinni bátorkodom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, hogy ha a társadalmi bajok, az erkölcsi alapok rothadásának kutatására megyünk át és vissza gondolunk különösen ezen kormánynak immár 10-ik kormányzati évére, a fokozott bajt látva, lehetetlen azon eredményre nem jönnünk, hogy igen is, a Tisza kormány alatt, ha nem is épen kezdődtek, de legalább fokozódtak, még pedig nagy mértékben eme nagy társadalmi bajok s e kormány bűne szerintem az, hogy a romlást leplezi, sőt kortes-politikájával, vesztegetésével és protectionálási rendszerével a társadalom minden rétegében elősegíti a bomlasztást. (TJyy van! a széUö baloldalon.) T ház! Én a íiberalismust egy égből leszállott tiszta lángnak képzelem; ezen lángot azonban valami boszorkánymester ugy fujhatja látatlanul, hogy lidérczczé is válhatík s a ki vakon indul utána, mocsárba tévedhet. Én a t. ministerelnök ur által lidérczczé változtatott álliberalismus lángja után nem indulok; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert nem akarok a kivételes rendszabályok mocsarába sülyedni. (Élén': tetszés a szélső baloldalon.) És ezzel, t. ház, végezhetnék is a t. Horváth Boldizsár képviselő ur beszédében foglalt történeti momentumokkal, ha ugyanő a uiár imént idézett mondatban a culturális állap ótokra is nem reflectál és pedig nagyon helyesen. Én is a magyar fnj hegemóniáját, a többi, hazánkban lakó fajok felett legfőkép a eultura-verseny sikerétől föltételezem; s minden áron. erőm és erőnk teljes megfeszítésével törekszem és törekednénk arra, hogy culturánk minden téren előre haladjon; mert ha ez nem történik, akkor számunkra e földön nincsen élet. De örömmel kell eonstatálni, hogy egynémely terén haladásunknak történtek már is oly számba vehető mozzanatok, melyek reményt adnak, hogy a culturai verseny a magyar fajra győzelmes leend. És itt t. barátom, Hermán Ottó beszédének egy pár pontozatára is kell röviden reflectálnom. T. képviselőtársam Nendtvich tveterán-tudósunkr.a mutatva, némileg gúnyosan nevezte meg, hogy ő ugyan az akadémia rendes tagja, de ez Magyarországon nem is valami nagy érdem. Igaza van, én is azt tartom s nem is valami nagy kitüntetés. Hanem talán úgy rectificálhatnám ezt az állítást, hogy nem mindenkinél nagy érdem vagy kitüntetés. {Ügy van! a szélső balodalon.) Némelyeknél, kik mint ő, hosszas évek serény munkájával a tudományt művelve, jeles müveket hozva létre ; a ki igy érte el akadémiai tagságát, arra ez, igen is, érdem és kitüntetés, (ügy van! a szélső baloldalon.) De azok, kik a már oda is hehar apódzott protectió, politikai fondorkodás következtében iparkodnak betolakodni, ugy mint egyéb culturális intézményeink sorába is, azokra nem érdem, nem kitüntetés. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert, fájdalom, a jelen kormány depraváló rendszere annyira vitte már a társadalom minden rétegébe behatoló kortespolitikáját, hogy az akadémiában, az egyetemen és más tudományos intézeteinkben is tapasztal!)'ttjuk a pártszinezetet az egyes kegyenczek bejuttatása által, kiket, ha szakműködésük szerint mérlegelnénk: sohasem juthattak volna be oda. Igaz, hogy a méhrajban is vannak herék, melyek a szorgalmas méhekkel együtt röpködnek a napfényben. T. ház! Az nem újság, hogy például az akadémiában is, a t. ministerelnök ur társadalombomlasztó befolyása annyira jutott, hogy a választásoknál ama legújabban Görgeyt rehabilitálni akaró férfiak mindenki ellen, a ki nem a kormánypárthoz tartozik, a választásoknál formális korteskedést visznek végbe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Példa rá boldogult Simonyi Ernő esete, kinek tudományosságát maga az akadémia három vastag kötetének kiadásával ismerte el és Orbán Balázsé, kik ellenében a választásoknál némelyek nyíltan hangoztatták azon elvet, hogy nem ismerik el a szélsőbaloldali embert akadémiába valónak, ha tudományával akár az egeket hasogatná is. (Mozgás a jobboldalon. Ugy van! a baloldalon.) A t. ministerelnök ur és kormány társadalmi erköicsbomlasztó és aláásó hatása és kortespolitikája igy ékeli be magát mindenütt. Tudunk példát rá az egyetemen is, hogy tanárrá neveztetnek ki némely kegyeltek oly tudomány-ágakra, a melyeket sohasem műveltek. És igy a magyar állam legmagasabb tanintézetében gyakran nem a tudományos képzettség a mérvadó, hanem az, hogy az illetők a ministerelnök urnak kortesszolgálatokat tettek-e ? (ügy van! a szélső baloldalon) T. barátom Hermán Ottó kárhoztatólag szólt a eultusministerur építkezéseiről. Bocsánat, ebben a részben nem osztozhatom véleményében. Én sem tartom ugyan minden esetben szükségesnek a t. cultusminister ur építkezéseit és volt idő, mikor magam is felszólaltam itt egyik-másik általa emelt középület ezéiszerűtlensége miatt. De más építményeiről, igen is, el kell ismernem, hogy azok a tudománynak méltó csarnokai és a főváros díszei. Ezért én nem rovom meg a cultusminister urat, sőt biztatom, hogy csak építsen! Mert a mit épít, az legalább megmarad, mint a főváros ékessége és a tudomány hajléka. Hiszen azt a pénzt, a melybe ez épületek kerülnek: úgyis elnyelné a közösügy molochj a. (Helyslés a széhőbalon.) Midőn ezt hangsúlyoznám, nem mondom, hogy pazaroljon a cultusminister; de igenis kívánom azt, hogy az építkezések stylszerüleg történjenek; mert a magt^b stylérzék 17*
